Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-95

95. országos illés április 2S-án, szombaton. 1888. 353 (Nem! Igen!) Kérem azon képviselő urakat, kik azt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el az indítványt és igy azt hiszem, kijelenthetem, hogy a 2. §. a bizottság szövegezésében fogad tátik el. Tibád Antal jegyző (olvassa a s. §-t). Törs Kálmán jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház! Sajnálom, hogy ezen szakasznak tárgyalása ép oly időben veszi igénybe a t. háznak figyelmét, midőn az már körülbelül teljesen ki van merülve. De azért mégis kötelességemnek tartom ezen szakasznál megtenni azt az indítványt, melyre már az általános vita alkalmával czéloztam és melynek elfogadása, vagy el nem fogadása rám nézve döntő az egész javaslat jellegének megítélésére nézve. Az indítvány, melyet beadni szándékozom, ebből áll: mondassák ki ezen szakaszban, hogy jelen törvény két évig marad érvényben. Már az általános vita alkalmával volt szerencsém kifejteni, hogy az a rendszabály, mely itt javasoltatik. olyan, melylyel én, mint ideiglenes rendszabálylyal, mint a kormánynak adandó ideiglenes felhatalmazással, tekintettel a mostani politikai körülményekre, meg tudnék békülni, (Élénk helyeslés a baloldalon) mint állandó rendszabálylyal, mint intézményeinknek egyik alkotó részével, soha és semmi körülmények között. (Élénk helyeslés a bal- és r-zélsö baloldalon.) Meg tudnék vele békülni, mint ideiglenes rendszabálylyal, ámbár — megvallom — nehéz szívvel, mert minden oly tárgynak, mely a törvényhozás természetes jogköréhez tartozik, a törvényhozás jogköréből elvonása és az executivának kizárólagos rendelkezési körébe való áthelyezése, mindenkor rossz és aggályos dolog; de meg tudok evvel is barátkozni, midőn azt a szoros szükség indokolja. Ily szükség pedig szerintem a jelen körülmények közt valóban fennforog. Mert rámutattatott olyan hiányokra védszervezetünknek létszám viszonyaiban; rámutattatott olyan szükségekre, melyek a létszámviszonyoknakjavítására vonatkozólag előállhatnak; rámutattatott szóval olyan bajokra, melyeket szerintem állandóan más úton kell orvosolni, olyan úton, mely nem csonkítja a törvényhozás lényeges atributumait,? de a melyeknek minden más módon való orvoslása időt vesz igénybe. Már pedig mindenki el fogja ismerni, hogy az európai helyzet ma olyan, melyben védszervezetünknek bármely hiányát egy perczig sem szabad megtűrni, hanem arról kell gondoskodni, hogy az minél hamarább a tökélynek legmagasabb fokára emeltessék. Miután pedig más gyors segítséget nem tudok, mint azt, mely a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban foglaltatik, én ahhoz, mint ideiglenes rendszabályhoz, hozzájárulok, de állandó KÉPVH. NAPLÓ 1887. —92. IV. KÖTET. institutióként azt semmi körülmények között el nem fogadom (Helyeslés balfelől.) Állítottam az általános vitánál és ez most az 1. §. megvitatása alkalmával Helfy t. barátom által ismételtetett, hogy itt a törvényhozás egy természetszerűleg őt megillető igen fontos jogköréről lemond és azt az executivára ruházza át; lemond azon jogáról, hogy épen ugy, mint a pénzadó mértékét meghatározni kizárólag a törvényhozás és első sorban a népképviselet atributuma, épen ugy a katonai szolgálattételben rejlő áldozat és teher mértékét rendes időkben — mert háborúba természetesen változnak a jogkörök — egyedül ő állapítja meg. Ez pedig egy olyan jog, melyről a törvényhozásnak lemondania és azt másra átruházni d. Azért nevezem ilyennek e jogot, mert annak fennállása a népszabadságnak egyik legsarkalatosabb garantiáját képezi. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ezzel a fontos államjogi aggálylyal szemben felhozatott, hogy discretionalis jogról, mely a hadügyi kormányzatnak adatnék, itt nem lehet szó, több okból. Először azért, mert a törvényjavaslat nem mondja, hogy a hadügyi kormányzat kénye-kedve szerint hívhatja be a tartalékosokat és póttartalékosokat, hanem csak a rendkivüli szükség esetén és ezen szükség mérvében. Hát, t. ház, bocsánatot kérek, ón oly discretionalis felhatalmazást, melyben az tartalmaztatnék, hogy az exeeutiva a maga szeszélye szerint járhat el, nem ismerek; mindig a rendkivüli szükségre, mindig valamely objectiv momentumra történik czélzás; de annak megítélése, hogy fennáll-e a rendkivüli szükség és minő mértékben, tisztán az executivára bizatik és ennek folytán tisztán az ő belátására bizatik, mily mértékben akarja a tartalékosokat igénybe venni. De hisz épen ez a discretionalis hatalom természete. Az is mondatott, hogy szem elől tévesztem a korona tanácsosainak felelősségét, szem elől tévesztem a delegatiónak költség-megszavazási jogát. T. ház! A korona tanácsosainak felelősségét én nem tévesztem szem elől. Nagyon jól tudom, hogy a korona tényeiért annak valamelyik tanácsosa felelős és hogy igy ugy a delegatiónak,mint a képviselőháznak jogában áll az ezen törvény alapján tett intézkedéseért azt a ministert, a ki ezt javaslatba hozta és a ki az erre vonatkozó rendeletet ellenjegyezte, felelősségre vonni. De az utólagos felelősségre vonásnak ezen joga csaknem pótolhatja magának az intézkedés megtételének jogát. Csak van valami különbség. Mert ha nincs, akkor a törvényhozásnak minden jogát át lehetne ruházni a koronára. Akkor a budget-jogról, a törvényalkotás jogáról is le lehetne mondani, mert hiszen elég garantia volna — ezen okoskodás szerint — abban, hogy a helytelenül összealkotott budgetekért, a rosszul alkotott törvényekért a 45