Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-95

354 ®* országos ttlés április 28-án, szombaton, 1888 ministert felelősségre lehetne vonni. (Ugy van! a halóidalon.) T. ház! A ministeri felelősség egy igen becses jog, igen becses garantia arra nézve, hogy azon körben is, a mely a dolgok természete szerint az executivának hatáskörébe tartozik, avval visszaélés ne történhessék és az állami élet ezen köre is a nemzet többségének akarata szerint töltessék be. De a ministeri felelősség nem lehet pótlója és aequivalense azoknak a jogoknak, a melyeket a törvényhozás utján a nemzet directe gyakorol. És ha e kettőt aequiparálni akarjuk, ha a ministeri felelősség jogában czímet találunk arra, hogy a törvényhozás a maga direet jogait átruházhassa az exeeutivára, akkor, t. ház, a parlamentarismus rendszere egyébbé nem válik, mint a minden utón s minden ügynél becsempészhető absolutismusnak kényelmes köpönyegévé. (Helyeslés balfelöl.) De hát itt van a delegatio költség-megszavazási joga. Azt mondják, hogy a törvényjavaslatban rejlő intézkedést nem lehet foganatosítani költség nélkül. A költséget arra a delegatio szavazza meg, tehát a költség vagy megszavaztatik, vagy nem és n delegatio szabályozhatja ennek gyakorlását. T. ház! Vizsgáljuk meg, hogy ez az érv mily mértékben tartalmaz magában igazságot; mert hogy valami igazságot tartalmaz, azt én nem tagadom. Az első, a mi minőjárt feltűnik,az, hogy

7 a delegatio törvényeink szemit bizonyos ügyek elintézésére hivatott alkotmányos testület ugyan, de a delegatio nem a magyar törvényhozás és igy én a delegationak joSaiban azért, hogy a magyar törvényhozás a maga jogköréből valamit veszt, compensatiót egyáltalán nem találok. (Elénk helyeslés balfelől.) És ha ennek az argumentatiónak a legnagyobb erőt tulajdonítanám, ha állana, hogy a védkötelezettség mértékének meghatározása a magyar törvényhozásról részben a delegatióra ruháztatnék át, én ezt —- megvallom — ép ugy perhorrescálom, mint perhorrescálom az exeeutivára való átruháztatását. (Helyeslés balról.) De, t. ház, hogyan néz ki a gyakorlatban ennél az ügynél a delegationak költség-megállapitási, joga? (Halljuk! Halljuk!) Á delegatio vagy előre fogja megszavazni a költségeket az e törvényjavaslat alapján teendő intézkedésekre, vagy utólag póthitelek alakjában fogja azokat jóváhagyni. Ha előre megszavazásról lesz szó, akkor a legritkább esetben fog a delegatio elé kerülni egy praecis kimutatása azon póttartalékosoknak és tartalékosknak, a kiket az év folyamán behívni a hadügyi kormányzat szándékozik. Hiszen az év folyamán felmerühető rendkívüli körülményekről és szükségekről van szó, a melyek mert rendkívüli körülmények és szükségek, előre meg nem állapíthatók. Minden valószínűség szerint tehát a delegatio egy pausalis összeget fog az ordinariuinban megszavazni az év folyamán netán előfordulható ily létszámemelésekre. Ez által a delegatio egy határt vont. Kevesebb emberre fog kiterjedni a kormányzat diseretionalis joga. Nem 115,000, vagy mondjuk 108,000 emberre, a mely differentia fölött tegnap és ma vita folyt, a minek — mellesleg mondva — nem birom fontosságát belátni; mert ha e törvényjavaslat horderejének megítéléséről van szó és ha akkor azt mondják, hogy annak jelentősége nagyban túloztatott, mert 115,000 ember helyett csak 108,000-ről van szó: akkor erre a legjobb válasz az, hogy a 8,000-t is odaengedjük és ráállunk arra a hasisra, hogy kerek összegben csak 100,000 ember érintetik. De ettől eltekintve, a delegatio egy pausalis összeg megszavazása által azt fogja mondani a hadügyministernek, hogy ezen évre csak annyit szabad a tartalékosok közül szolgálattételre alkalmazni, a mennyinek költsége e pausalis összeg által fedeztetik. Ez által szűkebb határ van szabva az executiva diseretionalis hatalmának, de mégis csak az executiva fogja meghatározni, mennyi tartalék és póttartalék, mily csapatokból és a monarchia melyik részéből hivassanak be? így tehát a delegatio költség megszavazási jogának teljes gyakorlása esetében is megmarad az, hogy a honpolgárok egész eathegoriája védkötelezettségének mértéke felett nem a törvényhozás, hanem az executiva fog határozni. Ez az alkotmányi jogi sérelem, tehát a legjobb esetben is, a midőn tudniillik a delegatio a költségvetést előre szavazza meg, ezen megszavazása által csak számszerinti körülhatárolást, de enyhülést nem nyer. (Helyeslés balról.) De még czifrábban áll a dolog, ha — mint az a legtöbb esetben történni fog — a hadügyi kormányzat ezt az intézkedést utólagos jóváhagyás reménye mellett tenné meg. Mert nagyon jól ismerjük mi, kik a delegationak régi tagjai vagyunk, hogy az utólagos beszámolás ily rendkívüli költségről hogyan szokott kinézni. Tapasztaltuk akkor, midőn a múlt évben megszavazott rendkívüli hadügyi hitelről kértük a beszámolást, midőn a ministert arra kértük fel, szíveskedjék előadni, mire fordíttatott tényleg az a kiadott öszszeg. E felszólítás folytán figyelmeztettek bennünket arra, hogy igen fontos politikai és katonai érdekek nem engedik, hogy megmondassák, ez összegek mire fordíttattak. (Helyesen! jobbfelöl.) Akár helyesen, akár nem helyesen; tény az, hogy ez utólagos számadástétel a delegatióban merő fictio szokott lenni. Ha a conservek minő felhasználásáról és a pilotázási és a várerődítési anyag felhalmozásáról nem akai-tak nekünk felvilágosítást adni; valószínűleg még kevésbé fogjuk megkapni ez utólagos felvilágosítást, ha oly kényes dologról lesz szó, mint a létszámszaporítás. Nem vitatom, hogy ez helyesen történik-e vagy sem