Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-95
352 &5. országos ülés április 28-án, szombaton. 1888. vénynek 1868-iki javaslatában is meg volt a tartalékosok behivatása; póttartalékosokról akkor nem volt szó. A t. minister ur ezt a véderő bizottságban a nagy ágyújának nevezte. Azt mondta, midőn mi ellenzékiek beszéltünk, hogy itt van a nagy ágyú és elővette az 1868-iki védtörvény javaslatának 10. §-át, annak második bekezdését, melyet akkor a ház elfogadott ugyan, de az osztrák parlament elvetett és az azért később nálunk is elejtetett. Ugyanezt az ágyxít sütötte el tegnap Pulszky Ágost képviselő ur is. Igaz, hogy az 1868-iki védtörvény 10. §-ának 2. bekezdésében körülbelül az volt mondva, a mi az előttünk fekvő törvényjavaslatban foglaltatik, tudniillik, hogy a tartalékosok szolgálatuknak negyedik évében esetleg visszatarthatok vagy behívhatok. De ha a t. minister ur ezt, mint nagy ágyút említette, meg kellett volna gondolnia, hogy épen azon pártnak, a melynek akkor a ministerelnök ur volt a feje, oly tagjai, kik ma is e párt főemberei, voltak, kik ezen törvény ellen sorompóba, léptek és követelték, bogy a gyalogságnál ezen behívásoktól elálljanak, akkor Simonyi Lajos báró és Várady Gábor határozati javaslatot adtak be, melyet a mostani ministerelnök ur, Ivánka, Bónis, Nyáry Pél támogatott. Ha tehát a minister ur hivatkozik azon törvényre, azt hiszem, el fogja, fogadni azon javaslatot melyet ma be fogok nyújtani, mert azt 1868-ban oly egyének indítványozták, kik ma azon párt kötelékében vannak, a melyhez ő is tartozik. De már most nem arról volt szó, hogy a tartalékosok kivételes esetekben behivathassanak. 1868-ban, midőn az általános védkötelezettséget behoztuk, egyszerűen még nem tudtuk, hogy a háromévi szolgálati idő elegendőnek fog-e mutatkozni a kiképzésre vagy nem és a képviselőházban akkor az egész vita a körül forgott, hogy e három év elegendő lesz-e a legénység kiképzésére. Azóta azonban, t. ház, megszereztük a kellő tapasztalatokat. Tudjuk, hogy a három évi szolga lati kötelezettség elég a mondott ezélra. így tehát abból, hogy 1868-ban a magyar országgyűlés által más indokból ugyan, de a maihoz hasonló javaslat fogadtatott el, ma nem lehet következtetést vonni, {ügy van! balfelől.) Még egyre vagyok bátor reflectálni, t. ház. {Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur azt mondja, hogy a lovasságnál és a mérnökkari csapatoknál nincs is póttartalék. Tudom én áztat és ha az említett csapatoknál póttartalék nincs, akkor ott a póttartalékot nem is lehet behívni. Ott csak a tartalék hivatik be. De ott, t, ház, nem is forog fenn a póttartalék behívásának szükségessége, mert a lovasság úgyis a hadi létszámmal bir. Ennél tehát létszám-szaporítás rendes körülmények közt talán azért, mert sok beteg van stb., nem történik. A mérnökkari század állománya pedig 111 közemberből áll s igy annak szaporítása sem lesz szükséges, {ügy van! bálfelől.) Bátor vagyok az előadottaknál íogva a következő módosítványt elfogadásra ajánlani: „Az 1. §. után, mint 2. §. tétessék a következő szöveg: Első sorban a póttartalékosok hívandók be és a tartalékosok csak akkor tarthatók vissza, illetőleg hívhatók be, ha apóttartalék megjelölt évfolyamai nem fedezik a szükséges állomány-szaporítást. Ha az állomány megint leszállíttatik, első sorban a tartalékosok bocsátandók el. a {Élénk helyeslés bálfelől.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. TÖrs Kálmán jegyző {olvassa a módoitvémyt). Báró Pejérváry Géza honvédelmi mi nister: T. képviselőház ! Nagyon kérem a t. házat,, hogy ezt a módosítványt elejteni méltóztassék. Hosszasan nem akarok Bolgár t. képviselő ur felszólalására válaszolni, mert akkor megint órákig beszélhetnék és ugy is tudom, hogy a képviselő urat meggyőzni nem fogom. Hogy a képviselő ur módosítvány át nem ajánlhatom elfogadásra, azt, azonkívül, a mit ő maga is mondott, hogy tudnia illik a lovasságnál, tüzérségnél, különleges csapatoknál póttartalék nincs is, azon körülménynyel vagyok bátor indokolni, hogy épen ily alkalommal, midőn kivételes behívásokra van szükség, rendesen kioktatott és szolgálatban j"ártas legénységre van szükség, például assistentiának a csendőrséghez, választásokhoz, vagy más ily esetekre. Ilyen esetekben a szolgálatban nem jártas elemeket nem állíthatunk be a csapat soraiba; itt tehát nem volna indokolva a póttartalékot előzőleg behívni és csak azután a tartalékot. (Helyeslés jobbfelől.) Ismételten kijelentettem tegnap és tegnapelőtt is, hogy csupán passióból, csak azért, hogy jobban meg legyen terhelve, nem lesz beidézve a katonaságnál senki. Ezt csak nem lehet feltenni s azt hiszem, még a t. képviselő urak sem teszik azt fel. Ha nincsen elkerülhetlen szükség arra, hogy első sorban tartalékosok idéztessenek be a gyalogsághoz és vadászcsapatokhoz, ha nincs szükség kioktatott legénységre, akkor a póttartalék fog beidéztetni. De ha szükség van kioktatott, szolgálatban jártas legénységre, ugy az indítvány szerinti eljárás nem volna ezélra vezető. Én tehát kérem a t. házat, hogy Bolgár képviselő ur indítványát ne méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jőbbfelől.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, miután az előadó ur sem óhajt beszélni, a vitát bezártnak nyilvánítom. Bolgár Ferencz képviselő ur egy ríj, az 1. §. után beszúrandó 2. §-t terjesztett be, melynek elfogadása esetében a mostani 2. §-ból 3. §. lenne. Kérdem tehát a házat, méltóztatik-e a Bolgár Ferencz képviselő ur által új 2. §-ként javaslatba hozott módosítást elfogadni: igen vagy nem?
