Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-95

95. országos ülés április 28-án, szombatot! 1888. 351 T. ház! A második bekezdés nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az változatlanul elfogadtatik. Kérdem most, méltóztatik-e a Nagy István képviselő ur által harmadik bekezdés gyanánt javaslatba hozott szöveget elfogadni; igen vagy nem? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, kérem, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások: Többbég!) Most kérem azon képviselő urakat, a kik Nagy István képviselő ur szövegezését nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások: Ez a többség!) A ház többsége az ajánlott új bekezdést nem fogadta el. Következik a második szakasz. Madarász József: Interpellatio is van! Elnök: Én később kívántam ugyan kijelenteni, de most is megmondhatom, hogy gróf Károlyi Sándor képviselő ur nem kívánja ma megtenni interpellatióját. (Helye lés.) Következik a 2. §. Tibád Antal jegyző (olvassa a 2-ik §-t). Bolgár Ferencz: T. ház! Én ugyan nem ehhez a szakaszhoz akarok szólani, de egy indítványt akarok tenni, a melyet mint, 2-ik szakaszt, kívánnék a javaslatba felvenni. (Halljuk! Halljuk!) Az általános tárgyalás alkalmával már bátor voltam jelezni ezen indítványomat, a mely abból áll, hogy első sorban a póttartalékosok és csak akkor, ha a póttartalékosok elegendők nem lennének, másodsorban hivassanak be a tartalékosok és megfordítva, hogy ha a létszám a szükséghez képest leszállittatnék, első sorban a tartalékosok, másodsorban pedig a póttartalékosok bocsáttassanak el. Én nem akarom ezt hosszasan indokolni, mert már későre jár az idő is, csak figyelmeztetni kívánom a t. házat arra, hogyha ezen módosítvány elfogadtatnék, azért a hadügyi kormánynak nem volna a keze megkötve, mert igy is mindent megkapna, a mit kér. Ha csupán arról volna szó, hogy a szolgálat érdekében a létszám emeltessék, akkor a póttartalékosok elegendők lesznek; ellenkezőleg ha egy csendes mozgósítás czéloztatnék, akkor a kormány, a póttortalékosokkal együtt a tartalékosokat is behívhatná. Nekünk azonban és a tartalékosoknak is meg volna az a megnyugvásunk, hogy nem fognak hiába zaklatásnak kitétetni. (TJgy van! balfelöl.) Én ezt az általános tárgyalásnál részletesen és bővebben kifejtettem, de legnagyobb megelégedéssel kell constatálnom, hogy nem hallottam semmi érvet, a mely állításaimat megdöntötte volna, ugy, hogy föltehetem, hogy módosítványom a kormány részéről is el fog fogadtatni. Máskülönben mondhatom, t. ház, hogy azt találtam a vitában, hogy a t. minister ur mindég másfelé terelte a dolgot és nem beszélt arról, a miről mi szóltunk, ugy, hogy már szinte kellemetlenné válik a felszólalás, minthogy kifogásainkra és észrevételeinkre választ ugy sem kapunk. (Ugy van! balfelöl) így például Nagy István t. barátom azt mondotta, hogy az egyévi önkénteseknek a tacticából és a két Reglement-bóí a vizsgát német nyelven kell letenniök és ha ezen nehéz tárgyakból képesek német nyelven letenni a vizsgát, akkor bizonyosan tudnak eleget németül. Erre válaszolva, a t. minister ur egész másról, arról beszélt, hogy miért szükséges német nyelven tenni a vizsgát. Egyáltalán a minister urnak tactieája az, hogy kitér a kérdések elől és Iogicai összefüggésben levő bizonyos szómennyiséget mond, a mi egészen helyes katonai eszmét fejez ugyan ki, de a kérdéssel absolute semmi összefüggésben nincs. (Ugy van! bal felöl.) Vagy a minister ur egyszerre csak elkezd beszélni a festő inasokról. Ez épen olyan, mint hogyha én arról beszélnék, hogy vannak emberek, a kik azt hiszik, hogy azért, mert magas hivatalt kaptak, ahhoz észt is kaptak (Derültség balfelöl) és hogy lehet talán a festőnek sokkal több esze, mint egy olyan embernek, a kinek nagy hivatala van. (Derültség balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) De én ilyen dolgokról nem beszélek; én nem akarom elterelni a vitát a tulaj donképeni kérdéstől. Ez a t. minister ur szokása. De milyeneket mond a tisztelt minister ur némelykor, azt csak ezen eset mutatta. Egy alkalommal arról beszéltem itt a házban, hogy szükséges volna a tiszti anyag qualitását emelni és hogy jó volna, ha a tiszti anyag csupán végzett académicusokból és kitűnő műveltségű emberekből állna, erre a t. honvédelmi minister ur elütötte a kérdést azzal, hogy szépen kifejtette, hogy ebből nagy elégületlenség származnék a hadseregben, az ambitiók nem volnának kielégítve és hogy ez oda vinne, hogy miatta még a fegyelem is megingana. Ez egészen jól is hangzott, talán tetszett is, csupán az igazságügyminister ur nevetett rajta, gondolván magában, hogy ez épen olyan, mintha ő azt mondaná: nem kellenek nekem kitűnő jogászok bíráknak, hanem csak tökfilkók, fajankók kellenek, mert ha csupa kitűnő jogászt kapnék, az mind a királyi táblához és a Curiához kívánkoznak. (Derültség és tetszés balfelöl.) Ilyen argumentumokat hoz fel a minister ur. Ilyen helyzetben, t. ház, bizony nem igen van kedve az embernek arra, hogy a kérdéshez komolyan és alaposan hozzászóljon. Én kifejtettem, t. ház, az általános tárgyalásban véleményemet, de nem kaptam rá feleletet. Nem akarom tehát ugyanazt a t. háznak még egyszer előadni és magamat megint annak kitenni, hogy ne kapjak feleletet. Csupán egyre kívánok még reflectálni. (Halljuk! Halljuk!) Szó volt itt arról, hogy a védtör-