Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-95

3^5 95. országos ülés április legalább az anyanyelvet jól és tisztán beszélni kötelesség, ha az emb^er nem is áll a „szerénység mellett". (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. minister ur, hogy most itt van a siket fajdok vadászásának ideje. (Halljuk!) Figyelmeztetem a t. minister urat, hogy nem elég a csúszás-mászás ahhoz, hogy az ember a siket fajdokat megközelítse, hanem lőni is kell tudui és azért az ügyetlen vadásznak az elejtés nem szokott sikerülni. Sokkal jobb volna, ha a t. minister ur a tárczájában levő dolgokat is oly jól ismerné, mint a vadászat szabadalmi és tilalmi idejét, mert megemlékeznék arról, hogy most az az idő vanj mikor szabad bakot lőni; (Hosszantartó zajos derültség a bal- és szélső baloldalon) és ne bízza el magát a minister ur azért, mert nem szabad vadászni a császár-madarat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hozzájárulok Helfy t. barátom határozati javaslatához. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Fenyvessy Ferencz: T. ház! (Halljuk!) A tegnapi napon, mikor a t. ministerelnök ur felállott, hogy megvédelmezze a magyar királyi honvédelmi minister urat, a t. szomszéd pártból valaki közbeszólt és azt mondta, hogy most jön az öreg ágyú. Erre a t. ministerelnök ur igen elmésen, bár nem valami hízelgőén, azzal válaszolt, hogy ő verebekre nem szokott nagy ágyúval lőni. Ezen rég ismert közmondást én is aláírom és abból indulok ki igénytelen felszólalásomban. Ugyanis a mai napon a kormánypárt részéről csak ketten beszéltek, a minister ur és Pulszky Ágost számfeletti államtitkár ur. (Derültség balfelől.) Pulszky Ágost: Bocsánatot kérek, ily nyilatkozatra nincs joga. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát ez sértés?) Igenis, sértés az ő szájából. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás.) Fenyvessy Ferencz: Az igen t. minister urnak válaszolt, mert megérdemelte, a ház ellenzékének egyik kimagasló kitűnősége, Ugron Gábor. Engedje meg a t. ház, hogy az említett és a minister ur által elfogadott közmondás alapján Pulszky Ágost képviselő urnak ne más, hanem én, a ü az legcsekélyebb, legigénytelenebb tagja válaszoljak, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ma Pulszky igen t. képviselő ur Bolgár t. barátomnak azon kijelentésére, hogy őt e házban a ministeren kívül senki nem veszi komolyan és hogy illenék több szerénységet tanúsítania, dühösen felállt és azt mondta, nem szereti, ha • személyével foglalkoznak. Ha még azt mondta volna, hogy nem érdemes vele foglalkozni, ugy ezt aláírom. De azt mondta a képviselő ur, hogy nem szereti, ha az ő személyével foglalkoznak. És mégis mit csinált ma? Felállott és arról beszélt, hogy milyen kitűnő ember volt ő, hányszor volt referens itt és ott és a delegatióban. (Igás! Ugy van! a bal- és szélsőbalon.) 2S»äii, szombaton. ÍSSSS. Én, t. ház, nem tudom ezt be másnak, mint praepotentiának. Igen furcsán hangzik ez Pulszky Ágost képviselő úrtól, midőn ő az ellenzéket vádolja praepotentiával, pedig a legpraepotensebb ember ö maga. (Mozgás a jobboldalin.) Én, t. ház, igenis állítom újra, a mit Bolgár Ferencz t. képviselőtársam mondott,kogy Pulszky Ágost képviselő urat komolyan a ház nem veszi. (Helyeslés a balés szélsőbalon. Nagy mozgás és zaj a jobboldalon.) Megmondom miért? Méltóztassék megnézni Pulszky Ágost képviselő urnak az egyetemi ifjúság karzatát, hogyan tele van ma. Miért ? Mert az egyetemen ma a pedellus azt mondta nekik, hogy nagyságos Pulszky Ágost egyetemi tanár ur m;i nem tart előadást és akkor igen jól tudja az ifjúság, (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Tárgyra! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a bál- és szélsőba

1 oldalon) hogyha ott nem tart, akkor itt fog tartani (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: A tárgyra! Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon) és ha itt tart előadást, (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon: A tárgyra! Eláll! Eláll!) — csodálkozom, hogy a többség nem óhajt Pulszky Ágost képviselő úrról hallani — (Zajos felkiáltások a jobbóldalon: Eláll! Eláll! Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsobaloldalon) akkor igen jól tudja, hogy ott nem unatkoznak, hanem itt fognak mulatni. (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. Zajos felkiáltások jobb felől: Eláll! Eláll! Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsobaloldalon.) Hivatkozom a t. ház elnökére, a ki engem rögtön meg fog czáfolni, ha nem mondok igazat, hogy vájjon komolynak vehető-e oly képviselő, kit pártkülönbség nélkül absolute nem hallgatott meg a ház. (Igaz! Ugy van! a bal és szélsőbaloldalon. Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Eláll! Eláll! Halljuk! Halljuk! a bal- és szésőbalodalon.) Hisz a t. elnök ur legalább 20 —30-szor volt kénytelen csengetni, hogy haliható legyen a képviselő ur beszéde. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Eláll! Eláll! s hosszan tartó mozgás. Ha/ljuk! Halljuk! a bal- és a szélső baloldalon.) En magam belerekedtem, annyira kiabáltam, hogy „halljuk" Pulszky Ágost képviselő urat. Maguk a t. gyorsírók aDnyira nem hallhatták e beszédet, hogy nézzük csak meg a gyorsírói jegyzeteket, sehol sincs tévedés, csak egy nagy kéz jelzése szerint Pulszky Ágost t. képviselő úréban. (Félkiáltások a jobboldalon: Eláll! Eláll! s hosszantartó mozgás. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Kénytelen vagyok a képviselő úrral foglalkozni bármennyire nem tetszik is, mert a t. többségben — elismerem — volt tapintat mindig, mert oly hangon, mint minőt a t. képviselő ur használt az ellenzékkel szemben, egy kormánypárti képviselő sem beszélt, csak épen Pulszky Ágost képviselő ur. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj ) , T. képviselőház! Pulszky Ágost képviselő ur