Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-95
332 ® 5, or^ágos ülés április 28 án, szombaton. 1888. fogadásra: Az első évfolyambeli tartalék és a három legifjabb sorozási évfolyambeli póttartalék legénysége, a mennyiben ezt különös körülmények követelik, az elkerülhetetlen szükség [mérve szerint és annak tartamára tényleg a szolgalattételre visszatarthatok, illetve behívhatok, azonban tényleges szolgálatban csak 1888. év végéig tarthatók." (Helyeslés a szélső balfelöl.) Ha azután a jövő évben a t. kormány belátná, vagy a helyzet olyan lenne, hogy ugyanazon okok, melyek a létszám felemelése mellett ma szólnak, akkor is e mellett szólnának: méltóztóztassék az országgyűlés elé jönni s az, a mint megszavazza most, meg fogja szavazni akkor, de ne követeljék a nemzettől, hogy követve történelmünknek legszomorúbb korszakait, a maga jószántából dobja oda a jogot, a mely jog visszaszerzésének határidejét sem a t. minister ur, sem senki e házban megjósolni nem tudja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon,) Elnök t Fel fog olvastatni a módosítvány. Törs Kálmán jegyző (olvassa a módosítványt). B. Fejérváry Géza honvédelmi minister : T. képviselőház! A Nagy István és Helfy Ignácz t. képviselő urak által benyújtott módosítványokat nem fogadhatom el s kérem a t. házat, hogy azokat elfogadni szintén ne méltóztassék. Ezen kérésemet a következőkben vagyok bátor indokolni. A Nagy István t. képviselő ur módosítványa oda irányul, hogy a volt egy évi önkéntesek vagy a jövőben egy évi önkéntesi szolgálatot teljesítő és tiszti rangra ki nem nevezett egy évi önkénytesek e törvény értelmében beidézhetők ne legyenek, mert ezt igazságtalanságnak tartaná az egy évi önkéntesekre nézve. Már tegnapelőtt bátor voltam hangsúlyozni, hogy igazságtalanságot nem láthatok ott, a hol a törvény előtti egyenlőség elvének alkalmazásáról van szó. (Helyeslés a jobboldalon. Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Akkor az egész önkénytességi intézmény igazságtalanság!) Engedelmet kérek, bátor voltam felemlíteni, hogy a törvényhozás kedvezményeket nyújt az intelligentiának és méltán; de épen ezért az intelligentiától viszonszolgálatot is követelhet; mert azt is voltam bátor indokolni, hogy az oly nagy hadseregnél, mint a miénk s mint a minők a seregek általában egész Európában, nagyszámú tisztekre van szükség.. Honnan vegyük a tiszteket ? Kénytelenek vagyunk e tekintetben az intelligentiára számítani. És ez nagyon természetes. Mert hogy ha az intelligentia nem veszi át háború esetében a vezetőséget, ugy megvallom, az egész intelligentiára legalább a magam részéről nem nagy súlyt fektetnék, mert a veszély pillanatában kell hogy érvényesítse magát az intelligentia, (Felkiáltások a szélső baloldalról: Intelligens altisztekre is van szükség!) Erre is leszek bátor válaszolni. Csak arra figyelmeztetem a t. képviselő urakat, hogy én pl. tegnap szívesen válaszoltam volna Győrffy Gyula képviselő urnak, de azután elkerülte figyelmemet, mert a t. képviselő urak minduntalan félbeszakítottak közbekiáltásaikkal és megjegyzéseikkel, a mivel engem megzavarni igyekeztek. Én ugyan nem egykönnyen zavartatom meg magamat, de végtére megtörténhetik, hogy a folytonos közbeszólások következtében egyik vagy másik kérdés kikerüli figyelmemet. Hogy ha méltóztatnak csendesen hallgatni — én is csendesen hallgatom a képviselő urakat — szívesen válaszolok mindenre; hanem ha minden egyes felhozott sérelemre körülményesen akarnék válaszolni, három napig is beszélhetnék, még se volna vége, mert ezek a szempontok majdnem kivétel nélkül képzelt sérelmek. Mondottam, hogy az egyéves önkéntesektől kénytelenek vagyunk követelni azt, hogy az államnak viszontszolgálatot téve, a tiszti vizsgát tegyék le, mert azt bölcsen átláthatják a képviselő urak, hogy az egyéves önkéntes, az igazán müveit, intelligens ember, tiszti állásban nagy előnynyel alkalmazható, altiszti helyen azonban már kevésbbé. Megmondom miért ? Mert az altiszti helyeken leginkább oly egyéniségekre van szükség, a kik legjobban tudnak hatni a legénységre. Már pedig kétségtelen, hogy ugyanaz az ember, a ki a legénység köréből altisztté lesz kinevezve, jobban tud beszélni a legénységgel, mint az egyéves önkéntes, a kitől bármilyen kedves, szeretetreméltó ember legyen máskép, az a legénység, a mely rendesen más társadalmi rétegből való, mégis egykissé idegenkedik. Tehát az az altiszti elem, a mely egyéves önkéntesekből kerül ki, — mondom — kevésbbé értékes a csapatnál, mint mely a legénység köréből való. Ez lesz a főindoka annak is, hogy a törvény végrehajtásánál az altisztek ezen categoriája, eltekintve attól, hogy, a mint tegnap Pulszky Ágost t. képviselő ur felemlítette, altisztek beidézésére amúgy is ritkán lesz szükség, mert itt leginkább a legénység létszámának felemeléséről lesz szó, az altisztek ezen categoriája egyáltalán ritkábban lesz beidézendő és ha altisztek beidéztetnek is, nagyon természetes, hogy minden parancsnok igyekezni fog inkább oly altiszteket beidézni, a kik nem az egyéves önkény tesekből lettek azzá, hanem a legénység köréből valók. A törvény tényleges alkalmazásánál tehát meg vagyok győződve, hogy egyéves önkéntesekből való altisztek vajmi ritkán fognak beidéztetni, de azért a törvényben kivételt tenni nem volna indokolt, inert a törvény előtt mindannyian egyenlők vagyunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Kifogásolni méltóztatott azt, hogy abban az
