Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-94

320 94. országos ülés április 27-én, pénteken. 1888. nem fog tetszeni a minister urnak, feltevén, hogy azon növendékek egyike ép ugy meg tud felelni a föltételéknek, mint a másika. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, hogyan emlegetheti a minister ur a törvény előtti egyenlőséget ezen törvényjavaslatnál, mely mint több előttem szólott képviselőtársam, különösen pedig gr. Apponyi Albert képviselő ur felemlítette, épen módot fog nyújtani a személyi protectióra, tehát épen a jogegyenlőség kijátszására (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) s épen a katonai önkénynek e téren is mind tovább terjeszkedésére, a mi magában is elegendő ok volna arra, hogy az előbb említettem cardinalis okok nélkül is vissza utasítsam ezen javaslatot. Azonban, t. ház, a minister ur az egyévi önkéntes magyar ifjaknak a tiszti vizsga letétele körül fölmerülő nehézségek kérdésébe belebocsátkozván, Bolgár képviselő ur ellenében hivatkozott a közös hadügyminister rendeletére, utasítására, mely szerint azon magyar ifjak, a kik a német nyelvet tökéletesen vagy kellőképen nem buják, jogosítva vannak az egyévi önkéntesi tiszti vizsgán magyar nyelven is minden elméleti tárgyból felelni. Gondolom, igy mondotta a minister ur. Jól tudom, hogy van ily rendelete, van ily utasítása a közös hadügyministernek; hanem azt is tudom, hogy miként hajtatik az végre, Concret esetre hivatkozom. (Halljuk! a szélső baloldalon,) Egyedül a tisztvizsgáló bizottság és az azon elnöklő ezredes vagy törzstiszt jóakaratától függ, hogy miként hajtatik végre ez az utasítás. Magam hivatkozhatom egy esetre, a hol a vizsgára jelentkezett egyévi önkéntes tisztjelölt azt kérdezvén, hogy van-e joga magyarul felelni, az elnöklő ezredes azt mondotta: Igen, önnek joga van magyarul felelni, de mi kijelentjük, hogy egy szót sem értünk magyarul s igy önnek osztályzatot sem adhatunk. (Félkiáltások a szélső baloldalról: Nos hát tessék!) Ha tehát igy történik, mit csináljon az illető ifjú? Előszedi-veszi a legcsekélyebb német tudományát, a mi kevés az iskolában reáragadt s azon próbálkozik meg és ámbár egyébként gyakorlatilag tökéletesen és teljesen a képesítésre alkalmasnak ismertetik, de a nyelvben való járatlansága miaét csak töredékesen fejezhetvén ki magát, igen gyakran megbuktatják. Mert csak próbálkozzék meg magyarul felelni a vizsgán az eluöklő törzstisztnek azon kijelentése után, hogy beszélhet magyarul, de itt meg nem értik: bizonyára vagy kinevetnék, vagy bármily genie legyen is, megbuktatnák Nem mondom, hogy ez minden ezrednél igy van, de vannak ezredek, hol igy áll. A t. minister ur azt hangsúlyozta, hogy osztozik azon szakemberek nézetében, legalább tegnapi beszédében oda gravitált, hogy a lovasságnál a tényleges szolgálati időt czélszeríí volna a betanításra nézve három évről négy évre kiterjeszteni. Igaz, t. minister ur, hogy a csehországi takácsokra nézve talán csekély a három év, de a magyar, a jászkun és az alföldi pusztákon felnevelt ifjakra nézve, a kik ha nem is azzal a katonai tempóval lovagolnak, de már mint kész lovasok mennek be az ezredbe, hogy elegendő, azt épen a t. honvédelmi minister ur tudja legjobban, a mennyiben a honvédlovaaságnak nincsen annyi szolgálati ideje s azért mégis mily kitűnő; és minthogy ezt a minister ur elhallgatta, nekem kell emlékezetébe hoznom, hogy máskor mily dicsekedve említette ugyancsak ő ezt, a mi különben nekünk is nagy örömünkre szolgál. Tehát ezen állításnak czáfolata épen a saját ressortja alatt álló honvédlovasságban rejlik, annyira, hogy a mint már más alkalommal kifejeztem azon nézetemet, most is állítom, hogy a 16 magyar huszárezredet, ha másból nem, legalább takarékossági szempontból óhajtandó lenne a honvédlovassági rendszer szerint átalakítani, mert kimondatott a szakemberek által, hogy az csak oly jónak bizonyult be, mint a sorhadi csapatok, pedig a költség csaknem egy harmaddal kisebb. Miért adjuk ki tehát a sorhadi lovasságnál azt az egyharmaddal több költséget? Egyébiráut a t. minister ur, daczára annak, hogy a 3. §-ban benne van, hogy részben ő bizatik meg a törvény végrehajtásával, mint adlatus a hadügyminister mellett, maga mondotta tegnr.p, hogy az egésznek végrehajtásáért in ultima analisi a hadügyi igazgatóság felelős. Hát ez a hadügyi igazgatóság nem épen ezzel a szóval jelentetik, ez tehát csak szóhiba volt s bizonyosan a közös hadügyministeriumot értette alatta a minister ur. Minthogy pedig ezen parlamentnek a közös hadügyminister nem felelős, in ultima analisi, minthogy a minister ur is beismerte, hogy a törvényjavaslatért az felelős,nekünk, e parlamentnek, tulajdonképen senki sem felelős semmiért se. Én tehát ilyen törvényjavaslatot semmiképen sem fogadhatok el. A t. ministerelnök ur szintén segítségére jővén a harczias hadügyminister urnak, már nem karddal fechtirozott, hanem öreg ágyúval ágyúzott. (Felkiállások a szélső baloldalon: Verebekre!) Tegnapi beszédében valami közbeszólás történt valami öreg ágyúról s ő ezt meghallva reflektált reá, mondván, hogy ő ágyúval verebekre lövöldözni nem szokott. Én nem tudom, az ellenzéket vagy annak tegnap felszólalt t. tagjait értette-e a t. ministerelnök ur, az ő nagyzó önteltségében, hanem eltévesztette ezt az élezet, a mennyiben jól tudhatná, hogy a mióta gróf Andrássy Gyula rálőtt a verebekre, azok mind elröpültek és azóta nincsenek. De ha már a verebek különben is olyan kicsi czéltárgyai a ministerelnök urnak, mondok én neki egy sokkal tekintélyesebb, nagyobb madarat, lőj jön már egyszer arra ágyúval! Ez a madár a kétfejű