Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-94

94. országos ülés áprilisi 27-én, pénteken. 1888. 3 j[ y kőzzék is a szélső ellenzék, azt nem hihetem, hogy a mérsékelt ellenzék is még azon tant is megtagadja, hogy alkotmányos ellenőrzés alatt állanak azon intézkedések és összegek is, a melyeket a delegatió tárgyal. Ugy tudom, hogy az nem a ministeriunmak adott discretionalis hatalom, ha oly intézkedésekre adunk felhatalmazást, a melyeket a delegatió ellenőriz. És ha olyan lenne az intézkedés, hogy az érvényesíthető volna a nélkül, hogy arra a delegátiótól pénz követeltetnék és annak végrehajtása lehetséges volna, a nélkül, hogy a delegatió és illetőleg a képviselőház többsége belássa azon iudokok súlyát, a melyek alapján a pénz kéretik, akkor elismerném, hogy a hatalom discretionalis, akkor lehetne megezáfolni állításaimat. De ez az eset nem áll, (Helyeslés jobbfelöl.) Menjünk, tovább t. ház. A közgazdasági tekintetek hozattak fel, ismételve mondatott, hogy új teher merül fel a törvényjavaslatból s általa a pénzügyi helyzet súlyosabbá tétetik. Már a honvédelmi minister ur is utalt rá, meggyőző okokkal fejtvén ki, hogy nem áll az, hogy súlyosabb teher származnék belőle, sőt kimutatja, hogy könnyítés. Mert ha a haza védelmének szükségei és körülményei előállanak, akkor ily körülmények közt mindenesetre első kötelessége a kormánynak a 48-iki törvény alapján arról a fennálló eszközökkel gondoskodni, az előleges felelősség körülményei közt, a mennyiben lehet, a mennyiben nem lehet, ugy, hogy a felelősséget magára veszi és a felmentést utólag kérje. E törvény lehetővé teszi, hogy ezt gazdaságosabb módon eszközölhesse, azért, mert minél nagyobb ruganyosságot adunk a hadsereg szervezetének, annál könnyebben lehet megtakarítani, a hol lehetséges és csak ott kell költekezni, a hol múlhatatlanul szükséges. Minél kevesebb a szervezet rnganyossága, annál inkább megnehezítjük a felelősséget. Hogy pedig az e tekintetben a hadsereg szervezetének adott mgannyosság által a kormánynak discretionalis hatalmat adnánk , ezt bebizonyítottam, hogy nem áll. A mennyire tőlem telhetik, igyeztem a tárgyalásban felhozott ellenészrevételekre lehetőleg megfelelni és most legyen szabad csak néhány szóval azon indokokra hivatkoznom, melyeket különösen a szélső baloldal igen t. szónokai a tárgyalás folyamán felhoztak. Igen t. Czirer inditványttevő képviselő ur jónak látta ez alkalommal nemcsak a hadügyi politika, hanem a külpolitika mezejére is kikalandozni és ez alkalommal oly megjegyzéseket tenni, a melyeket senki, a ki a többséghez tartozik és e kérdéshez hozzászól, szó nélkül nem hagyhat. Mikor a t. képviselő ur azt fejtegette, hogy pártja részéről mindig csak az önálló magyar hadsereg tekintetett olyannak, a mely megfelel az ország védelmi szükségleteinek, mikor a törvényjavaslat elvetését azzal indokolta, hogy oly hadszervezetben, a mely közös, azon áldozatokat meghozni, a minők e törvényben követeltetnek, nem tartja helyesnek, mivel nem tekinti czélszertínek; egyszersmind megemlítette azt is, hogy a külpolitikai viszonyok és a szövetség változékonyak és ingatagok és nem tudom minő kiváló tapintat által vezéreltetve, azon megjegyzést koezkáztatta, hogy Magyarországnak két természetes ellensége van: a német és az orosz és hogy ámbár ismételten megjegyezte, hogy ez időszerűit a német szövetség állandóságában bizik, mégis figyelmünkbe ajánlja, hogy a mai jo barát, holnap •ellenségünk lehet. Azokkal t. ház, a kik nemcsak alkotmányunknak és hadügyi szervezetünknek, hanem általános politikánknak alapjait is kétségbe vonják, nagyon nehéz közös találkozási tért találni, mert azon időben, midőn a szövetség ünnepélyes publieatiója által a világ előtt mindkét részről nyilt homlokkal kifejeztetett, hogy az mindkét birodalom érdekeinek lényegileg megfelelő, azon időben, midőn egy szomorú és sajnos körülmények között beállott változás alkalmával ismételten, ünnepélyes nyilatkozatok történnek azon tekintetben, hogy azon szövetség nemcsak az ideiglenes és pillanatnyi szükségleteknek, hanem a birodalmak általános és állandó érdekeinek felel meg; azon időben, midőn egy ily szövetség, a melyről megvagyok győződve, hogy nemcsak a jelenlegi körülmények múló mozzanatainak, hanem a népek általános helyzetének és civilisatorius szükségleteinek, valamint egymásra utaltságának felel meg, innen is s túlról is ünnepélyesen proclamaltatik: azt hiszem, igen rosszul van megválasztva a pillanat arra, hogy egy, ámbár a jelenlegi állapotok ,szerint a többségtől messze álló, de mégis tekintélyes párt részéről oly hang emeltessék, a mely ezen érzelemnek komolyságát és általánosságát kétségesnek mutatja, mert legalább is nem jó szolgálatot tesz az országnak az, a ki lehetővé teszi ellenségei részére, hogy a követett politikának alapelveit olyanoknak tüntesse fel, a melyekkel a háznak e tetemes része nem ért egyet. (Nagy zaj balfelöl. Ugy van! jobb/elől.) Sajnálom, hogy erőm és tehetségem nem felel meg annak, hogy a túloldalról figyelmes meghallgattatásban részesüljek, de önök miatt tettem e felszólalást is, mert remélem, hogy az önök soraiból is fog akadni valaki, a ki kimutatja, hogy az nem önök általános nézete és véleménye és hogy önök azon kérdésekre nézve, a melyeket e házban általában politikánk alapkérdéseinek tekintünk, velünk egyetértenek. (Helyeslés jobbfeWl. Zaj balfelöl.) És habár ez nem következett is be, én remélem, hogy a mi eddig késett, az végleg nem marad el és hogy talán az ellenem irányuló czá-