Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-94

3 l-g 94. országos ülés április 27-én, pénteken. 1888. folat alakjában is az önök részéről felszólalás fog történni, a mely ilynemű értelmezését azon szavakmik legalább is visszautasítja. (Zaj a bal- és szélső haloldalon. Halljuk! Sálijuk!) Egyébiránt, t. ház, most már további részletekbe bocsátkozni nem akarok. Nem tartom feladatom és köteletségemnek, mint gróf Apponyi ékesszóló beszéde elején, hogy a háznak az alkotmányos köttelességek és az alkotmányos jogok gyakorlása módjairól elemi oktatást adjak. (Mozgás balfelöl. Helyeslés jobbfelöl.) Azt liiszem, hogy a t. háznak ezen oldala azon tekinteteket, a melyeket ő felemlített, mindig szem előtt tartotta és tartja és hogy ép e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával is fényesen bizonyította, hogy azon érvek, a melyek ily magatartásával szemben hozattak fel, teljesen vértezett mellekre találtak s alig volt szükség, hogy visszautasittassanak és ép azért, mert ritkán láttam még oly tárgyalást, a melyben az elfogadandó törvényjavaslat világosában szólt volna önmaga mellett és melyben az érvek, melyek ellenében felhozattak, inkább megdöntötték önmagukat és azok álláspontját, a kik ez érvekre hivatkoztak, részemről a törvényjavaslat elfogadására szavazok. (Helyeslés jóbbfelől. Zajos mozgás balfelöl.) Törs Kálmán jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Sajnálom, hogy az előttem szólt képviselőtársam (Halljuk! Halljuk!) olyan általános figyelmetlenség közt fejezte be 1:eszedét, hogy e figyelmetlenség még rám is átok gyanánt nehezül, a mennyiben, mint látom {Általános derültség) a t. ház még mindig mozgalomban van; de el kell viselnem, miután a t. képviselő ur csakugyan a sok közt olyanokat érintett, a miknek legnagyobb részére felelni nem az én feladatom, hanem azon pártnak feladata, ha méltónak tartják,, a mely pártból az önök örömére a t. képviselő ur kivált. (Derültség a szélsőbalfelöl) Mindazon dolgokra nem válaszolok, hanem egyre kénytelen vagyok reflectálni, arra, a mi főleg álláspontunkra vonatkozik. Constatálom, mint már 10 év óta tagja e parlamentnek és a kik még régebb tagjai, talán constatálhatják a korábbi időkről azon szomorú tüneményt, hogy a nemzet szivében rejlő amaz általános óhajtást — mert a nemzet szivében rejlik az, hogy önálló hadserege legyen, az egyik ekkor, a másik akkor óhajtja elérni, de minden ember óhajtja elérni —(Élénk helyeslés szélső balfelöl) senki e parlamentben oly mereven még meg nem tagadta, mint Pulszky Ágost, (Helyeslés szélső balfelöl) a ki hivalkodva említé, hogy ő a magyar nemzeti hadsereg eszméjével szemben áll. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Én ezt csak constatálni akarom (Halljuk!) és sajnálatomat és részvétemet fejezem ki a magyar egyetemi ifjúságnak, (Zajos helyeslés szélső baloldalon) hogy tanárai között van egyetlen ember, remélem, csak egyetlenegy, ki a nemzet közóhajával szemben áll. (Élénk tetszés a baloldalon.) Fenyvessy Ferencz (közbeszól) .• Ott sem hallgatják meg, ez a szerencse! Thaly Kálmán: T. ház! Ez egy nyilatkozattal tartoztam azon párt részéről, melynek tagja vagyok és melynek egyik sarkalatos programmpontját támadta meg Pulszky képviselő ur az ő kihivó nyilatkozatával. Áttérve a fenforgó javaslatra, én e javaslatot első sorban úgy fogom fel, mint tisztán bizalmi természetűt. Indokolja felfogásomat mindjárt az első szakasz, mely igy szól: „Az első évfolyambeli tartalék és a három legifjabb sorozási évfolyambeli póttartalék legénysége — a mennyiben ezt különös körülmények követelik — az elkerülhetlen szükség mérve szerint és annak tartamára ő Felsége parancsára tényleges szolgálattételre visszatarthatok, illetve behívhatok, azonban tényleges szolgálatban csak addig tarthatók" stb. Tehát egyenesen a hadügyminister ítéli meg mennyit és mennyi időre kell behivni és ő ítéli meg az elkerülhetetlen szükséget is. T. ház! Én természetesenetörvényjavaslatot, mint olyat, mely első sorban bizalmi természetű, nem fogadhatom el kivált akkor, midőn oly minister intézkedik itt, ki a parlamentnek nem felelős. Ha tehát a javaslatot mi e párton visszautasítjuk, az főkép ezen alkotmányjogi sarkalatos pontból következik a többi okokon kivül, mint azt pártunk első felszólalója beszéde végén igen helyesen hangsúlyozta. Czirer Ákos t. képviselőtársam említette, hogy a minister ur sem ^a bizottságban felhozott bővebb argumentatiójával, sem e házban nem birta eloszlatni azon kételyeit, hogy a javaslat által — habár elburkolva, de mégis — tulaj donkép a tényleges szolgálatnak négy évre kiterjesztése contempláltatik. Ez az argumentum felmerült a t. ház másik ellenzéki pártjánál is és nem alaptalanul. A párt első szónoka, Nagy István képviselő ur aggodalmait kifejezve, végül azokat abban reassumálta, hogy a törvényjavaslat szerinte mintegy archimedesi pont, mely módot nyújt a hadügyministernek az egész védrendszer felforgatására. Ezt mondta ő és én e nézetében is teljesen osztozom. Következőleg először azért, mert c javaslat bizalmi természetű és ebizalom oly ministernek követeltetik, ki nekünk nem felelős; másodszor, mert a tényleges szolgálati időt a nemzetgazdaság kárára, alattomosan, őszinteség nélkül ki akarja terjeszteni; harmadszor, mert oly hatalmat ad a hadügyminister kezébe — megengedem, hogy ez a honvédelmi ministerrel egyetértve fog eljárni — mely elégséges az egész védrendszer