Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-94

316 94. országos ülés április 27-cii, pénteken. 1888. nem azt mondja a törvényjavaslat, hogy négy év­ben szabatik meg a szolgálati idő és a hadügy­ministernek hatalmában áll ezt rövidebbé tenni, hanem azt mondja, hogy különös szükség esetén azon szükség mérvéhez és körülményeihez képest joga van nem a hadügyministernek, hanem ő Fel­ségének a tartalékot és póttartalékot behívni. Ez lényeges különbség, mert ő Felsége cselekményei­ért van mindig, a ki felelős. Hodossy Imre : Épen ellenkezőleg. Pulszky Ágost: A t. képviselő ur, a ki al­kotmányjogi kérdésekben különben minden esetre nagy tekintély, azt állítja, hogy ép ellenkezőleg. Csak sajnálhatom azon pártot, melynek jogi ta­nácsot ad, (Zaj balfelöl) mert én ugy tudom, hogy azlS48-ki törvények alapintézkedései e felfogás­sal ellenkeznek. De tovább megyek. Méltóztassanak a t. kép­viselő urak a törvények végét is megnézni, mielőtt ítélnek. Nem méltóztatnak-c a végrehajtási zára­déknak semmi jelentőséget tulajdonítani? Mikor gr. Apponyi Albert t. képviselő ur csak a had­ügyministert említi, nem tudja, hogy a törvény végrehajtási záradékában „a hadügyminister és a honvédelmi minister" vannak megnevezve ? S hogy a honvédelmi minister a magyar ministerium tagja és hogy a honvédelmi minister a rendeletekért, a melyeket ő Felsége az ő ellenjegyzésével bocsát ki, e törvényhozás előtt felelős ? Ha pedig tudja — amint nem kétlem, hogy tudja — miért állítja, hogy e törvényjavaslat discretionarius hatalmat ad a hadügyministernek. Vájjon megfér-e ez az alaposság azon széliemével, melynek hiányával minket vádol? (Egy hang bal felől: Miért haragszik? Derültség.) Azért haragszom, t. ház, mert lelkem mélyében bánt mindig az, ha oly pártok, melyek a törvényhozás kiegészítő alkatrészei, melyekről szeretem, ha a nemzet meggyőződik, hogy minden vádjuk komoly meggyőződésen alapszik, oly vá­dakat emelnek, melyek első pillanatra visszauta­síthatok és a komolyság minden jellegét nélkülö­zik. Haragszom azért, mert mélyen bántja lelkü­letemet a parlamentarizmus azon sülyedése, a melybe az üres vádaskodások döntik. (Helyeslés jobb felől. Zaj és felkiáltás ok balfelől! Mióta komoly?) És ha a t. képviselő urak azt kérdik, hogy mióta komoly, mikor ott ültem, vagy mióta itt ülök, ugy erre mindjárt felelek. (Halljuk! Halljuk! balfelöl). Méltóztassanak egyre gondolni, különösen ezen törvényjavaslat tárgyalásánál, méltóztassanak megnézni az előzményeket. Ha két egyén valami­kor egy nézeten volt és később azután eltért a nézetük, ebből nem következik az, hogy aki a má­sikat nézetének változtatásával vádolja, az a maga nézetét meg nem változtatta volna. Méltóztassanak megnézni azon beszédeket, visszaemlékezni azon argumentatiokra, melyeket az önök nevében, de nem az önök mostani pártjá­nak nevében, hanem azok nevében, a kik akkor ott ültek és a kiknek nagy része ma nem ül ott, előterjeszteni bátor voltam. Nem fognak azokban egy szót sem találni, a mi a jelen javaslat elfoga­dásával ellentétben állana. De igenis fognak találni abban igen sokat, a mi direet ellentétben áll azzal, a mit önök most állítanak. (Mozgás balfelől.) Például azon párt nevében, a mely akkor azon padokat el­foglalta és a melynek némely tagjai ma is ott ülnek,szerencsés voltam 1879-ben határozati javas­latot benyújtani, melyben szó volt az egyéves önkéntesekről, de volt-e szó azon vádakról, a me­lyeket a hadsereg ellenében ma azon czímen emelni méltóztatnak, hogy az egyéves önkéntese­ket nyelvi szempontból elnj^omja ? Méltóztassanak csak a naplóban utána nézni és látni fogják, hogy azok a vádak a háznak nemcsak ezen, hanem azon részéről is a leghatározottabb visszautasítás­sal találkoztak. (Ellenmondás balfelöl és a szélső baloldalon). Nem fogják találni azt, hogy két ellenzéki párt egy egész és egy félrendszabály érvényesí­tésére lényegében kezet fogót volna; hanem látni fogják azt, hogy a hol a védtörvény s annak kö­vetkezményeiről szóltunk, nemcsak az 1867: XII., hanem az 1868: XL., XLI., és XLII. czikkeiben és a későbbi törvények minden egyes tételében ezt az alapot vissza nem utasítottuk. Nem azon okoskodtunk, hogyan kell álszinek alatt a had­sereg egységéről és nemzeti magyar hadsereg­ről szólani, hanem egyenesen szemben álltunk a magyar nemzeti hadsereg azon eszméjének létesí­tésére, (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Gyö­nyörű! Halljuk jobbfeló'l) melyet azon oldalról kö­vetkezetesen hangoztattak. (Zaj és felkiáltások a szélső balodalon : Szégyen! Látszik a katonaköpönyeg! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ha önök azt követelik, hogy mi az önök meg­győződésének következetességét tiszteljük, tegyék meg legalább azt, hogy tiszteljék a mi meggyőző­désünk következetességét is, a^mely 1868 óta szakadatlanul fennáll. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezt megkövetelhetem magamnak és mindazok részére, a kik egy időben ott is ültünk, de most azon párt soraiban épen az ilynemű, vagy hasonló változá­sok és más tekintetek miatt helyet nem foglalunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Visszatérek a tárgyra. Tévedés azt állítani, t ház, hogy a törvényben diseretionalis ha­talom adatik a kormánynak, mert nem adatik. Adatik egy hatalom, de olyan, a melyet határo­zott körökre lehet megszabni; adatik oly hatalom, a melynek érvényesítése alkalmával mindig fele­lősségre lehet vonni itt a törvényhozás körében azon ministert, a ki azt érvényesíti; adatik oly hatalom, a mely nem érvényesíthető, ha csak a pénzügyi eszközöket is esetről-esetre meg nem adjuk annak érvényesítésére. És bármint gondol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom