Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-94
308 94. országos ülés április 27-én, [lénteken. 1888. szám íentartását hangoztató indokolásával, azt a t. minister ur és a t. előadó ur egymás között elintézhetik. Nagyon jól tudom azt, hogy a póttartaléknak törvényes intentiója a 800,000 főben megállapított hadi létszám fentartása; ha tehát egy kis módosítást teszünk az 1868-ki törvény 32. § án és kimondjuk azt, hogy a póttartaléknak legifjabb három korosztályát igénybe lehessen venni a békelétszám fen tartására is, tökéletesen elértük azt, a mit a javaslatba elérni kivannak, a nélkül, hogy az állampolgárokat tovább háborgatnék. (ügy van! a szélső haloldalon.) Mert hisz tegnap meg volt érintve az is, hogy a legifjabb három korosztálynak póttartalékosok létszáma a békelétszám évi fogyatékát legalább 8—10 szer meghaladja. Á javaslatnak másik indoka a hadsereg kiképzése és harezképessége. Hogy ezen indok a javaslat mellett mit nyom, azt bátor leszek egy, a minister úrhoz intézendő kérdéssel megvitágítni. Kérdem, mit tart a t. minister ur a hadsereg kiképzése és harezképessége érdekében fekvőnek inkább: azt-e, hogy a hadsereg egyrésze három évig és két hónapig szolgáljon ; vagy azt-e, hogy annak szintén tekintélyes része, tudniillik a 80,000 főnyi pottartalék kiképezve se legyen 1 Ezt én a harczképesség indokával szemben felvetni jogosult vagyok, mert a javaslat indokolásából kiviláglik, hogy a t. minister ur a fősúlyt a tartalék visszatartására helyezte, épen azon okból, mert a póttartalék kellően kiképezve nincs. Van még egy harmadik indok is, a mely a sorok közt olvasható s a melynek kulcsát a sokszor emlegetett rendkiviili körülmények képezik. Én azonban ezen indokot méltányolni nem tudom, habár talán én is vagyok oly jó hazafi, mint bárki más. Ezen indokot nagyon bőven szellőztetni ma korszerűtlennek tartom; annyit azoaban mégis megjegyzek, hogy azt hiszem, a haza ellenségei szintén megtanulták a számtani négy alapműveletet s a mikor ők harezász.,ti eövséffet véve alapul, előttünk és a világ előtt nyíltan gyakarolják magukat az összeadás és sokszorozás szám műveleteiben, azt hmzem. hogy akkor egyáltalában nekünk sincs okunk titkolózni. Részemről azt találom, hogyha az embernek igazsága van, a nyilt homloknál és a félreérthetien rendszabályoknál imponálóid) valami nincs a világon. Miután ezek szerint az elmondottakkal bátor voltam nézetemet röviden indokolni, a javaslatot el nem fogadóin. (Helyeslés a szélső haloldalon.) A ministerelnök urnak volna még egy szerény megjegyzésem. Ama nyilatkozatára ugyanis, a midőn ő felelve Eötvös Károly t. képviselő urnak azon felvetett kérdésére, hogy tulajdonkép melyik törvény- alapján áll, kijelentette, hogy elmondhatja azt, hogy a nemzetnek a jogai megcsorbítva az ő kormányzata alatt nem voltak. Én bátor leszek itt egy pár idézettel élni. (Halljuk! a szélső' baloldalról.) Ha az 1867:IX.t.-cz. 10. §-nak — mely a magyar állampolgároknak magyar ezredekbe sorozásáról szól — nem megcsonkítása-e az 1882: XXXIX. t.-cz. 8. §-a, mely megengedi, hogy igenis soroztassanak ; továbbá nem megcsorbitása-e az 1882. XLIL t.-cz., mely szintén határozottan megengedi, hogy magyar állampolgár osztrák ezredekbe soroztassék; továbbá, ha az 1867: XII. t.-cz. í 2. §-nak, mely az elhelyezésről és élelmezésről stb. szól, nem megcsonkítása-e az 1879: XXXVI. t.-cz.? Végül, ha az 1868-iki védtörvénynek nem megcsonkítása-e a népfelkelési törvénynek az az intézkedése, mely hat korosztálylyal többet bocsát a korona feltétlen rendelkezésére és a mely törvény megengedi, hogy a népfelkelők az ország határain túl is vihetők ; mondom, ha mindaz nem megcsonkítása az általam idézett törvénynek, akkor szent Márton püspök sem követte el köpönyegének megcsonkítását, midőn annak felét levágva, az utféli koldusnak átadta. (Tetszés a szélső haloldalon). Törs Kálmán jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) ügy magam, mint az a párt, a melvhez tartozni szerencsém van, mindenkor, de különösen a jelenlegi súlyos és fenyegető politikai körülmények közt a legnagyobb rokonszenv és a legnagyobb készséggel fogadja mindazt, a mi a monarchia és ebben hazánk védelmének erélyes érvényesítésére, véderőnk hatályosságának fokozására megkívántatik.És véleményem szerint, ebben a készségben, melyet különösen a mostani időkben véderőnknek a legjobb karba helyezése iránt tanúsítanunk kell, nem képezhet különbséget a politikai pártállás, nem képezhet különbséget még az a nézet sem, melyet véderőnk szervezetének helyessége felől táplálunk. Mert bár ne tekintsük véderőnk mostani szervezetét nemzeti igényeink netovábbjának, nemzeti igényeink szempontjából teljesen kielégítőnek, az iránt semmi kétség fenn nem foroghat, hogy azok a feladatok, melyeket ez a véderő teljesíteni köteles, per eminentiam magyar nemzeti érdekek megvédésére vonatkoznak (Általános helyeslés) és hogy ennek folytán az általam nem remélt és a lehetőségig kikerülendő, de mindenesetre beállható esetben, midőn véderőnk ezen nagy érdekek megvédésére tényleg felhiva lesz, minden más óhajnak és reménynek, mint annak, hogy ezt a próbát győzelmesen állja ki. minden magyar embernél kizártnak kell lenni. (Általános élénk helyeslés.) Ebből a szempontból és ebben a szellemben fogtuk fel e törvényjavaslatot azzal a jóakarattal, a melyet véderőnknek tökéletesbítése és az ebből támadható igények iránt különösen ma táplálnunk kell, azzal a jóakarattal fogtunk hozzá a jelen törvényjavasI latban foglalt igen fontos kérdés megbirálásához.