Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-93

302 93. országos U!és április 26-án, csütörtökön 1888. kevesebbe \ vagy másként mondott, mint a mennynyit és a hogy neki, mint honvédelmi ministernek erről a kérdésről mondani lehetett volna. Én azonban szerencsére nem vagyok honvédelmi minister (Derültség a szélső baloldalon) és én tán valamivel többet is mondhatok ebben a tekintetben. (Halljuk!) És ez ebből áll: mi a nemzetnek államjogi nagy jogait semmiféle tekintetnek, sem dinasticus, sem monarchicus érdeknek soha feláldozni hajlandók nem vagyunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Akármiként álljanak is a katonai és politikai viszonyok, de ha ez a eabinet — és ezzel együtt mindazok a eabinetek, a melyek hivatva vannak rá — a nemzet és az ország és a monarchia helyzetének megvédelmezésére elég éber és gyors; ha nem várja meg azt, hogy örökös ellenségünk akkor és ott kezdje meg a hadjáratot, a mikor és a hol neki tetszik és ha nem várja meg azt, hogy köröskörül fellázítsa ellenünk azon tonkingi és mexikói szerzeményeket, a milyenek Bosnia és Herczegovina, (Derülség a szelő baloldalon) ha nem várja meg, hogy fellázítsa ellenünk Belgrádot, Sofiát és Bukarestet, (Mozgás jobbfelöl) hanem ha éher lesz és nem lesz uszályhordozója más hatalmaknak, (ügy van! a szélső baloldalon) ha előtte csak az a tekintet lesz, a melynek egyedül lenni kell, az ország és a nemzet biztonságának megvédése : akkor mi semmiféle áldozattól vissza nem riadunk, minden áldozatra készen leszünk, de a nemzetnek törvényileg biztosított, ugy is csekély és már is megcsorhított jogaiból sem ezen, sem más törvényjavaslat által engedni nem akarunk. (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Hosszantartó élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Annál is inkább kötelességemnek tartom részemről is pár szóval a tárgyhoz hozzászólni, mert itt közjogi, politikai és pénzügyi szempontok is szóba hozattak, a most szólott képviselő ur pedig egyenes kérdést is intézett hozzám. Azt mondta ugyanis, hogy ők a hadügy tekintetében az 1848-ki töivények alapján állnak, az ellenzék másik része az 1867-ki alapon; és azt kérdezte, mondjam meg hát én, milyen törvény alapján állok? (Halljuk!) Én, t. képviselőház, a midőn vállalkoztam résztvenni az ország kormányában, attól a percztől fogva a meglevő törvények alapján állok (Tetszés jobbfelöl) és bármint is igyekezett is Eötvös képviselő ur az ellenkezőt bizonyítani, merem mondani, hogy azon idő alatt — és erről természetesen még szólok — az országnak jogai csorbát ebben a tekintetben sem szenvedtek. (Helyeslés a jobboldalon; élénk ellenmondás a szélső balon). De igenis úgy van; tekintélye és súlya pedig növekedett. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Derültség a szélső baloldalon.) Különben, t. képviselőház, a képviselő ur mindjárt előzetesen két dologról szólott, a mi az az előtti vitában merült fel. Az egyik — erről nyilatkozom előbb, mert rövidebben végezhetek vele — az egyévi önkéntesek vizsgájára vonatkozik. (Halljuk!) Én megmondom egyszerűen és röviden — mert ezt nem hallottam még itt felemlíteni — hogy miként állott ez a kérdés régebben; miként állott nem, mint most fejtegették, nyelvészeti szempontból, hanem tényleg és miként áll ma? (Halljuk/) Bégebben, egészen a bosniai hadjáratig, nagyon sok ember készakarva nem tette le a tiszti vizsgálatot. Miért? Azért, mert azon teljesen békés időkben sokkal ritkábban jött az alkalom rá, hogy az illető mint közlegény, vagy altiszt behivassék, mintsem a hányszor behivatott, mint tiszt. De azóta többen teszik le a tisztivizsgálatot, mert meggyőződtek róla, hogy azt az időleges kényelmet bőségesen ellensúlyozza az, hogy azután egy kisebb vagy nagyobb hadjáratnál fogva kénytelenek, mint közemberek, teljesíteni a szolgálatot, a helyett, hogy mint tisztek teljesítenék. így áll a dolog ezzel. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Tehát én ismételem csak azt, hogy a ki saját jószántából nem teszi le a tiszti vizsgát, mert nem akarja vagy nem veszi magának azt a fáradságot, hogy ama csekély előkészületet megtegye, mely a vizsga letehetése végett szükséges, az azután ne panaszkodjék, ha ugyanazon elbánás alá esik, mint mindenki más, a ki zászló alatt szolgál. (Zaj és felkiáltásoka szélső baloldalon: Es a germanisatió!) Hogy ebben micsoda germanisatió legyen, ezt meglehet, hogy a képviselő ur érti, de én nem értem. Hanem azt tudom, hogy a hadseregre jó irányban, nem ellenséges irányban a mostanival, de jó irányban befolyást nyerni, egy mód van : az, hogy mentül több értelmes, mentül több magyar ember megszerezze a képesítést a tiszti állásra. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a szélső' baloldalon). Thaly Kálmán (közbeszól): A concretuál statust ketté kell osztani! Tisza Kálmán ministerelnök: A Nagy Sándorok régen voltak, a kik a gordiusi csomót karddal tudták megoldani és a szabadságnak abból sem nagy haszna volt. (Felkiáltások a széslö baloldalon : Nem erről van szó!) Hanem, t. ház, — bocsássanak meg, ha erre kitérek — ismételten hallottuk azt, többször is hallottuk, hogy ezen hadsereget a t. urak a túloldalon mindaddig, mig ugy nem lesz, a mint ők akarják, idegennek fogják tartani; bar e haza fiai vannak is benne. Hát kérdezzék meg a képviselő urak azon vidékek lakosait — hogy most ne beszéljünk a nagyobb eseményekről — a kiknek életük és vagyonuk árvíz által veszélyezve volt, hogy vájjon jó lett volna-e, ha e hadsereg érez-