Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-93
93. országos ülés április 26-án, csütörtökön. IS88. 30í állott jogában, ezentúl jogában áll. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Már pedig higyje el nekem a t. uiinister ur, hogy nem a katonai józan észszel, hanem csak olyan adófizetői polgári józan észszel mi valamennyien azon meggyőződésben vagyunk, hogy a hadügyi kormányzat jogköre már is nagy, már is sok; annak pénzügyi következményeit már is alig birjuk el. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De tovább megyek. Nemcsak a hadügyi kormányzat hatalmi és jogkörét, hanem a hadsereg békelétszámát is emeli esetenkint, helyenkint és időnkint ezen törvényjavaslat végrehajtása. Hiszen egyike azon indokoknak, a melyeket a t. előadó ur előterjesztett, az, hogy a békelétszám csekély az idegen államok hadseregével összehasonlítva. A békelétszám emelését tehát szükségkép maga után vonja e javaslat, a mi más szóval azt jelenti, hogy a militarismus, a mi egész Európa continensének valódi átka ez idő szerint, (Igaz ! ügy van! szélső baloldalon) nálunk is folyton és folyton tért hódít, folyton előrehalad, folyton és napról-napra jobban elborítja romboló hatásával egész közgazdasági életünket. (Igaz/ Ugy van f a szélső baloldalon.) Hogy pedig mi ily elvek alapján álló és ily elvek érvényesítésére szolgáló törvényjavaslatot elfogadhassunk, azt hiszem, belátja a minister ur, hogy ez reánk nézve teljesen lehetetlen. {Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mi progranmrunk tiszta és nem változó. És akármiként szóljanak is azon csapatszolgálati vagy miféle utasítások, melyekről a minister ur megemlékezett és a melyek szerint az egyéves önkénteseknek joguk van ilyen, vagy olyan nyelven vizsgát tenni: egyről legyen meggyőződve a minister ur és ez az, hogy mindaddig, mig a nemzet ezen hadseregben a saját nemzeti intézvényét nem látja, a mig a magyar nyelv abban gyökeret nem ver, mig a nemzet a maga történeti jogát és a maga egész nemzeti méltóságát egy nemzeti hadseregben megvalósítva nem látja : addig ezen hadsereg szerencsés hadjáratot semmiféle körülmények közt sem fog végezni. (Zajos helyeslés szélsőbal/elől. Igaz! Ugy van!) Önök tanulhatnak a szomszédoktól; önök tanultak 1848. előtt, 1859. és 1866. előtt és a tanulás következménye mindig egy nagy, vesztett hadjárat volt. És, t. ház, mindaddig, mig ez a nemzet a maga jogait, méltóságát és önérzetét azon intézményben megvalósítva nem találja, ez a hadsereg diadalmas hadjáratot maga után emlékül fennhagyni nem fog soha. És nemcsak mi magyarok gondolkozunk és érzünk igy. ámbár minket még azon meggyőződés is vezet, hogy azon hadsereg a nemzettel szemben idegen. Nemrég egy igen előkelő austriai publicista, keresett fel Bécsben, ki azt monda : „Uram, aggodalommal gondolunk azon eshetőségre, hogy hatalmas szövetségessel birva, egy esetlegesen kitörendő háborúban a mi hadseregünk győz. Mi bécsiek aggodalommal gondolunk erre, mert a militarismus erőszakoskodásait már is alig győzzük, pedig ezen hadsereg hosszú évtizedek óta minden hadjáratot elveszteti Ha egyszer oly hadjárat jönne, a melyet ez a hadsereg megnyerne, mi lenne az alkotmányossággal, mi lenne a nemzet alkotmányos jogaival Austriában ? li (Mozgás jobbfelöl.) Ez,"t. ház, nem az én nézetem; engem is meglepett ezen igazán osztrák nyilatkozat Sőt, mikor azt kérdeztem tőle, hogy hát a báró úr mit találna jónak egy legközelebbi, eshetőleges háborúban, ő az igazi bécsi humorral azt felelte: ,,Eu azt tartanám czélszerü'nek, hogy szövetségesünk győzzön, minket meg verjenek meg. de ez a hadsereg ne győzzön." (Mozgás jobbfelöl.) így formulázta az osztrák publicista a hadsereg jövendőjéhez kötött várakozásaira vonatkozó nézetét előttem. T. ház ! Volt szerencsém röviden jelezni azt az álláspontot, melyet mi általában a hadügy és a hadszervezet kérdésében elfoglalunk. Ezen álláspontnak egy jelszava van és ez: „1848". Itt a szomszéd igen t. párt szónokai szintén jeleztek egy álláspontot, melyet egy kérdésben foglalnak össze, melynek jelszava, „1867". Azt hiszem, ez a helyes jelszó, mert fenntartani azt, a mi megvan, megszerezni, a mi hiányzik és visszaszerezni, ami már megcsonkult, azt hiszem, ez a t. mérsékelt ellenzék álláspontja. De én most azt kérdem a t. honvédelmi minister úrtól, vagyis inkább a t, ministerelnök úrtól, hogy minő évszámmal jelzi azon álláspontot, a melyen azon párt és a t. cabinet áll? „1847"-tel, vagy „1819 a-czel, vagy talán egy még csak ezután következő évszámmal ? Mert ámbár ez a cabinet a közjogi ellenzék mezejéről lépett át oda oly czélból és azon Ígéret mellett, hogy a nemzet jogait edzeni és erősbíteni és érdekeit előmozdítani fogja: mégis az „1848" és az „1867" számmal jelzett politikai álláspontot nemcsak teljesen elhagyta, hanem ezeket tökéletesen aláásni és összedönteni igyekezett. Egyik eszköz aláásni és összedönteni ezen álláspontot: ezen törvényjavaslat is. Ezért nem fogadhatom én azt el. Itt még csak egy szót kérek. Az idő is eltelik, rögtön befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk !) Felhozatott az imént t. barátom, Czirer Ákos részéről, az általános katonai világhelyzet és az, hogy mikép állunk mi egyik-másik katonai hatalommal szemben ? A t. honvédelmi minister ur által pedig felhozatott egy eshetőleges mozgósítás lehetősége s a vita hevében talán többet vagy