Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-93

93 nrsziigOi iiléi április 26-áu, csütörtökön 1S88. 297 sításáról szóló törvényjavaslat, várjunk addig, an­nak azt felelem, hogy ha valamit szükségesnek és jónak találunk, azzal ne várjunk. (Egy hang a szélsóbahldalon: De ha nem actualis!) Hát, t. kép­viselő ur, én remélem, kivánom — meggyő­ződve senki sem lehet róla — liogy nem lesz moz­gósítás, mig a véderő-törvény módosításáról szóló törvényjavaslat a törvényhozás részéről el lesz fogadva; vájjon módosítva-e vagy nem, az más kérdés, hanem mondja meg a t. képviselő ur, tndták-e a poroszok június 15-én, hogy Julius 19-én mozgósítani fognak? (Egy hang balfelöl: Tudták!) Nem tudták; ki mondja, hogy tudták ? Bizonyítsa be! (Derültség a baloldalon.) Nem akarok hosszas lenni és kiterjeszkedni a részletekre, csak Nagy István t. képviselő ur két megjegyzésére kívánok válaszolni. Az egyik az, hogy ő, valamint Bolgár t. képviselő ur is kí­vánja a sorrend megállapítását, hogy t. i. először a póttartalékosok legyenek beidézve és csak az után a tartalékosok. Második megjegyzése az egyéves önkénytcsekre vonatkozott, A mi a behívás sorrendjét illeti, kimondani a törvényben, hogy első sorban póttartalékosok és csuk másed sorban legyenek a tartalékosok be­idézve, lehetetlen. A hadigazgatóságnak kell any­nyi latitude-öt hagyni, hogy a szükséghez képest intézkedjék. A lakosság először is megnyugvást talál abban, hogy hiába és ok nélkül nem lesz zaklatva. Azt, a mit egyes t. ellenzéki képviselő urak állítottak, hogy e törvényjavaslatból négyévi szolgálati kötelezettség származik, egyenesen tagadom, mert ezen behívás, mint a törvényjavas­lat ezíine is mondja, béke idején csak kivételesen és mint az 1. §. mondj.i, az elkerülhetlen szükség mérve szerint és annak tartamára történik, tehát hogy ok nélkül a legények nem lesznek beidézve, tiszta dolog és hogy a beidézés még a hadigazga­tóságnak is megnehezittessék és hogy az eire ne határozza el magát könnyedén, az is benne van a törvényjavaslatban, hogy a behívás ő Felsége pa­rancsára történik. Tehát ha a hadügyminister és a két honvédelmi minister közt e részben egyet­értés jön létre és a behívás szükségét mind a hár­man átlátták, csak akkor tehetnek ez iránt felter­jesztést ő Felségének; ez tehát magában véve elég garantia. Hogy a póttartalék vagy tartalék idéztes­sék-e be előbb, ez a körülményektől függ. Pót­tartalék, mint már báfor voltam mondani, csak a gyalogságnál és a vadászcsapatoknál létezik, mert a többi fegyvernemeknél: a lovasságnál, a műszaki csapatoknál, a mérnökkari és ntászcsapatoknál póttartalék nincs, minthogy 8 hét alatt — pedig ez a törvényszabta szolgálati idő — póttartaléko­sokat a különleges fegyvernemekben kiképezni nem lehet. A gyalogságnál és a vadászcsapatoknál tehát akkor, mikor a szolgálathoz nem egészen KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IV. KÖTET szokott legénységre lesz szükség, először e pót­tartalékosokat fogják beidézni, ha azonban ezekkel nem érnék be és teljesen beokfcatott legénységre volna szükség, kénytelenek lesznek a tartalékoso­kat behívni. A többi fegyvernemeknél, a hol pót­tartalékosok nincsenek, természetesen csakis a tar­talékosok fognak beidéztetni, de hogy mi a tör­vényben kimondjuk a sorrendet, hogy először a póttartalékosok idézendők be s csak azután a tar­talékosok, annak nem volna alapja és czélszerűtlen is volna, a mennyiben mégis csak a hadügyi igaz­gatásra kell bizni, a mely in ultima linea felelős a helyes intézkedésért: vájjon beéri-e a nem egészen kiképzett elemmel, minők a póttartalékosok, vagy tartalékosokra van-e szüksége. Annyira lehetetlen megkötni a, hadügyi igazgatás kezét, hogy ne mo­zoghasson, mert különben a felelősség azt a tör­vényhozást illetné, a mely ily törvényt hoz, nem pedig a hadügyministerfc, ki a körülményekhez képest köteles intézkedni s felelősséggel tartozik a törvényhozással szemben. A mi az egyévi önkényteseket illeti, meg­mondtam a bizottságban és ezt fentartom ma is és mindig, hogjr az egyévi önkénytesekre nézve, kinek a törvény azt a kedvezményt adja, hogy nem három, hanem csak egy évig szolgáljon tett­legesen s kire nézve a törvény, ha már egyszer leszolgálta évét, semmi különbséget nem tesz s a tartalékba sorozza be, itt külön kedvezményt adni méltatlanság volna a többiekkel szemben, mert a törvény előtti egyenlőséget szem előtt kell tar­tani. Ezt a t. képviselő urak igen sokszor hangoz­tatják, méltóztassanak ezt tehát nem üres phrasis­nak tekinteni, hanem a törvényalkotásnál szem előtt tartani. Az első szakaszban világosan ki van mondva, hogy csak a legénység beidezéséről van szó, az egyévi önkénytes tehát nagyon jól tudja, hogyha a vizsgát leteszi, tiszt lesz. (Zajos felkiál­tások a szélső baloldalon: Németül!) Erre is válaszo­lok, csak egy kis türelmet kérek. Mondom, az'az egyévi önkénytes, a ki tiszt lesz, ezen categoria alá ugy sem tartozik, a ki pedig a tiszti vizsgát nem te^zi le, az igenis szolgáljon ép ugy, mint akárki más, mert én azt nem látom át, hogy a sze­gény földmívest jobban kelljen sújtani, mint az olyan embert, a kiben van képesség, de nem teszi le a vizsgát. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Ott van Baross !) Letette a vizsgát! Hogy ha az állam az intelligentiának törvény utján kedvezményeket nyújt, nagyon természete­sen fel van jogosítva az intelligentiától viszont­szolgálatot is követelni. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy egy oly nagyszámú seregnél, mint a mienk és a milyen általában Európában van, az intelligentiára kell számítani, hogy abból a tiszte k nagy s^áma kikerüljön. Mert azt csak nem fogja követelhetni senki, hogy ha az intelligentia ezen 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom