Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-93

Itt. wrstágüs Hés Április hogy ott a három évi szolgálatot tulajdonképen rövidnek tartják. Miért ? Azért, mert egyes törzscsapatoktól, utászcsapatoktól eltekintve, a lovasságnál a hadi létszám már béke idején fegyver alattiévén, a békeszolgálati kötelezettség pedig csak három évre terjedvén, nagyon természetes, hogy a legénység egyharmada mindig íVjonczokból áll. Ez pedig nagy baj. Mert először, ha tavaszszal, vagy mondjuk nyáron háború tör ki, akkor a lovas legénységnek egyharmada újonezokból állván, lelkiismeretbe vágó dolog az, ilyen újonezokat, az ilyen még teljesen ki nem képzett legényeket háborúba küldeni, másodszor pedig a lovasság a legdrágább fegyvernem lévén, a melyben úgy sem bővelkedünk, annak értékét leszállítjuk azzal, ha újonczok vannak soraiban. Hoitsy Pál: Egy harmad újoncz mindig van a gyalogságnál is! Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Az egészen más. Ujonez igenis mindig van, csakhogy a gyalogság sokkal könnyebben kiképezhető, a lovasságnál pedig a kioktatás sokkal nehezebb és tovább tart, mert ott nemcsak arról van szó, liogy a legényeket a szolgálatra betanítsák, hanem arról is, hogy lovagolni megtanítsák, a mi tudvalevőleg három hónap, vagyis rövidebb idő alatt el nem sajátítható. Már most, hogy a lovasságnál eleje vétessék annak, hogy egy harmad újoncz legyen benne és hogy újonczokkal ne vonuljon ki a lovasság, kénytelenek vagyunk még jóval az esetleges mozgósítás előtt ezeket az ujonczokat a már kioktatott Jegenyékkel kicserélni, erre pedig más elem nem áll rendelkezésünkre, mint a tartalékosok. Előfordulnak azután béke idején is szervezési változások. Mint minden tudomány, ugy a hadi tudomány, a hadi szervezet is folytonosan halad és minden haladás nagyon természetes bizonyos változásokkal van összekötve. Szükségesnek mutatkozik itt-ott új csapatok szervezése, a mint teszem fel most 2—3 éve szervezni kellett a vasúti zászlóaljakat. Lehet, hogy jövőre is szükség lesz ilyen új csapatok szervezésére; már pedig az ilyen csapatokat újonczokkal nem szervezhetjük, hanem ezeknek összeállításához és alakításához kell, hogy oktatott legényekkel rendelkezzünk, a kik azután a tulaj donkép eni szakismébe vezetendők be, kell tehát, hogy ők katonailag előre kiképezve legyenek. E czélból a legénység nem állván rendelkezésünkre, szükséges az az intézkedés, hogy a tartalékosokat, illetve póttartalékosokat beidézhessük. (Helyeslés johbfélöl.) Ezeken kívül az a körülmény is fennáll, mint már a t. előadó ur is említette, hogy a hadügyminister 1882-ben azt a propositiót tette, hogy leszállított létszám legyen a territoriális beosztás folytán máshol nem alkalmazható itteni csapatoknál, az ugyanezen csapatokhoz tartozó egyes 26-itti, osftt8rt6Mn. 1888. §§£ zászlóaljaknál pedig, tudniillik a megszállott tartományokban, felemelt létszám legyen, Ezt ő maga proponálta, de miért ? Mert nem volt ugyan bizonyos abban, hogy lehetséges lesz a szolgálat érdekeinek mindazon csapatoknál, a melyek leszállított létszámmal bírnak, igy kellőképen megfelelni; de tisztán csak költségkímélés szempontjából meg akarta kisérteni, hogy — ha csak lehet — ne kelljen előterjesztést tennünk a törvényhozásnak a létszám felemelése iránt; ha nem lehet, akkor természetesen kénytelenek vagyunk a propositióval előállani. Mert egy általános recept erre nézve nem létezik, mindig csak a tapasztalat szolgál alapúk az esetleges mozgósítás szem előtt tartásával. Azt csak senki sem hiszi, hogy bármily jól legyen is szervezve egy hadsereg, ha ma kimondatik a mozgósítás, az a hadsereg minden további előkészület nélkül 7—8 nap alatt készen álljon. Hogy bizonyos előkészületekre van szükség, azt bizonyára mindenki belátja. Ezen előkészületekhez tartozik az, hogy teszem fel az esetleges hadi színhelyhez közelebb fekvő területen bizonyos intézkedések már a mozgósítás előtt megtétessenek; de mihelyt egyszer a mozgósítás előtt valami előkészület szükséges, ez már nem a mozgósítás fogalma alá vonandó és nem esik a védtörvény 10. §-a alá, hanem még béke idején, mielőtt a mozgósítás kimondatott volna, erre nézve kell, hogy bizonyos számú legénység álljon rendelkezésre. A mint ugyanis méltóztatnak tudni, költségkímélés tekintetéből nálunk négy ágyú van ütegenkint előfogattal ellátva; azon csapatok, a melyek legközelebb vannak az esetleges hadszintérhez, nem várhatják, mig a lókiállításról szóló törvény alapján a lovak kiállíttatnak, hanem kénytelenek óvatosságból bizonyos számú lovat bevásárolni ; továbbá vonatcsapatoknál, a lovasságnál, hogy az utászosztagokat, a törzsosztagokat kiállíthassuk, lovakat kell beállítani; ezeknek ápolására, továbbá a műszaki csapatok létszámának időleges felemelésére legényekre van szükség, ,a kik a szolgálatot tegyék. Ezek azon esetek, midőn kivételesen ugy béke idején, valamint — mondjuk — egy közelgő vagy fenyegető mozgósítás alkalmával legénység beidézésére szükség van. A fennálló törvényt most is ugy értelmezhettük volna, hogy a hadi létszám erejéig a tartalék beidézhető, de ezt nem akartuk tenni és pedig két szempontból: először,hogy a lakosság lássa,hogy nem csűrj ük-csavarjuk a törvényt. (Zaj. Ellenmondás balfdöL) Másodszor azért, nehogy a teher kizárólag a tartalékosokra nehezedjék, hanem, hogy a póttartalékosok is beidézhetők legyenek, a miről a védtorvényben nincs provideálva. Minthogy ez által a tartalékosok felmentetnek a szol-