Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-93
-93. országos ülés április 26-An. csiitörtötou. 1888. 283 elfogadása reményében a javaslatot — ismétlem — feltételesen elfogadom. (Élénkhelyeslés balfelöl.) Czirer Ákos: T. képviselőház! (Halljuk!) A mióta hónapokkal ezelőtt a védelmi rendszerről alkotott törvény revisiójának első hírhozója megjelent, egyre kalandosabb közlemények váltották föl egymást a napi sajtó hasábjain. Egyikök a békelétszám tetemes fölemelését helyezte kilátásba, a másik az ujonczjutaléknak s vele némely fegyvernem állományának szaporításáról regélt, volt a melyik azzal is fölriasztotta a közvéleményt, hogy a kormány az egy éves önkéntesség intézményének gyökérig való megnyesését tervezi, de mindeme hírek abban egybehangzótok, hogy a kormány az állampolgárok katonai terheinek oly sokszor és oly • bebatólag sürgetett okos mérséklése helyett azoknak ujabb szertelen fokozására törekszik. Ma előttünk fekszik a tervezett intézkedéseknek egy töredéke s ha szabad e részletből az egésznek irányára következtéié st vonnunk, borza dva gondolunk a jövőre (Ugy van! balfelől és szélső baloldalon) és sejtjük aggódó lelkünkben, iniiy drága meglepetéseket hord méhében az a javaslat, a melynek egyik igénytelenséget szenvelgő tagocskájával ezúttal foglalkozunk. Ha volt közöttünk valaki, a ki meghitté, hogy ; v, elmúlt 20 év keservekben gazdag tapasztalatai a/, irányadó köröket végre is meggyőzendik arról, miszerint az eddig járt ösvényen a nemzetek jóléte fentartásának és gyarapításának czéljához el nem juthatnak, mert már félúton a gazdasági és pénzügyi végromlás sodra nyeli el azokat; és ha volt valaki, a ki egy darabig álmodni merte oly idők íelvirradását, a melyekben a közgazdasági pangás egyik alapokát képező katonai terhek mértéke betelvén, ezentúl szűkebb határ fog szabatni a költekezéseknek: az bizony szomorú csalódásra ébredhetet; (Ugyvan! Ugy van! a szélső baloldalon) mert e javaslat hangosan szóló bizonyíték a mellett, hogy az öncsonkítás rendszerével való fölhagyásra egyáltalán nem gondolnak. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) E javaslat a maga álszerénységének leple mögött oly súlyos megterheltetéssel fenyeget, hogy vele szemben a bírálat egész fegyverzetét igénybe kell vennünk a végre, hogy szándékait kellő világításba helyezve, minden elfogulatlan szemlélőt meggyőzhessünk a javaslatban rejlő újítás kiváló hordereje felől. Lehet e javaslatot katonai szempontokkal támogatni,lehet aztpolitikai érvekkel ezáfolni, de a kormány legbuzgóbb hive se állíthatja róla, föltéve, hogy a j; vaslat fontosságát egészen áttérzi és nem fogad el már a priori forrására való tekintettel mindent, a mi felülről jön, jónak és üdvösnek nem állíthatja, mondom, hogy az őszinteség annak eminens tulajdonságai közé tartoznék. (Egy láng a szélső baloldalon: Ez már igaz!) Már pedig az őszinteség hiánya mindig sajnálatos fogyatkozás, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) e hiány felismerése árt az ügynek, mert elűzi a rokonszenvet s bizalmatlanságot ültet helyébe gyakran még oly esetekben is, a midőn valamely tervezésnek bevallott czélja a valóságosnak megfelel s olyan rendszabályok ellenzését is maga után vonhatja, a melyektől nyílt őszinte előterjesztés esetére talán az ellenzék se vonná meg támogatását. Súlyos a vád, a melyet emeltem, iparkodni fogok azt be is bizonyítani. A javaslat szerint béke idején is előállhatnak oly különös viszonyok és körülmények, a melyek a csapatok békelétszámának fenntartását vaar felemelését indokolttá tehetik. Ily esetek számára kívánja a kormány azt a jogot biztosítani, hogy a szükség beálltával annak mértéke szerint és annak tartamára a békelétszám emelésére a tartaléknak legifjabb s a póttartaléknak 3 legifjabb évfolyamát tényleges szolgálatban alkalmazhassa. És állítja ez intézkedés felől, hogy azt a békeviszonyok teszik kívánatossá, actualis alappal nem bir és mégis a javaslatot szóval és írásban tömeges argumentumokkal támogatja, olyannyira, hogy az emberben önkénytelenül a gyanú ver gyökeret és azt kérdi magától, hogy ez az egész nagy apparátus, egy saját előadásuk szerint békés és csekélyebb jelentőségű reform kieszközlése érdekében nem a valódi szándék elburkolt becsempészését jelenti? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nagyon természetes, hogy ama bizonyos különös körülmények taxativ felsorolása nem lehetséges, de nem is kivánatos, azt azonban mégis hibának tartom, hogy az indokolás ködös általánosságaiban csak tapogatódzva haladhatunk előre. Csak legalább annyit méltóztatott volna sejtetni, hogy jöhetnek vészterhes idők, a melyekben bizonyos csapatok létszámát felfokozni volna szükséges, a nélkül, hogy a mozgósításnak feltűnést keltő s a közönséget joggal megriasztó műveletéhez nyúlni akarnának, ugy eleget értenénk belőle, hiszen nem vagyunk épen durae capa,citatis s ez esetre, tán a javaslatot is kellemesebb fogadtatásban részesítenők; (Igaz! Ugyvan! a szélső baloldalon) de az itt bevallott .czélra bizony semmi kedvünk a terhek fokozásához hozzájárulni. A kiket a rendszabály a külföldön közelebbről érdekel, azok ugy is elmondták már róla, hogy átláttak a szitán, nincs hát értelme, hogy épen velünk szemben alkalmazzák a titkolódzás óvatosságát. Épen abban rejlik az általam panaszlott hiánya a köteles őszinteségnek, hogy ugy adják elő a dolgot, mintha ez a rendszabály semmi actualis Háttérrel nem birna, pedig ilyen nélkül 36*
