Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-93

93 országos ülés április 26-;ín csütörtökön. 1888., 279 leges szolgálattételre való bevonhatása tárgyában benyújtott 150. számú törvényjavaslatra vonatkozólag. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. (Halljuk! Halljuk!) Münnich Aurél, a véderő bizottság előadója: T. ház! A szőnyegen lévő törvényjavaslat benyújtására okot hadseregünk békelétszámának csekélysége adott. Ezen csekély létszám következtében a béke idejében gyakran előforduló rendkívüli szolgálatokat H csapatok nem mindig teljesíthetik oly módon, a mint azt kellene. Ez régen érzett hiány és már az 1868-ik évi védtörvény tárgyalása alkalmával is hangoztatott, a nélkül, hogy akkor ezen hiány orvosoltatott volna. A hadügyi kormány most ezen bajon akként kivan segíteni, hogy felhatalmazást kér arra, hogy rendkívüli szükség esetén annak idejére az első évfolyamba tartozíi tartalékosokat és a három legifjabb osztályba tartozó póttartalékosokat visszatarthassa a tényleges szolgálatban, illetve behívhassa. Ezen rövid törvényjavaslat nagyon nagy horderejű és nagyon fontos rendelkezéseket tartalmaz és azért engedje meg a t. ház, hogy röviden rámutassak azon álláspontra, melyet a véderő bizottság ezen törvényjavaslattal szemben elfoglalt ; hogy röviden jelezhessem azon indokokat, melyek alapján azt elfogadásra ajánlom. (Halljuk! Halljuk !) Tény az, hogy ha hadseregünk béke-létszámát a többi európai államok békeletszámával összehasonlítjuk, azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy hadseregünk békelétszáma arányban is nagyon csekély és ennek következménye, a mint már jeleztem, az, hogy feladatának rendkívüli körülmények közt béke idején sem felelhet meg. Ezen állításom illustrálására és igazolására legyen szabad csak röviden utalnom azon körülményre, a mely beállott az occupatio folytán. Bosnia és Herczegovinába kellett csapatokat küldeni, de ezen csapatok természetszerűen a rendes békelétszámmal, azaz 83 vagy 95 főnyi létszámmal nem bírtak volna megfelelni azon feladatnak, mely rájuk az occupált tartományokban várt. Szükséges volt tehát, hogy a békedétszám ott felemeltessék és igy jött létre a fölemelt békelétszám, vagyis a századok számának fölemelése 83-ról 128-ra. Ennek a következménye az volt, hogy az egész ezredet nem lehetvén leküldeni szolgálattételre, mert annak létszáma törvény által meg van szabva, csak egyes zászlóaljakat lehetett leküldeni, mig az ezred egy részét otthon kellett tartani, a miből ismét az következett, hogy a leküldött zászlóaljban a századok 128 főre egészíttettek ki, az itt maradtak pedig 68 főnyi létszámmal voltak kénytelenek szolgálatot teljesíteni. Nem kell bővebben indokolnom azt, hogy ily létszámmal nemcsak, hogy rendkívüli körülmények közt nem lehet működni, hanem még béke idején sem lehet a legprimitívebb gyakorlatokat sem teljesíteni, a mitől csapataink harczképessége függ. Szükséges tehát, hogy a békelétszám felemeltessék, de nem olyformán, hogy a felemelés állandó jelleggel bírjon, hanem hogy mód nyújtassák arra, hogy a fölemelés lehető legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Fel lehetne hozni a békelétszám ilynemű fölemelhetése ellen azt, hogy talán nem méltányos, hogy a tartalékosok, azaz azon hadkötelesek hivassanak be szolgálattételre, a kik már amúgy is 3 évig teljesítettek szolgálatot, elég volna talán csakis a póttartalékosok behívása, ámde ez lehetetlen, t. ház ; lehetetlen pedig azért, mert egyrészt nagyon jól tudjuk, hogy csakis a gyalogság és vadászcsapatok rendelkeznek póttartalékosokkal, mig a lovasság, a tüzérség és a technikai csapatok ilyenekkel nem birnak. Tehát ha czélszerű és kívánatos az, hogy a békelétszám fölemeltessék, akkor okvetlenül szükséges, hogy a most említettem csapatoknál a tartalékosok is hivassanak be. De én részemről nem tartanám méltányosnak, hogy csakis a tartalékosok vonassanak be, mig ellenben a póttartalékosok teljesen szolgálaton kívül hagyassanak; nem tartanám igazságosnak és méltányosnak azon egyszerű oknál fogva sem, mert hiszen a póttartalékosok csupán a véletlen szerencsének köszönhetik, hogy ezen cathegoriába jutottak; de nem tartanám méltányosnak, hogy ők egyáltalában ne teljesítsék azon terhes szolgálatokat, a melyeketa rendes újonczok, tehát a tartalékosok mostanáig teljesítettek. Ennélfogva, azt hiszem, méltányos, hogy a hadügyi kormány tekintettel legyen arra, hogy ott, a hol lehetséges — a törvényjavaslat elfogadása esetében — első sorban a póttartalékosok hivassanak be, a tartalékosok pedig csak ott hivassanak be, a hol föltétlenül szükséges, hogy tartalékosok teljesítsenek szolgálatot, azaz a hol kiképzett katonákra van szükség, vagy pedig ott, a hol egy különös szolgálat teljesítése képezi a visszatartás és behívás indokát. (Helyeslés a jobboldalon.) 0 Felségének joga van, az 1868 : XL. törvényczikk értelmében a tartalékosoknak fegyverbe szólítására. De tudjuk, t. ház, hogy ez rendszerint csakis mozgósítás alkalmával történik, vagy legalább részleges mozgósítás alkalmával. És e törvényjavaslatnak épen az a czélja, hogy a hadügyi kormánynak a lehetőség megadassák arra nézve, hogy ő a békelétszámot kivételes esetben már békében is fölemelhesse, a nélkül, hogy az általa-