Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-91

ggQ 91. országos ülés ápi Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatott, Következik a 3. §. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a 3 §-t). Vidliczkay József: Tisztelt képviselőház! Nekem csupán egy stylaris módosításom van erre a szakaszra nézve. A 3. §-ban ugyanis ezen szó fordul elő „okmány". A ki a magyar nyelv törvényeit ismeri, az tudja, hogy ez a szó „okmány" el van ugyan terjedve, hanem az akadémia véleménye szerint ez rossz. De továbbá a mi a törvénykezési eljárást illeti, abban is nem az „okmány", hanem „okirat" szó használtatik. Maradjunk tehát a helyes szónál, mely különben is már el van fogadva irodalmilag és törvényhozásilag. Ennél fogva én azt indítványozom, hogy a 3. §-ban ezen szó helyett: „ okmány" ez a szó tétessék: „okirat". (Helyeslés a szélső baloldalon.) így aztán meg lesz az egység a törvényhozás terén és nem használunk olyan szót, a mely rossz. E szerint a harmadik szakaszra nézve módosításom így hangzik (olvassa): A 3. §. 4. sorában ezen szó helyett „okmányokat", tétessék „okiratokat" és a törvényjavaslat egész szövegében mindenütt „okmány" helyett tétessék „okirat". Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Törzs Kálmán jegyző (olvassa Vidliczkay József módosítvány át). Teleszky István államtitkár: T. képviselőház! (Halljuk!) Előre bocsátom, hogy Vidliczkay t. képviselő társamnak azon módosítványát, hogy az „okmány" szó helyett „okirat" tétessék, én is helyesnek találom; mert csakugyan az „okirat" szó van elfogadva, e mellett pedig a büntető törvénykönyv az „okmány" szónak bizonyos tágabb értelmet tulajdonít, igy például a határjelt is az okmány fogalma alá vonja és a hol iratról van szó, ott mindenütt az „okirat" kifejezéssel él. Azonban nekem, t. ház, egy lényegesebb módosításom van a 3. §-hoz, még pedig olyan módosításom, mely az eredeti szövegben foglalt „okmány" szót egyáltalán mellőzi és ennélfogva, ha netán az én szerény módosításom fogadtatnék el, akkor t. képviselőtársamnak — megengedem — helyes alapon nyugvó módosítása tárgytalanná válik. (Halljuk!) Megjegyzem ugyanis t. képviselőház, hogy én a 3. §. abbeli rendelkezését, a mely a halászati jogról szóló törvényjavaslat első szakaszában immár elfogadott azon elvnek, hogy a halászat joga a földtulajdon elválaszthatatlan tartozékát képezi, a 3. §-ban felsorolt kivételeit állapítja meg, helyeslem, mert az jogi fejlődésünkkel, a szerzett jogokka] öszhangban áll, ennélfogva elvileg én is elfogadandónak tartom. Az én aggályom csakis annyi, hogy azt gondolom, hogy a 3. §. nem elég szabatosan fejezi ki azt, a mit kifejezni akar. Szemben ugyanis az 1. §-ban megállapított azon általános jogelvvel, hogy a halászat joga a föld is 28-án, hétfőn, 1S88. tulajdon elválaszthatatlan tartozékát képezi, a 3. §. kivételt állapít meg azokra, a kik nem medertulajdonosok, de bizonyos vízterületen a halászati jognak jogos gyakorlatát képesek kimutatni; és e mellett azon intézkedést is tartalmazza, hogy 20 évi gyakorlat épen olyan bizonyíték, mintha magát a jogosultságot okiratokkal kimutatná. Azonban használ ezen szakasz egy pár olyan szót, a mely, nézetem szerint, félreértés, vagy — mondjuk — félremagyarázatra szolgálna alapul. Ez az, hogy a „gyakorlás" szó előtt a „tényleg" szó áll. Mert tudjuk, hogy a tényleges gyakorlás tényleges állapotot, birlalást fejez ki, nem pedig birtokot, midőn valaki saját nevében mint jogosult birja épen ezen jogot és gyakorolja azt. Én különben is azt hiszem, hogy a 3. §. azért sem elég szabatos, mert a jogosultság egyetlen egy bizonyítékára, tudniillik az okmányra fekteti a súlyt, holott lehetnek esetek, hogy a jogosultság más által is, mint okirattal bebizonyítható. Hogy tehát ezen aggály eloszlatva legyen, én egy oly szöveget ajánlok, a mely lényegileg ugyanazt tartalmazza, a mit a 3. §. foglal magában, de fogalmazása helyesebben, szabatosabban fejezi ki azt a törvényhozási gondolatot, a mely a 3. §-ban felvétetni szándékoltatik. Szövegezésem igy hangzanék: A 3. §. a következőkben szövégeztessék: „A kik a jelen törvény hatályba lépésekor a halászati jogot oly vízterületen gyakorolják, a melynek medre tulajdonukat nem képezi, ezen jogukat az 1. §-ban foglalt rendelkezés ellenére is megtartják az esetben, ha a törvény hatályba lépte után legkésőbb egy év alatt ebbeli jogukat az alispánnál — polgármesternél — bejelentik s ennek folytán jogosultságukat kimutatják. A jogosultság kimutatására elegendő az is, ha a halászat jogának 20 évi békés birtoklása bebizonyittatik." Ez nem bizonyos időről időre békés halászatot, hanem a halászati jognak békés 20 évi tartamát jelenti, a mi a jogosultság bebizonyításával egyenlőnek vétetik. Kérem ezen módosítványom elfogadását, a mely ha elfogadtatik, Vidliczkay képviselőtársamnak különben helyes módosítványát tárgytalanná teszi. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a módosítványt). Gróf Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Én részemről Teleszky István képviselő ur módosítását elfogadásra ajánlom, minthogy ugyanazon elveket sokkal helyesebb szövegezésben tartalmazza, mint a hogy azok az eredeti szövegben kifejezésre jutnak. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; a vitát bezárom. Az első kérdés az lesz: fentartja-e