Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-91

248 91. országos ülés április 23-án, hétfőn 1888. nak, megrothadnak, megbüzhődnek és a közegészségre ártalmasak; ha pedig kifogatnak — pedig ez a közegészségügy szempontjából szükséges — akkor 2 frtos halászati jegyért tessék az alispán hoz menni. Ha pedig az illető nem megy és a közegészségügyet mégis szolgálni akarja, akkor van egy rendelet, mely szerint 100 frt büntetésben elmarasztaltatik. Tehát, ha saját árkából kifogja az oda vetődő halat és nincs halászati jegye, akkor 100 frttal büntettetik és pedig végső forumkép maga a minister ur által; ha pedig nem fogja ki a halat, ott rothad, büzhődik kertjében vagy udvarában. Ily intézkedések azok, a melyeket részemről helyeseknek nem tartok és a melyeket törvényhozás utján szentesíteni nem óhajtok. Egyébként is vannak ezen törvényjavaslatnak: végrehajthatatlan részei. Ott van a tilalmi idő. Minden ember előtt, a ki a halászat kérdése felett higgadtan gondolkozik és a ki hazai viszonyainkat ismeri, tisztán kell állani azon dolognak, hogy egy és ugyanazon területre egy és ugyanazon tilalmi időt kell kiszabni, legyen az április 1-től június 15-ig vagy július í-ig. A 16. §-ban fel vannak sorolva ezen tilalmi idők, de a törvényjavaslat például a czompóra április 1-től június lo-ig szabja ki az időt, a pontyra pedig április 1-től Julius 15-ig. Ez a végrehajtás terén egyszerűen képtelenség; mert a czompó és potyka-félék együtt élnek és a halász, ha a czompójával hálójába belemegy a potyka is, ezt nem dobja ki; ha pedig nem dobjaki, hol az ellenőrzés? Minden halász mellé finánezot vagy zsandárt állit-e a t. előadó ur vagy a t. minister ur? Ott van egy másik példa: a lazaez, a pisztráng, a lepényhal és a galóeza tilalmi ideje. Abban van észszerüség, hogy valamely területen az egyik halnemre nagyobb súlyt kell fektetni, mint a másikra; de hogy ugyanazon területen ugyanazon időben egyik halat lehessen fogni, a másikat ue, az a mi hazai viszonyaink figyelembe vételével teljes képtelenség, mert az ellenőrzés lehetetlen, ha pedig mégis erőszakoljuk, akkor oly nagy apparátussal jár az ellenőrzés, mely a lakosságnak legnagyobb mérvíí zaklatását vonja maga után. Még csak egy megjegyzést kell tennem; látom, hogy a t. ház türelmetlen (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy ezen törvényjavaslat a halászati területek tulajdonosaira és a. halászati jogok gyakorlóira megint borzasztó költségeskedést ró. Eltekintve a büntetésektől, melyek egyébiránt nagyrészt helyes, hogy meglegyenek, eltekintve a bélyeggel ellátandó halászati jegytől, a hol, hogy miért kelljen bélyeget használni, azt ugyan be nem látom. Ettől eltekintve is, nagy teherrel jár e törvényjavaslat a tulajdonosokra. Itt nem az V. fejezet t. i. a 48. §-tól az 56. §-ig terjedő összes rész, melynek tanulsága, mint Aesopus meséinek régén ebből áll: „az eljárásnál fölmerülő költségek a folyamodót terhelik és általa előlegezendők". Aki tudja, hogy ha az alispánnak ki kell mennie a maga jegyzőjével, hajdújával és fiakkerjával, a szolgabírónak hajdúval, kocsival; ki kell menni a szakértőknek, az államépiszeti hivatal tagjainak, más szóval mérnököknek, hogy vitás kérdések elintéztessenek és meghallgattatván a tanuk, igy döntetnek el az olyan kérdések, minő például a kiméleti terület, stb.: akkor egy-egy halászati jog megnyerése oly borzasztó költségekkel jár, hogy azt fedezni vagy pláne előlegezni alig lesz hajlandó bárki és igen sok esetben elő fog fordulni, hogy majd a kormány adja ki az egész halász- területet árendába és az illető szívesen bele fog ebbe egyezni, ha nem követelnek tőle stemplit, nem küldik nyakára a finánezot és csendőrt és különösen nem veszik meg rajta a hivatalos eljárás költségeit. Pedig igazság csak az lenne, hogy ha már a kormány behozza a 2 frtos stemplit, ezen hivatalos eljárás legalább történjék az ország közegei által ingyen és ezen nyomon is újabb költségekkel a halászati terület tulajdonosa ne zaklattassék. Ha azt akarjuk, hogy a halászat jövedelmező foglalkozás és a haltenyésztés az országra nézve egyáltalán előnyös legyen, akkor ily terhekkel, ily zaklató eljárással, költségekkel és a kormányhatalommal végtelenig való terjesztésével ne nehezítsük meg az utat, a mely odavezet. Ezen okok vezetnek engem arra, hogy a következő indítványt ajánljam elfogadásra: „A halászatról szóló törvényjavaslat I. fejezete az igazságügyi bizottsághoz utasittatik véleményadás és jelentéstétel végett. (Élénkhelyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni az indítványt. TÖrs Kálmán jegyző (olvassa az indítványt). Fenyvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk!) Magam sem zárkózom el, sem azon t. párt, melyhez tartozni szerencsém van, azon gazdasági okok hatása elől, melyek a t. kormányt arra birták, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot a ház elé terjeszsze. Magam is átérzem és átértem, hogy a zsenge halivadékot bizonyos korig el kell vonni a pusztítására közreműködő okok hatása elől; magam is átérzem és át értem e t. párttal egyetemben, hogy e törvényjavaslatnak kettős hivatása van; egyrészről meggátolni és korlátolni a rabló-halászatot, másrészről oly intézményeket létesíteni, melyek alkalmasak lesznek az okszerű haltenyésztés előmozdítására. S minthogy e törvényjavaslat, mely előttünk fekszik, e két hivatásnak nagyban és egészben eleget tesz, részünkről nem zárkózunk el annak elfogadása elől és nem teszünk akadályt annak életbeléptetésére nézve. Engedje meg azonban a t. ház, hogy ezúttal