Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-91

91. országos ülés április 23-án, hétfőn. IS88. 249 néhány aggodalmat kifejezésre juttathassák, (Halljuk!) Mindenek előtt attól félek, t. ház, hogy mi e törvényjavaslattal ép ugy fogunk járni, mint Magyarországon járunk valamennyi törvényjavaslattal az újabb időben. Hozunk szebbnél-szebb és pláne minél több törvényeket, de azután azok végrehajtásáról, annak az életben való érvényesítéséről absolute nem gondoskodik senki. Igazán, még ha tekintem azon törvényeket is, melyekre ez a törvényjavaslat hivatkozik, mint. például a vízjogi törvény és a vadászati törvény, meghozattak ezek nagy garral, kihallgattunk mindenféle szakenquete-ket, szaktestüleket, hires szäkféríiakat, dictióztunk a házban, a törvényjavaslatok kitűnően voltak fogalmazva, a mennyire csak lehet kitűnően fogalmazni; de mikor ő Felsége a törvényjavaslatokat szentesítette és elkövetkezett a kormány kötelessége azoknak végrehajtása tekintetében, láttuk, hogy az életben nincsen végrehajtva sem ez, sem amaz. Attól félek, hogy a halászati törvényjavaslattal is igyjárunk. Egy-két szakasza gyönyörűen lesz fogalmazva, theoretice a javaslat pompás lesz, de a gyakorlati életben senki sem fogja annak végrehajtását ellenőrizni; pedig t. ház, Magyarország a belrendezkedésre nézve igazán külföld Austriával szemben. Itt a kormány nem alhat elő azzal, hogy dualistikus viszonyok, európai nemzetközi állapotok miatt nem lehet érvényesíteni valamely dolgot. Itt Magyarországon ugy járhatunk el, mint a hogy a szobrász saját kénye-kedve szerint alakithat az anyagbő], a mi neki tetszik, hanem mikor a praxisban kell a törvényt végrehajtani, nincs senki, a ki azt ellenőrizze és végrehajtsa. T. képviselőház! Leszek bátor néhány dolgot felhozni arra nézve, hogy a törvényjavaslat egykét szakaszát absolute nem lehet végrehajtani. (Ealljulc! Halljuk!) Mielőtt ezeket felhoznám, kijelentem, hogy csatlakozom Eötvös Károly t. képviselő ur indítványához, a mit én is helyeslek, hogy t. i. mikor jogi kérdésről van szó, a háznak illető szakbizottsága hallgattassák meg. Kijelentem, hogy Eötvös Károly indítványát elvileg elfogadom. (Helyeslés bal- és sgélső baloldalon.) Ezen javaslatnak jogi része szerencsétlenül van fogalmazva. Eltekintve magától a jogi elvtől, melyet elfogadok, mikor például arról van szó, hogy a bizonyítási eljárás miként vitessék keresztül, fel kell említenem, hogy a felebbezés kizárását az alispántól nem helyeslem. A ki nálunk ismeri azt a hires helyi bíróságot, igen jól tudja, hogy ebben tisztességes felfogású jogász embernek megbízni nem mindig lehet; tehát nincs ok arra, hogy miért ne lehessen felebbezni az alispáni bírósággal szemben. Nem tartom helyesnek azt sem, hogy ki van zárva az igazolási eljárás; mert előttem fontosabb KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. IV. KÖTET. dolog a jognak érvényesülése, mint az időnyerés, a mit a t. kormány indokul felhozott. De t. képviselőház, nagyobb baj az, hogy e javaslat a kormánynak oly jogot ad, a kormányt oly posítióba helyezi, a mit épen Magyarországon nem tartok helyesnek, a hol úgyis megvan az irány mindent a kormányra bízni és mindent a kormánytól várni. Ez ám az igazi „piócza-tenyésztés". Például a törvényjavaslat 24. §-ában a minister fel lesz hatalmazva arra, hogy annak daczára, hogy az előtte való szakaszban meg van határozva, hogy milyen fogási módok azok, a melyek tiltatnak, mégis a kormány is fel lesz hatalmazva, ezeken kivül oly fogási módokat eltiltani, a melyeket a t. kormány életében soha sem látott. De, t. képviselőház, az előttem szólt Eötvös Károly t. képviselő ur, a törvényjavaslat egy-két szakaszát, mint köznevetség tárgyát hozta elő beszédében. Bátor vagyok én is illustrálásául, hogy a t. házat érdekeltségre keltsem, egy igazán köznevetségíí szakaszt felolvasni, a mely, azt hiszem a képviselőház többségét, ha kegyes lesz meghallgatni, derültségre fogja kelteni. (Halljuk!) Ott van például a 26. §., mely köznevetség tárgya és minden esetre igen jellemző a szakbizottságra, a kormányra és az előadó úrra, hogy ezt a furcsaságot nem vették észre. Leszek bátor felolvasni." (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) „26. §. A halászatra jogosítottak a halakra nagyobb mértékben kártékony állatok közül: a vidrát, a vidranyestet, a csonttörősast, a halászó sast, a jégmadárt, valamint a gémeket, ruczákat és ludféléket, azon esetben, ha vadászati jogosítvány nyal nem bírnak" . . . . t. i. a ludfélék, vidrák stb. (Derültség bal felől) „lőfegyver használata nélkül elpusztíthatják". Tehát a ludfélék, vidrák stb., „ha vadászati jogosítványnyal nem bírnak" (Derültség balfelöl) pusztíthatok el. De nemcsak ez az indok az, a melyből felszólaltam, de meg vagyok bizva egy egylet részéről, melyhez igen közel állok, a Balaton egylet részéről, hogy ezen kifogásoknak itt a házban kifejezést adjak; értem a balatoni halászatot. Nem tudom, miképenáll a dolog más vizekre nézve, de azt tudom, hogy a javaslatban foglaltakat a Balatonra alkalmazni nem lehet. A 18. §. például tizennégy halat mond, melyek tilalom alá esnek, ezek közül a Balatonban csak két fajta van, tudni illik a fogas-süllő és a ponty, mert a márna is előfordul, de nagy ritkaság. A ki a halakat ismeri, igen jól tudja, hogy június elején már minden hal leívott, ezekre nézve tehát igen soknak tartom a Julius 15 ikéig tartó tilalmat. Továbbá általában nem lehet alkalmazni a Balatonra azt, a mi a 20. §-ban foglaltatik, hogy tudniillik a fogas-süllőt, ha 40 czentiméternél kisebb, kifogni nem szabad. A ki tudja azt, hogy a fogas, ha csak egy pár pillanatig is künn van a 32