Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-91

91. országos Ülés április 28-én, hétfőn. 188S. Ul se. A rák az országnak nagyon kis részén és kis mérvben képezi a nép táplálékát, általában élvezete olyanforma, mint a spárgáé, de tán mégolyan se, Tehát különös törvényhozási intézkedés tárgyává tenni a rákot csak ugy nem lehet, mint a hogy nem lehet és nem szükséges pl. azzá tenni a spárgatenyésztést. (Zaj.) Elnök (csenget). Csendet kérek. (Halljuk!) Eötvös Károly: Én nagyon megköszönöm a t. elnök ur kegyességét, hogy csendet kér a t. háztól, de mivel itt nagyon fontos jogokról van szó» természetes, hogy ez a t. túloldalt nem érdekli. (Tetszés a szélső baloldalon. Mozgás a jobbóldalon.) Minket azonban érdekel, mert a t. túloldalnak, ha e törvényjavaslat elfogadtatik, meglesz a halászata, rákászata, nekünk pedig nem lesz meg majd a választások idején. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Nem akarom humoristicus tárgyalás tárgyává tenni a kérdést, de arra figyelmeztetem a t. előadó urat, ki fiatal korátóLfogva többnyire fővárosi lakos volt, mérje csak meg annak a módját, miként jut falusi ember egy kis rákhoz most, mert hisz' minden nap nem esik ez meg. Azt mondja a gazda a czigánynak vagy a cselédnek: eredj, hozz egy tarisznya rákot, majd kapsz 10 krajczárt, A czigány erre mit csinál? Elmegy az ^alispánhoz és vesz halászati engedélyt 2 frtért, (Elénk derültség a szélső baloldalon) láttamoztatja ezt a szolgabíróval, azután a község elöljárójával, ez utasítja a csendőröket, a finánczokat — mert mindez szükséges — őrizzétek a czigányt, hogy csakugyan rákot fog-e és nála van-e a centiméter, megmérni, hogy mekkora rákot fog ? Mikor mindez megtörtént, akkor meghozza egy hét múlva a czigány a rákot és akkor kap érte 10 krajczárt, (Derültség a szélső baloldalon.) Ez kérem, egyszerű bolondság. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, de törvényeket akként hozni meg, hogy azok vagy végrehajthatatlanok, vagy a polgárok czéltalan zaklatásával járók legyenek, vagy a polgárok szabad mozgását ok nélkül megnehezítsék, nem okos dolog. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A minister úrra bizatite törvényjavaslatban annak meghatározása, mely vizén kell az illető halászattulajdonosoknak társulniok, melyen nem és a minister úrra bizatik annak meghatározása, hogy valamely vizén okszerűen üzhető-e egyénenként a halászat. Bocsánatot kérek, hogy valamely területen okszerűen üzhető-e a halászat, annak a világ minden ministerénél mégis csak illetékesebb birája legelső sorban maga a halászat tulajdonosa, kinek a maga magánérdeke az, hogy okszerűen űzze a halászatot. Es ha nem az volna a legilletékesebb bírája, vagy ha ez tévedne abban, már mégis az illetékes község vagy törvényhatóság ezerszerte illetékesebb arra, mint a minister. Mert a minister gyakran semmiképen nem lehet illetékes. A jelenlegi minister ur — a ki oly területen gazdálkodik, hol apró halászatot űznek, Somogymegye benső területén, de a közelben nagyobb halászatot is a Balatonon — például absolute nem lehet abban a helyzetben, hogy teljesen tájékozva lehessen, hogy az ecsedi lápon vagy az erdélyi vizeken hol űzhető okszerűen halászat. Ha mégis ő intézkedik, mily alapon intézkedik? Intézkedik az illető törvényhatóság jelentése alapján, de akkor az intézkedési jog miért nem adatik meg a törvényhatóságnak? miért vétetik el a törvényhatóságoktól ezen jog? Miért tétetik a minister ur mindenható emberré, kinek mindenhatóságára nézve nincsen meg a jól értesültség sem és nincsen meg a viszonyok ismerete, mert a viszonyok ismeretét épen azon hatóságoktól szerzi meg, melytől ezen intézkedési jog el van vonva. Ez megint képtelenség. A tervezett institutiók zaklató természetére nézve felhozott még egy és más esetet. Azt mondja a törvény az első fejezetben, hogy árvizek alkalmával az árvizek kiöntésében az illető terület tulajdonosa kifoghatja a halat, a mi ott van, csak gátolni a halak visszamenetét nem szabad. Ez egészen helyes, de nemcsak helyes, sőt közegészségi szempontból indicált, sőt szükséges is, mert kiöntések alkalmával oly tömérdek hal gyülemlik öszsze helyenkint, hogyha azoknak kifogása akadályozva lenne, a viznek kiszáradása alkalmával ott dögletes lég képződnék, mely a közegészségre ártalmas lenne. Tehát äz ilyen helyeken okszerű, czélszertí, sőt szükséges is kifogni a halakat. De a ki ki akarja fogni, hogy teheti azt? Teheti akként, hogy kér az alispántól 2 frtos engedélyt, máskülönben nem. Engedélye pedig szól egy esztendőre. De minek neki egy esztendőre engedély, hisz egy hét alatt kifoghatja azt, a mi kell és a mi szükséges, hogy kifogassék. Tovább megyek. Intézkedik ezen törvényjavaslat a kiméleti terekről. Miket mond ezen törj avaslat kim életi tereknek? (Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi minister a terembe lép. Lelkes éljenzés minden oldalról) Megmondja, hogy oly terek jelöltessenek ki kiméleti tereknek, melyek állandóan vannak vízzel borítya. Azonban a t. előadó ur tudhatja —nem tudom, hogy a porosz törvényjavaslatban benne van-e — hogy tavaszkor ivás idején a nagyobb halak nemcsak oly vizet keresnek fel, mely állandóan fennáll, de oly vizeket is, melyek időnkint csak tavaszszal a viz megeredésekor a vizárkokban, apró nádasokban, ideiglenes erekben, vályogvető gödrökben gyülekeznek — ilyeneket is felkeresnek az ívó halak. Ha itt a vizek lefolyása megszűnik, a halak ott maradnak. Ezek nem kiöntési területek, de oly területek sem, melyeket kiméleti térré lehetne decretálni. Már most mi történik ezen halakkal ? Ha ott hagyat-