Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-63 - 1887-64 - 1887-65 - 1887-66 - 1887-67 - 1887-68 - 1887-69 - 1887-70 - 1887-71 - 1887-72
18 72. országos ülés ÍW/rnár 29-én, szerdán. 188S. lent, hogy ha valaki kétségbevonhatatlan jogából enged, enged két oknál fogva : vagy azért, mert bebizonyíthatja azt, hogy igen nagy kárt háríthat el nemzetéről, vagy pedig igen nagy hasznot csinálhat neki. De vájjon a jelen esetben csuk erről van-e szó? Nem opportunitásról, nem a nemzet: érdekérő], hanem arról van szó, hogy a kormány kényszerhelyzetbe jutott; arról, hogy egy kis diplomata hanyagságot vagy mulasztást követett el • s a közjognak megfelelő szövegezést nem tudta j biztosítani a nemzetközi szerződésben és hogy mi most annak kedvéért, hogy az a kis diplomata meg ne szégyenittessék, hogy a kormánynak kellemetlenséget ne okozzunk, ennek a kedvéért hozzuk meg azt a nagy áldozatot. (Ugy van! Ugy van! a bal és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, van-e helyes aránya két érdek közt? A kormány megmaradása-e a főérdek, vágy a nemzet érdekeinek megóvása? Nem eszköz-e a kormány a nemzet érdekeinek megvalósítására, s fenmaradása e nemzetre nézve a legnagyobb jó még akkor is, ha ez csak a nemzet érdekei megsértésének árán érhető el? Nincs-e ebben képtelenség? T. ház! En ezen kérdést nem tekintem pártkérdésnek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Valamint közöttünk és a kormány közt nézeteltérés a dolog lényegére nézve nincs, ugy én mai helyzetemben is, midőn a kormány ellen szólalok fel azért, mert azt az álláspontot, mely közös álláspontunk, feladta, ezeket nem azért hoztam fel, hogy a kormánynak ezzel zavart okozzak, vagy hogy a kormány ellen agitáljak. Ez nekem nem szándékom. Az ilyen kérdésekben, t. ház, melyek az egész nemzetet, az egész ország közjogi állását érdeklik, mindig mellőzni kell minden pártszempontot és teljes egyetértésben egyesülnünk kell a nemzet jogainak védelmére. (Elénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Azt a kormányt, mely ezen nemzetnek állami önállását védeni fogja saját állásának koczkáztatásával is, azt, t. ház, ez a nemzet cserben hagyni nem fogj a, de aztán ennek a kormánynak sem szabad ám a nemzetet cserben hagynia. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Külső tényezők, talán erőszak rákényszeríthet egy nemzetet arra, hogy ha nem is nyilván, de legalább hallgatag tűréssel lemondjon legnagyobb jogairól is, de mélyen siilyedneaz a nemzet, mely szabadon, kényszerítés nélkül, önként járulna oly intézkedésekhez, tűrne, helyeselne szavazatával oly sérelmeket, melyek megtagadják állami különállását, a mi a legnagyobb insultus egy önálló nemzetre nézve. Senki sem védi meg ami nemzeti létünket; ha mi magunk lemondunk róla, menthetetlenül el van veszve. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azért ezt ne követelje tőlünk senki, mert ezen szerződést ebben az alakban, melyben az előttünk fekszik, azon kicsinyes kísérletekkel a magyar fordításba csúsztatni oly kitételeket, melyekkel saját használatunkra akarjuk kifejezni államiságunkat a nélkül, hogy ennek a nemzetközi viszonyokban legkisebb nyoma vagy érvénye volna, önérzetes nemzet el nem fogadhatja s sincs nemzet, melynek ily gyengesége s tehetetlensége arczába ne kergetné a vért s azért nem járulhatok hozzá, hanem elfogadom Beőthy Ákos t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal és szélső baloldalon.) Gr. Tisza Lajos t T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk/) Rövid kívánok lenni és ezen már különben is igen hosszúra nyúlt vitát újabb, delegatiői előterjesztési czímekről fenforgott és más ide nem tartozó kérdések belevonásával nyujtani nem kívánom. Egyedüli ok, a miért felszólalok, az, hogy mint a közigazgatási bizottság igénytelen elnöke, elmondjam azt, hogy a közigazgatási bizottságban a különböző árnyalatú vélemények mely ponton tértek el egymástól. Mert szerintem ezt n pontot nem helyesen jelezte az előttem szólott képviselő ur. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondotta ugyanis, hogy a közigazgatási bizottságban annak minden tagja nemcsak, de a kormánynak ott jelenlevő képviselője is, hogy saját szavait idézzem : „Fölötte sérelmes eljárást láttak ebben a megkötött egyezmény szövegében. Itt tehát eltérés nincs; nincs pedig annyira, hogy hajói tudom, a t. képviselő ur fel is említette, hogy a belügyminister ur még fel is utazott azért, hogy a mindnyájunk által egyformán nagyon sérelmesnek tartott dolgot kijavítani igyekezzék, illetőleg, hogy a conventio szövegén változások eszközöltessenek." Itt van, t ház, a tévedés. Igenis egyöntetű volt a nézet arra nézve, hogy a conventio szövegében incorrect kifejezések foglaltatnak. Elismertetett ez, természetesen azért, mert igy van, ugy a közigazgatási bizottság minden egyes tagja, mint a kormány jelen volt képviselői által. Emlékeztetem azonban a t. képviselő urat, hogy a kormánynak egyik jelen volt képviselője már a bizottságban felhozta, azon argumentumot, hogy miután több, részint kereskedelmi szerződésben, részint nemzetközi egyezményben fordulnak elő ily téves kifejezések, a nélkül, hogy azokból Magyarország közjogi állására nézve bármiféle hátrány származhatnék : annálfogva nem tartja azt, hogy időszerű volna most ezen egyezménynek hiteles franczia szövegén változtatni ; mert ezáltal elodáztatnék egy a határokat évtizedeken át nyugtalanító kérdésnek elintézése. Ez volt a tényállás, tehát előbbre kell helyezni azon pontot, a melyen elváltunk és akkor érthető lesz azon álláspont, a melyet elfoglalt a kormány ezen kérdésnek a házban való tárgyalásánál és megfogható lesz álláspont, melyet a közigazgatási bizottság tagjainak egy része és azt hiszem, a ház többsége is elfoglalni fog.
