Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-89

89. országos ülés április 16 án, hétfőn. 1888. 233 jegyzőkönyv elhelyeztetik a ház irodájában, hogy az ott megtekinthető legyen. Több előterjesztés nincs. Következik a napirend, először a mentelmi bizottság 132. számú jelentése nyilvános becsületsértés vétségével vádolt Csatár Zsigmond képviselő mentelmi ügyében. Méltóztassék meghallgatni a jelentést. Dárdai Sándor jegyző (olvassa). Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Krajtsik Ferencz előadó: T. ház! A fel olvasott bizottsági jelentés szerint a pestvidéki királyi törvényszék büntető osztálya kétrendbeli bűnügyben kéri a képviselőháztól Csatár Zsigmond képviselő ur mentelmi jogának felfüggesztését, nevezetesen először Pestmegye királyi adófelügyelőjének, másodszor Tóth József ugyancsak Pestmegye tanfelügyelőjének feljelentése folytán, A vizsgálati iratok tartalmából kiderül, hogy az általuk tett feljelentésben foglalt tények csakugyan valók. A ház mentelmi bizottsága a Csatár Zsigmond ellen megindított eddigi eljárásban a zaklatásnak tényálladékát nem látván fennforogni, azon javaslattal járul a t. ház elé: méltóztassék a törvényszék megkeresésének helyt adni és Csatár Zsigmond képviselő ur mentelmi jogát felfüggeszteni. (Helyeslés.) Törs Kálmán jegyző: Szendrey G-erzson! Szendrey Gerzson: T. képviselőház! Mielőtt ezen kétrendbeli ügyre áttérnék, azon kényszer-helyzetben vagyok, hogy ismét a formalitásokra kell kiterjeszkednem. Ez pedig abból áli, hogy kérem a t. házat, méltóztassék általában véve kijelenteni, akár tudomásul vesz a ház valamit, akár nem — bármely bizottságtól jöjjön ide az előterjesztés — van-e joga akkor bármely képviselőnek megtekinteni a bizottság azon határozatát is, melyet az saját hatáskörében hozott, hogy tudniillik az szótöbbséggel vagy egyhangúlag hozatott-e? Van-e nekem jogom vagy bármely képviselőnek azt tudni, hogy a bizottság által felhívott Csatár Zsigmond képviselő ur a mentelmi bizottság előtt miként nyilatkozott? Van-e nekem jogom kutatni és vájjon kötelessége lett volna-e a mentelmi bizottságnak az iratokhoz ezen jegyzőkönyvet is becsatolni? Az én felfogásom szerint igenis kötelessége lett volna azt becsatolni és nekünk mindnyájunknak, kik a képviselőházban vagyunk, jogunk van tudni, önképen, mily indokok mellett hozta meg a kiadatási javaslatot a mentelmi bizottság? Én legalább a mentelmi bizottság felvett jegyzőkönyvét és kihallgatott képviselőtársunknak ottani előadását nem látom az iratok közt. A midőn ezeket előrebocsátani bátor voltam, a dolgot ugy fogom fel, hogy igazságosnak kell lennem, legalább az akarok lenni, ha még ellenségemről volna is a szó. Most a tárgyra térek. Két ügyről van szó. Először szólok tehát azon ügyről, a melyben a KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IV. KÖTET. mentelmi ügyet felfüggesztetni véleményezi a mentelmi bizottság, tudniillik arról, a melyet az adókivető bizottság Csatár Zsigmond ellen 1883. évben márczius havában tett. Az iratokhoz becsatolt adóvallomási ív azt bizonyítja, hogy midőn Csatár Zsigmond képviselőtársunk fehivatott évi jövedelmének bevallására, az adóvallomási ívet kitöltötte, hogy ügyvédi jövedelme évenkint nem tesz többet 200 forintnál. Ezen adóvallomási ív igy kitöltve minden megjegyzés nélkül, aláirás nékül elvitetett a község házához, mintegy 5—6 nap múlva visszavitetett Csatár Zsigmond képviselő úrhoz — a mit maguk az ügyiratok is igazolnak — és akkor azt látta Csatár képviselőtársunk, hogy az általa sajátkezűlég kitöltött adóvallomási ív azon kitétele, hogy 200 forint, idegen kézzel, idegen tintával kitöröltetett és idegen kézzel s idegen tintával fölébe Íratott, hogy 300 forint. T. képviselőház! Nem tudom, melyikünk volna az, a kinek ön- és jogérzetét ne sértené meg az, midőn látja, hogy azon vallomási ívben, melyben kötelességszerííleg, esküjének szentsége mellett, a mint ki-ki előtt, saját legjobb tudomása szerint ismeretes, kitöltötte ügyvédi jövedelmét, idegen kézzel a 200 forint kitörlésével 300 forint íratott. Nem tudom, vájjon nem érezte volna-e közülünk is magát bárki jogérzetében sértve, vájjon ez eljárást bárki is közülünk helyeselte volna-e és nem fakadt volna-e ki bárki kisebb-nagyobb mértékben, talán simábban vagy durvább kifejezéssel, mint a milyen a jegyzékrovatba vezettetett, akkor, a midőn a kiigazítás megtörtént olykép, hogy csak becstelen ember irhát 200 forint helyett 300 forintot, ha ügyvédi jövedelme tényleg 200 forintot tesz. Én őszintén kimondom, hogy én sem tennék mást. Ezt pedig a képviselő ur tette akkor, a midőn az adókivetőbizottság ott azon a helyen még nem működött ós tette akkor, a midőn még csak napok múlva lett közvetve az adókivető-bizottságnak tudomására hozva az, hogy ilyen jegyzés a jegyzék-rovatban a t. képviselő ur által tétetett. Midőn a t. képviselőtársunk a jegyzék-rovatba azzal a kifejezéssel élt, hogy csak becstelen ember tehet ilyen kijavítást, ki érthetne ez alatt valami bizottságot? Van-e valakinek fogalma arról, hogy létezik bizottság egy emberből is? Mert a képviselőtársunk az általa nem ismert, mindeddig fel nem derített és felderíteni nem is akart egyént jogosan bántotta, — igy kell mondanom, hogy bántotta — de jogosan is illette azzal a kifejezéssel, hogy csak becstelen ember tehet ilyent. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassanak ily kifejezéssel illetni a házban egy idegen, magát itt nem is védhető egyént. (Helyeslés.) Szendrey Gerzson: Nem neveztem meg senkit. Hogy ki hamisított, nincsen tudva. Elnök: Csak azt akarom mondani, hogy so