Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-89

234 S9. orsaftgos ülés április 16-án, hétfőn. 1888. nem szokás a parlamentben ilyen kifejezésekkel j illetni egyéneket, akik nincsenek a parlamentben. (Helyeslés. Ugy van!) Szendrey Gerzson: T. ház! Ez a dolog történt 1883 elején február 28-ikát megelőző időben és az adókivető-bizottság tagjai az erre vonatkozó dolgokat felvették 1883. márczius 6-án. Ők azt mondták, hogy mindazon megjegyzés, a melyet Csatár képviselő ur a jegyzékbe tett, rajok vonatkozhatott; feltétlenül azonban nem állítják, hogy rájuk vonatkozott. Ha egy kissé tisztában vagyunk a fogalmakkal, láthatjuk, hogy az adókivető-bizottság tagjai is tétováznak, hogy voltaképen feltétlenül rajok vonatkozott-e azon szó, vagy nem, melylyel az adóív-jegyzékrovatban becstelennek nevezte azon hamisítót, a ki 200 forint helyett 300 forintot irt be. Egyébiránt Csatár képviselőtársunk a vizsgálóbíró előtt meghallgattatott és ott azt mondta, hogy egyetlenegy embert értett alatta, csak azt, a ki a hamisságot elkövette; tehát egyáltalában nem értette azokat, a kik az adókivető-bizottság tagjai; nem is érthette, mert akkor nem tette volna megjegyzését, mint a hogy tényleg megtette. Egyébiránt azt is mondja vallomásában Csatár képviselőtársunk, hogy a mennyiben bárki, különösen az adókivető-bizottság tagjai, összesen vagy azok közül bármelyik sértve érzi magát, kijelenti, hogy ezen kitételei által nem akart sérteni, nem is sértett, sőt engedelmet kért tőlük. Hát, t. ház, én ugy ismerem a törvényes gyakorlatot, de ugy ismerem a hatályban levő ministeri rendeletet is, mely a büntető-törvénykönyvet életbeléptette, hogy azon esetben, a mint a sértő fél engedelmet kér, még olyannal szemközt is, a kit valóban megsértett és különösen most attól kért engedelmet, a ki magát sértve akarja érezni: akkor a bíróságnak kötelességszerű feladata kibocsátani oly értelmű végzést, hogy vájjon vádlott nyilatkozata után hajlandók-e vagy hajlandó-e a vádolástól eláll ani ? Én azon meggyőződésben vagyok, t. ház, hogy ha a büntetőbíróság akkor, a midőn Csatár képviselőtársunkat meghallgatta, a ki vallomásában bocsánatot kért, de nem azért, mert bűnössége tudatában lett volna, hanem azért, mert az adókivető-bizottság tagjai helytelenül ugyan, de magokat sértve érezték, akkor kötelessége lett volna a büntető-törvényszéknek oly értelmű végzést kiadni, hogy hajlandók-e a vádat visszavonni, mert a vád visszavonásának épen a ministeri rendelet értelmében, mint a hogy azt mindnyájan tudjuk, helye van. Hát, t. ház, hogy lehet Csatár képviselőtársunkat oly esetekben vádolni, midőn a tárgyi tényálladék teljesen hiányzik és az alanyi tényálladék meg nem állapítható. Én ebben valóban zaklatást látok egy képviselőre nézve. (Eláll!) Nem áll el! T. ház! (Felkiáltás jobbfelöl: Elég lesz!) Engedelmet kérek, hogy mi lesz elég, mi nem: azt a végeredmény fogja megmutatni. (Általános derültség.) Azt hiszem, t. ház, hogy az, a ki az „elég" kifejezést használta, keresztény ember és Krisztus tanát követi. Mikor Krisztust a zsidók legjobban üldözték és a zsidók közül egy Krisztus védelmére kelt és ezért agyon akarták őt kövezni, azt mondotta ez az okos zsidó, hogy mi reánk zsidókra nézve volna a legnagyobb szégyen, ha egyetlen egy ember sem akadna közöttünk Krisztus védelmére. Ha tehát erre nem volt szégyen, hogy Krisztus védelmére kelt, akkor reám, illetve a magyar parlamentre nézve sem lesz szégyen és nem lehet, ha egymagam kelek védelmére legjobb tudomásom és meggyőződésem szerint Csatár Zsigmond képviselőtársamnak. (Derültség.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, szíveskedjék a tárgyhoz szólani. (Általános helyeslés.) Szendrey Gerzson: Engedelmet kérek, ezzel a tárgygyal már végeztem. (Általános helyeslés.) Minthogy pedig a parlamentnek minden bizottság bejelentése felett joga van intézkedni, ezen az alapon kérem a t. házat, méltóztassék ezen ügyben a mentelmi jogot fel nem függeszteni. A mi a mentelmi bizottság azon beterjesztését illeti, hogy a mentelmi jog azért is függesztessék fel, mert Tóth József tanfelügyelő ur ellen is követett el sérelmet, erre nézve is kérem a t. házat, hogy a mentelmi jogot ne méltóztassék felfüggeszteni, mert Csatár Zsigmond zártlevélben kereste meg Tóth József tanfelügyelő urat és mert zárt levél nem köztudomású dolog, a mint ezt akkor, mikor a sokszor emlegetett és meghurczolt kaposi levélről volt szó, az igazságügyminister ur is enuntiálta. Egyébiránt zárt levélben megirt dolgokat hivatalos jeléggel felruházni és azt mondani, hogy azokkal hivatalos közeg lett Tóth József tanfelügyelő ur személyében megsértve, nem lehet, mert hivatalos minőségben valakit csak hivatalos működése alatt lehet megsérteni, nem pedig privát levél utján. Én tehát az iránt esedezem., hogy méltóztassék ezen kérdést az ügyiratok alapján tanulmányozni és lelkiismeretes meggyőződéssel hozzászólani. A legczélszerűbb volna, ha e kérdésben ma a képviselőház nem is határozna, hanem ezen ügyben holnap vagy holnapután határozna azért, hogy ha a képviselő urak közül valaki tanulmányozni akarná az ügyet, meggyőződhetne, hogy Csatár képviselőtársunk az elmondott kétrendbeli vádbeli ügyben zaklatásnak van kitéve. Ezért kérem is a t. elnök urat, méltóztassék intézkedni, hogy ezen két ügyben a képviselőház legközelebbi ülésében határozzon. Mert nem pártszempontból kell kiindulnunk és nem ellenségeskedésből, hanem szeretetből, mert ellenségeinket is kell szeretnünk, hogy ne maradjon, a kit gyűlöljünk. Kérem tehát Csatár Zsigmond i képviselő ur felmentését.