Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-88

88. országos ülés április 14-én, szombaton. 1888. 215 T. ház! Magyarországon és itt az országgyűlésen már megszokott dolog, hogy nem merülhet fel egy kérdés, melyhez a ministerelnök ur, mint szakértő hozzá ne szóljon. (Tetszés a szélső baloldalon.) De nem merült fel oly scandalosus dolog sem, hogy a ministerelnök ur védszárnyai alá ne vegye. És igy nekünk akarva, nem akarva örökösen foglalkoznunk kell a ministerelnök úrral. És én, bár figyelemmel kisértem az összes civilizált államok ministereinek helyzetét, azt találtam, hogy olyan jó dolga egyiknek sincs, mint a mieinknek. Mert ha a belügyministernek, vagy mint most a földmivelésügyi ministernek megfájdul a foga: a példabeszéd azt tartja, hogy a kinek a foga fáj, tartsa rá a nyelvét. De a ministerelnök ur el nem birja viselni és könnyebben esik a lelkének, ha ő is reá tarthatja a magáét. (Élénkhosszasderültség.) És bár nagyon jól tudjuk, milyen sikerrel tudja ő alkalmazni azt a szokást, melyet a zsidókupeczek használnak: hogy ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes, daczára ennek,ezen kérvénynél már maga belátta, hogy oly óriási igazságtalanság van, hogy még ő sem volt képes, bármint igyekezett rajta, védelmére valamit felhozni. A mit felhozott, a mit a sok közül tekintetbe vehetünk, az csak az, hogy a t. ministerelnök ur azt mondta, hogy ez egy ügy, melyről már azt hittük, hogy bevégződött és mikor már azt hittük, hogy ezen túl vagyunk, újra és újra ujabb alakban jelenik meg mindig a ház előtt, ez őt boszantja. Én a magam részéről nagyon örvendek rajta, hogy odáig tudtunk jutni, hogy bosszankodik; mert eddig sohasem tapasztaltam, hogy nagyon bosszankodnék. Bár odáig haladnánk, hogy bosszúságában ott hagyná már egyszer azt a helyet. (Derültség a balés szélső balfelöl.) Azt hiszem, t. ház, hogy azon túloldalon elegen vannak, kik azért vannak csak ott, hogy a miniszterelnök ur minden cselekedetéhez tömjénezzenek, gazsulirozzanak neki. (Igaz! TJgy mn! a szélső balfélöl.) Hagyjanak bennünket is békében, hogy mi is azt tegyük, a mit akarunk és ne kivánják, hogy mi is kellemeseket mondjunk és esetleg időtöltésből a miniszterelnök ur talpát vakargassuk. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ha pedig bosszúságról van szó, akkor nem jogosabban bosszankodunk-e mi, mint a túloldal, mikor oly dolgokat követnek el, hogy mikor szapulóba beteszszük, két, három lében öblögetjük, mossuk és akkor sem sikerül ezt az óriási piszkot tisztára mosni. (Igazi TJgy van! Nagy tetszés a szélső balfelöl.) És nem méltán bosszankodunk-e mi azon, hogy Magyarországon, különösen a választások alatt, a közvélemény tökéletesen meg van hamisítva és azután az a párt dicsekszik, hogy a közvélemény által és nem mesterséges módon van összehozva. Hiszen ha ma Jellachich vagyHaynau feltámadna és azokat az eszközöket és hatalmat a kezébe adnák, azt a többséget és azt a pártot bátran összehihatná holnapután. (Nyugtalanság johbfelől. Igaz ! TJgy van! bal- és szélső balfelöl.) Azok csak abban különböznének, hogy nem dicsekednének vele, mint a ministerelnök ur szokott, már pedig ezzel egyáltalában dicsekedni nem lehet. Ha dicsekedhetik valaki, ha hivatkozhatik a nép bizalmára, azok csak mi lehetünk, mert a választó a választás napjáig a kormánypárt minden retortáján keresztül megy, mi pedig kiálljuk a választás napján a purgatoriumot, ugy, hogy jogosan mondhatjuk Jókaival, hogy minden poklokon kellett keresztül jönnünk, mig ide erre a helyre jutottunk. (Igaz! TJgy van! szélső balfelöl,) És ennél az ügynél a ministerelnök ur ép oly hibás, mint maga a minister. Neki lett volna kötelessége gondoskodni, hogy ne bevégzett tényekkel álljon szemben a parlament, neki lett volna kötelessége megmondani, hogy vagy leköszön a ministerségről, vagy a képviselőségről. Tertium non da'tur! (Igaz! Ugy van! szélső balfélöl.) Tehát, t. ház, ugy látszik, hogy a minister ur, a mióta ezen padokról oda ment, nagyon sokat felejtett, de nagyon sokat tanult is, csakhogy nem az előnyére s látom, hogy a tanítvány igen méltó professorához, hogy az egyik tizenkilencz, a másik egy hiján húsz. Azt mondja, hogy az ítélő tehetséget bízzuk rája, azt az ítéletet, hogy mi történik jogosan. 12 esztendő óta rábízta a nemzet az ítéletet s mit tett? Vállalkozott, hogy Magyarország adósságait tisztázni fogja: most van ötször annyi; és ha rája bizzuk továbbra is, 10 év múlva 10-szer annyi lesz és mégis mindig azt az ítéletet hangoztatja, hogy az ország boldog, az ország alegmegelégedettebb az európai államok közt ; ugy, hogy lehetetlen, hogy eszembe ne jusson, hogy ha valaha szükséges lenne, hogy ennek a kornak monumentuma legyen, hogy ha az utókor ránéz, eszébe jusson, hogy ez a kor létezett: ennek illustrálásaul semmi sem szolgálhatna jobban, mint majdan a generálisnak állítandó szobor, csak hogy meg vagyok győződve, hogy a szobor felállítását czélzó indítvány nem alulról, hanem inkább felülről fog jönni, mert ember Magyarországon ebben a században még nem tett fölfelé annyi szolgálatot, mint épen a miniszterelnök ur; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) csak méltóztassék megjegyezni, hogy alulról is legyen valakinek része a szoborban, ha nem is felállításában, de legalább mintázásában; ha én azt az időt megérem, azt az indítványt fogom tenni, hogy miként a mesebeli koldusnak, neki is két tarisznyát akaszanak a nyakába s miként az a hátulsóba rakta a maga bajait és bűneit, hogy azokat soha se lássa, az elsőbe pedig a másokéit,