Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-87

87. országos ülés április 13-fin, pénteken. 1888. j[g5 legújabb kiegyezésnél a kormánynak kieszközölnie? Néhányat említett a t. előadó ur. Ezek között van az is, hogy mig eddigelé a menetsebesség maximuma 10 tengeri mérföld volt, jövőre 11 és fél van megállapítva. Igen ám, de lássuk ennek is a felosztását Magyarország és Austria között! Megállapittatott az igaz, néhány járattal több, mint eddig. így pl. ott van egy járat: a triest-alexandriai, melyre nézve ki van mondva, hogy annak 11 és fél mérföld sebességgel kell mennie ; aztán megvan ugyané vonal Magyarország számára: Fiume-Alexandria. De már itten csak 10 mérföld menetsebesség van kikötve. Miért? Mert Fiume Alexandriához körülbelül 200 tengeri mérfölddel közelebb van, mint Trieszt. Nehogy tehát megtörténjék az a csapás, hogy a magyar járat előbb érkezzék oda, mint az osztrák, azért kellett a magyar járatsebességét másfél tengeri mérfölddel csökkenteni, hogy igy a két járat csak egy iclejííleg érkezhessék oda. Ezt tehát szintén nem ismerhetem el előnynek. Meg van azaz előny is, hogy eddigelé csak 22 ezer tonna kőszén beszerzésére volt kötelezve a Lloyd a monarchia mindkét államában, ezen túl 8 ezer tonnával többet kell itt beszereznie. Ennek harmadrésze jut Magyarországra. Ilyen a többi úgynevezett előny is. Az indokolásban nagy súly vanhelyezve arra is, hogy a Lloyd kegyeskedett beleegyezni abba, hogy ezentíil ne csak vezérügynöksége legyen nálunk, hanem Fiúméban magyarországi aligazgatóság is állittassék fel. Az indokolás ezt nagy vívmánynak tünteti fel. Ismerjük már, t. ház, e vívmányokat; tudjuk, hogy ez nem egyéb, mint egy kis porhintés, egy kis hízelgés a mi nemzeti hiúságunknak. Ép olyan,mint az osztrákmagyar bank magyarországi gubernátora. Aki azt hiszi, hogy ez állás által annak az osztrák nemzeti banknak akár jellege, akár hatásköre legkevésbé megváltozott, annak naivságát csakugyan csodálom. Erre tehát csakugyan nem lehet súlyt helyezni Ezekkel szemben kérdem, indokolva van-e, hogy Magyarország, mely oly sanyarú pénzügyi helyzetben van, mely folyton azon töri fejét, hogy találjon fel valami új adót, melylyel pénzügyeit legalább valamikép rendezhesse: másrészről oly könyelműen és pazarul járjon el, hogy 430,000 frtot adjon évenként egy társulatnak csupán azért, hogy politikai tekintélyünket fentartsa, hogy imitt-amott egy pár levelet vigyen keletre és hogy azt a csekély kivitelünket eszközölje, a mi lesz. Én nem mondom, hogy ezt ingyen kívánom; és a magam részéről, daczára annak, hogy szívesen látnám, ha teljesen önálló tengeri hajózás fejlődhetnék ki kelet felé Magyarország részéről, de ha azt mondanák: ime, itt van egy társulat, a mely már meg van honosodva keleten, vannak ott nagy összeköttetései, adjunk ennek 70—80,000, adjunk 100,000frtot, ami dúsgazdag segélyezés lenne azon szolgálatok irányában, melyeket tőle követelünk; ezt még érteném, hanem hogy majdnem egy fél milliót odadobjunk évenkint, azt indokolni nem lehet. És hogyha mégis keresem az indokát — mert hiszen nem teszem fel a kormányról és t. pártjáról, hogy keresve keresi az alkalmat arra, hogy Magyarország pénzét a tengerbe dobj a — ha keresem ennek az okát, nem vagyok képes megtalálni másutt, mint abban a senilismusban, a mely jellemzi a mi eljárásunkat a jelen korszakban általában mindenben, a mi Bécsre vonatkozik. (Elénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Bizonyos körök kívánják, hogy ez ugy maradjon, mint volt eddig és a mi kormányunknak nincs meg az a férfias bátorsága (Igaz! Ügy van! bal-és szélső balfelöl) megmondani, hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy valutásokat elégítsen ki. (Helyeslés szélső balfelől.) En nem tudom, de mondják, hogy egyik ok az is, hogy bizonyos magas rangú urak (Halljuk! Halljuk!) véres verejtékkel szerzett filléreiket leginkább eme társulat részvényeibeszeretik fektetni. Én nagyra becsülöm a takarékossági szellemet bárhol tapasztaljam és szívből örülnék, ha azon urak, kik olyan nagy iparpártoló szellemet tanúsítanak, Magyarország irányában is érvényesítenék azt, különösen saját zsebükből is. • Hanem mindez sem elegendő ok arra, hogy én Magyarország rovására ily nagy összeget megszavazzak. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől) És még csak egy utolsó megjegyzést óhajtok tenni. Ez a társulat, ez az egész vállalat, a mely tisztán kereskedelmi, gazdasági, közlekedési vállalat, a törvény szerint — nemcsak ezen, hanem az 1868. óta fennálló szerződések szerint — a közös külügyminister vezetése alatt áll. Hogy ennek mi értelme van, azt csakugyan nehéz megmagyarázni. A közlekedés — hála Istennek — 1867-ben nem lett a közös ügyek közé sorozva. A közlekedés, postaügy teljesen, kizárólag belső, magyarországi ügy. Milyen czímen rendeltetik ez a vállalat, a mely osztrák-magyarnak neveztetik és a melyhez mi is nagy évi összeggel járulunk, a közös külüffvministerium vezetése alá ; micsoda ok forog fenn arra nézve % En meg értenem, ha kimondatnék a szerződés valamely pontjában az. hogy a mennyiben ez a vállalat az összeköttetést tartja fenn a külügyministerium és a keleti consulatusok és követségek közt, mindarra nézve, a mi erre vonatkozik, a külügyminister directe intézkedhessek és rendelkezhessék. Ezt érteném, ez teljesen igazolva lenne. Hanem hogy a külügyminister rendelkezzék azzal, a mi Magyarország kereskedelmét,gazdaságát,vagy postaügyét érdekli, annak okát absolute nem látom. Ez megint csak azt bizonyítja, hogy a mi kormányunkban nincs meg azon erély, a mi pedig első sorban kívántatnék meg egy magyar államférfiúban: megóvni minden téren Magyarország önállóságát, önrendelkezési jogát s addig, a mig a 25*