Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-87

196 87. országos ülés április läán, pénteken. 1888. jelenlegi rendszert megváltoztatni nem sikerül, fentartani azt legalább azon a téren, a melyet a törvény biztosit számunkra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De lépésről lépésre, minden téren — a törvény által függetlennek szentesített téren is — megengedni azt, hogy lassankint ily vállalat oly közösügynek tekintessék, mint bármely más közösügy, hogy azt a közös külügyminister kormányozza, hogy ahhoz —miként ki van számítva — majdnem a quota arányában hozzájáruljunk, daczára annak, hogy a mint statistikai adatokkal kimutattam, az előnyökben részesülünk 30°/°-kig: ezt helyeselni nem bimm, magam és barátaim részéről bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani: (Halljuk!) Miután az „osztrák-magyar Líoyd" gőzhajózási vállalat Magyarország semmi fontos forgalmi vagy politikai érdekének meg nem felel, a törvényjavaslatban indítványba hozott évi segély pedig semmi arányban sem áll a társulat által Magyarországgal tett szolgálatokkal: mondja ki a képviselőház, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatot visszaveti. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) TÖrs Kálmán jegyző (olvassa a határozati javalatot). Határozati javaslat. Miután az „osztrák-magyar Lloyd" gőzhajózási vállalat Magyarország semmi fontos forgalmi vagy politikai érdekének meg nem felel, a törvényjavaslatban indítványba liozott évi segély pedig semmi arányban nem áll a társulat által Magyarországnak tett szolgálatokkal: mondja ki a képviselőház, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatot visszaveti. Benyújtja: IIelfyIgnácz,Irányi Dániel, Madarászjózsef, Papszász Károly, Bornemisza István, Illyés Bálint, Horvát]) Ádám, Zboray Béla, Majthényi Ádám, Petrich Ferencz. Gaál Jenő (pécskai): T. ház! Habár a t. előadó ur azzal kezdte beszédét, hogy gazdasági érdekek szolgálata nem képezi az osztrák-magyar Lloydnak Magyarország által adott évi segély aequivalensét, mégis ezen szolgálat jelentőségére bizonyos súlyt látszott fektetni ; ennélfogva én azok után is, a miket előttem szólott t. képviselőtársam mondott, késztetve érzem magamat visszatérni a gazdasági kérdésekre vonatkozólag a t. előadó ur által mondottakra. (Halljuk! a baloldalon.) Fölemlítette a t. előadó ur, hogy a hajón közvetített posta- és személyforgalom, különösen a keleti vasúti csatlakozás létesítése után, nem bir már azon fontossággal, melylyel az előtt birt, de azt hiszi, hogy a Lloyd segélyezésének ezen szempontból is van jelentősége, különösen tekintettel arra, hogy az occupált tartományok postaforgalma tengeri-uton közvetittetik. T. ház! Á mi átalában a posta- és személyforgalmat illeti, azt hiszem, hogy Magyarország, midőn a keletivasutakkallétesítendő kapcsolat érdekében a budapest-zimonyi vasutat építette, oly áldozatot hozott, hogy e tekintetben politikai érdekek szem elől tévesztésével bennünket senki sem vádolhat. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) És hogy ha mi ezen áldozatot meghoztuk, természetes, hogy a magunk forgalmát is azon vonalon akarjuk szállítani, a melyre az egész nemzetközi forgalmat akarjuk terelni. A kelet ezen részével való posta- és személyforgalmi összeköttetés a tengeren tehát érdekünkben nincsen. (Helyeslés a baloldalon.) A mi az oecupált tartományokkal való érintkezést illeti, azt hiszem, nem egészen áll az, a mit a t. előadó ur e részben mondott. (Halljuk! Halljuk!) Én nem gondolom, hogy pl. Bosniába a postát a tengeren vigyék Serajevo részére, a hivatalos levelek a hadügyminisztériumból bizonyára a metkovichi állomáson és egész Herczegoviuán mennek keresztül. Ezeket részben a mi területünkön a mi vállalataink szállítják. Miután a postaügy mindkét államnak belügye és e tekintetben valami közösséget létesíteni én legalább nem óhajtok: természetesen azt kell kívánnom, hogy miként mi szállítjuk azon küldeményeket, melyek a mi területeinken mennek keresztül, viszont szállítsa az osztrák posta igazgatás is azokat, melyeknek az ő terütetén kell átmenniök. És a mennyiben sem az egyik, sem a másik eset nem áll elő, hanem mellőzhetlenül szükség volna arra, hogy valamely hajózási vállalat rendes posta járata biztosittassék, vannak olcsóbb hajózási vállalatok is az adriai tengeren, hiszen a t. kormány maga említette előterjesztésében, hogy az Adriában a Lloyd működési tere folyton szűkül. A posta- és személyforgalomnál az én nézetem szerint sokkal fontosabb a kereskedelmi érdek szempontja, melyet e subventio megítélésénél okvetlenül tekintetbe kell venni. Teljesen osztozom azok felfogásában, a kik azt mondj ák, hogy Magyarországnak keletre irányuló kivitelét, sem szabad elhanyagolni. Csakhogy itt különbséget kell tenni. Igaz, nekünk keleten vannak gazdasági érdekeink, de hol ? Első sorban és legnagyobb mértékben Románia, Szerbia és Bulgáriában. Ezek lennének a mi természetes piaczaink, a mennyiben képesek lennénk az iparczikkek kivitelével ott a versenyt megállani. De hát e területek felé ismét ott vannak a vasutak, a melyeknek létesítéséhez szintén áldozattal járultunk s ott van a Duna, a dunagőzhajózási társulattal. Ez utakon eláraszthatnék az említett országokat áruczikkel, csak megfelelő minőségben és mennyiségben képesek legyünk ilyeneket előállítani és oly kereskedelmi politikát folytassunk, mely mellett az lehetséges. Vannak e mellett más gazdasági érdekeink is a keleten. Tömeges fakivitelünk van Afrika északi partjaira. Éu pl. tudom, hogy jelentékeny kemény fát