Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-87

jg^ 87. orszílgos ülés április kifejezve, mert ott beérte a liormány annak felemlítésével, hogy nem lehet azt semmibe venni, hanem némi becset kell helyezni arra a körülményre is, hogy háború és mozgósítás esetén hadügyi vezetésünk fel van jogosítva a Lloyd-társulat összes hajóira rátenni a kezét. A mi azt illeti, hogy ránk nézve mennyiben bir fontossággal, mennyiben nem a tengerészet általában, erről nem fogok szólani, hanem elismerem, hogy erre kell némi becset helyezni és ha ariól van szó, hogy azért, hogy a Lloyd magát erre állandóan kötelezi, némi kis kárpótlást nyerjen, ez méltányos; habár ha az ily eset beállt is, ezt a Lloyd nem teszi ingyen, mert benn van a szerződésben, hogy megfelelő díj mellett, a mi némelykor, különösen háború esetén, az ilyen vállalatra nézve nem csekély előny, mert tudjuk, hogy háború esetén a kereskedelem fennakad és akkor másnemű forgalommal ugy sincsen elfoglalva. így tehát valóságos beneficium a társulatra nézve, hogy ha biztosítva van az iránt, hogy háború esetén sem fognak hajói ott állani minden jövedelem nélkül. De mit tesznek más államok! Ily ezélra semmit sem fizetnek még azok sem, a melyek segélyeznek. Ez sem szolgálhat tehát okul arra, hogy emeljük a subventiót, mert hisz tudjuk, hogy háború idején a suprema lex az, a mely parancsol és ha hadi tengerészetünk nincs ellátva elegendő hajóval, rá teszi kezét azon hajókra, a melyeket a tengeren talál, természetesen kellő és becsületes kárpótlás mellett. Nem hiszem, hogyha beállana ezen eset, kormányunk az Adria haj óival nem járna el hasonlóképen. Azt mondják, hogy kevés hajó van. Igaz kevés a hajó, de kevés azért, mert mi támogatunk egy oly társulatot, a mely nem felel meg a mi érdekeinknek évenkinti 430 000 írttal és csak nagy nehezen tudtuk magunkat elhatározni arra, hogy azon társulatnak, a mely kereskedelmi kivitelünket túlnyomóan, hogy ne mondjam egészen ellátja, a segélyét évenkinti 250,000 frtra felvigyük. Ezek az érvek tehát semmiképen sem indokolhatják azt, hogy Magyarország oly nagy évi összeggel járuljon e segélyhez. Maradna tehát az, a mi szerintem a legfontosabb kérdés, hogy mennyiben felel meg e segélyezés az ország gazdasági érdekének? Erről világosan szólnak a statistikai adatok, ha egyáltalában fenforog a szükség azokra hivatkozni. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy kivitelünk kelet felé — fájdalom — nagyon csekély; mert hiszen abban, a miben mi bővelkedünk, nyers terményekben, keleten is bővelkednek, tehát legfeljebb iparezikkeket vihetnénk ki. De hiszen, fájdalom, iparunk oly helyzetben van, hogy még saját piaczunkat sem vagyunk képesek ellátni, ily helyzetben már magában sincsen indokolva az, hogy fizessünk azért, hogy azt 13-án, pénteken. 1888. a keveset oda kivihessük, hogy a kivitelt külön segélyben részesítsük ; mert hiszen arra, a mit kiviszünk, mindig találunk kész hajót s minden esetre találunk rendszeresített hajószállitást is sokkal olcsóbb áron. A kimutatás szerint kétségtelen, hogy ez a Lloyd-társulat nagy szolgálatot tett a monarchia egyik államának. De az nem Magyarország. A szállítás azon ötven év óta, a mióta fennáll, óriásikig emelkedett; ugy, hogy a társaság szállítása a múlt évben már a 6 millió métermázsát, a melyet keletre szállított, fölülmulta. S igy én, a ki legkisebb elfogultsággal és ellenszenvvel sem viseltetem e társulat, valamint bármely más társulat irányában, belátom, hogy Austria részéről e vállalat csakugyan a legnagyobb támogatást érdemli meg és ha arról volna szó, hogy Austria a maga részéről 1.300,000 frt évi segélyt fizessen, azt mondanám erre, hogy én, mint osztrák képviselő ehhez hozzájárulok, mert Austria részéről megérdemli ezt egy oly vállalat, nasly oly nagy szolgálatot tesz az ország kereskedelmének és iparának s különösen az a vállalat, mely a keletre bevezette az osztrák ipart és kereskedelmet, teljesen megérdemeli a támogatást. De ebből a 6 millió métermázsából mennyi esik Magyarországra ? Nem fogom a t. házat az egész sorozat felolvasásával untatni, csak annyit mondok, hogy az egész szállított tömeget átlagban 6 millió métermázsában lehet mehállapítani; azt a tömeget pedig, a mely Fiuméből, tehát Magyarország részéről kivitetik, átlagban 180,000 métermázsában, tehát alig részesülünk azon jótétemény 32—33-ad részében, a melyben az osztrák részesül. (Láng Lajos élőadó tagadólag int.) Bocsánatot kérek, akkor praecisebben olvasom fel az adatokat. A kivitel volt 1879-ben kerek számban 15,000 tonna, vagyis 150,000 métermázsa, 1880-ban 86,000 tonna, 1881-ben 87,000; azután 100,000 ; 1 80,000,egyszer, 1884-ben volt 220,000 ; azután megint 180,000métermázsa ; azután lement 160,000-re és végre 1887-ben újból felment 180,000-re, tehát azért állapodom meg a 180,000-nél. Ugy hiszem, teljesen méltányos mértéket vettem a 18,000 tonnát, vagyis 180,000 métermázsát 6 millió métermázsához képest; ez a tény, a mit eltagadni nem lehet. Tehát nemcsak az van, hogy semmi arányban nem áll azon szolgálat, melyet a Lloyd-társulat nekünk tesz azon áldozattal, amit érte hozunk; hanem vegyük az érem másik oldalát is. Austria kiviteti vele a maga iparczikkeit és behozat magának nyers terményeket, melyek a mi nyers terményeinkkel versenyeznek. A mi tehát rá nézve a behozatalnál előny, az ránk nézve hátrány és egyenesen károsítja a magyar mezőgazdaságot, a mennyiben a mi árúink árát tetemesen csökkenti. Ezekkel szemben mily előnyöket sikerült most e