Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-82
|72 **• •*"»•*(?•• Ués aiirenius 17-én, sccmfcaton. 1SSS. bele akarna menni, megteremti minden igazságszolgáltatások közt — ha már bűnügyekről beszélünk, mert most arról van szó — a legveszedelmesebbet, a parlamenti igazságszolgáltatást. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon : Hisz ez az!) Engedelmet kérek, ez nem az. Ez a szabály és törvény szerint a parlamentnek bizonyos ügyekben kijelölt, kiválasztott bírósága. De a parlament maga soha ott, a hol akár az igazságszolgáltatásról — ismétlem — belügyekről beszélünk akár az igazi parlamenti szabadság követelményeiről igazi érzéke, a párt szenvedély által el nem vakított érzéke volt, ilyet még nem tett. (ügy van! a jobbóldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Gróf Apponyi t. képviselő ur hivatkozott subjectiv meggyőződésre. Higyjék el a képviselő urak, másnak is vannak — és nemcsak ezen verificatio kérdésében — subjectiv meggyőződései. En igen sok embert tudok, a kinek — helyesen vagy nem, nem vitatom — subjectiv meggyőződése, hogy a székesfehérvári, hogy a gyomai választás verificatiója helytelen. (Élénk tetszés a jobboldalon. Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: a szolnoki!) De azért azok meghajolnak a biráló bizottság határozata, meghajolnak a házszabály és a törvény rendelkezése előtt; (Tetszés jóbbfelöl.)nem akarták és nem akarják azon kérdéseket, melyek szabályszerűit a ház elé már nem tartoznak, újból a ház előtti megvitatás tárgyává tenni, (ügy van! Tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, tisztelem minden biráló bizottság eljárását, mert nincs egyetlen tagja egyik biráló bizottságnak sem, a kiről szabad volna feltennem, hogy nem legjobb meggyőződés szerint szavazott. Ugyanezen tiszteletet igénylem azon tagok számára is, kik a t. túloldal nézetével ellenkezőleg szavaztak; követelem magam számára is, ki szemben azon két indítványnyal, mely beadatott, a kérvényi bizottság határozati javaslatát fogadom el. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezeket kívántam elmondani. Ajánlom a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfelól.) Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk!) Az előttem szólt t. ministerelnök urnak minden szavát nem volt szerencsém hallani, de a miket hallottam, azok között egyetlen szót sem találtam, a mely tüzetesen a fenforgó kérdésre vonatkozott volna, a mely tüzetesen a szennaiak panaszának alaposságát vagy alaptalanságát érintette volna, hanem beszélt a ministerelnök ur egyebekről, beszélt többek között összehasonlítás kedvéért a székesfehérvári és gyomai választások igazálásáról is. (Halljuk!) T. képviselőház! Ha akármely tagja e háznak jogászi, vagy lelkiismereti, vagy miután a kettő minden tisztességes embernél egyet tesz, egyéni meggyőződéséhez folyamodik s feleletet vár attól, én megmondom egész őszintén: igeni* mind a székesfehérvári, mind a gyomai válaszfások verificatiónálásánál a törvénynek bizonyo* rendelkezései figyelmen kivül hagyattak. Ebből * párton nem csinál titkot senki; de hozzáteszem, a mi minket s az egész házat e két választás igazolásában megnyugtat, az az, hogy nem találkozott a túloldal tagjai közt és az egész országban egy ember sem, ki kétségbe vonta volna azt, hogy mind a székesfehérvári, mind a gyomai választás nál a valódi többség képviselőjeként jelentettek ki az illetők, (ügy van! a snélső baloldalon.) És mert helytelen s rossz példa az, mit a ministerelnök ur felhozott, vagy nem tudja, miről van szó, vagy félre akarja az országot és a parlamentet vezetni. (Igaz! ügy van! a szélső balfelől.) Mert a kaposvári eset épen ellenkezőleg áll és nincsen az országban egy ember sem és higyjék el önök között sincs egy se, ki azt merné állítani, hogy gróf Széchenyi Pál ministeré volt a többség. Ez a különbség a székesfehérvári és gyomai mandátum közt egyrészről és a kaposvári mandátum közt másrészről. (Helyeslés a szélső balon.) Azt mondja gróf Széchenyi Pál t. képviselő ur egy szemrehányásra felelve, hogy nevét éi nevének tisztességétő van hivatva legjobban megőrizni. Igaz a Széchenyi név nagy név ez ország történetében. Nem ő tette nagygyá és meg vagyok róla győződve, hogy kicsinynyé sem tudja tenni, mert ha valamivel kicsinynyé lehetne tenni, ily dolgokkal igazán lehetne. Én jóhiszeműségét sohse m vontam kétségbe, bár többször felszólaltam e kérdésben és ma sem vonom kétségbe; de mégis constatálnom kell azt, hogy a mint én értesülve vagyok, a választás után nyomban a Kaposváron vele szemközt állott párt elnökségének és jegyzőinek aláírásával hivatalosan értesítették őt arról, hogy mandátuma hamisítvány, közönséges bűntény következménye. Nem felelt és nem intézkedett semmit. Joga volt erre, mert az ellenpárt küldte az értesítést. De saját vármegyéjében a központi választmány többsége, azon teljes hatósággal és auctoritással, melyre a ministerelnök ur hivatkozott, jelentette ki, hogy a mandátum hamisítvány. Gróf Széchenyi Pál minister ur erre sem válaszolt semmit, erre sem intézkedett semmit. Az ügy a biráló bizottsághoz jött. Ennek kisebbsége kifejtette és indokolta nemcsak azon indokokkal, melyeket Horánszky t. barátom ma felhozott — Hock t. képviselőtársam ellen azok is elégségesek lettek volna (Derültség a szélső baloldalon) — hanem az indokoknak oly kifogástalan teljességével, oly bőségével fejtette ki, hogy nincs és nem lehet ezen országban jogász, a ki ezen nevet megérdemelné, a ki csak egy perczig is '< átengedhetné magát annak a kételynek, hogy itt I puszta és egyszerű tévedés forog fenn és nem a
