Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-82

t%. erixágoi Kiéi Mirexlns büntető törvény kijátszására irányuló rosszakarat. Á biráló bizottság kisebbsége ezt indokolásában kifejtette; gróf Széchenyi képviselő ur ezt is látta és azután is hallgatott, sőt fájdalom, beteg lévén, eltávozott Somogy megyébe, kipihenendő a veri­ficatio szenvedéseit. (Derültség a szélső baloldalon^ Hozzáteszem — és alkalmat adok minden embernek e házban és e házon kivül, hogy velem »zemben akár czáfolással, akár igazolással lépjen fel — nézze meg a képviselő ur a mandátum mel­lett fekvő szavazási lajstromok azon lapját, a hol ezen szerencsétlen 24 szennai ember fel van je­gyezve, meg fogja látni, hogy azok Körmendyre szavaztak, a mint állítják, hogy Körmendy javára lettek bevezetve és hogy ugyanazon szavazási lajstromban később idegen kézzel, idegen tintával, tehát okirathamisítással lettek az 8 javára corri­gálva. Igaz, t. ház, lehetnek ministerek, lehetnek nagy történelmi nevek viselői és lehetnek gavallér emberek, kik a névlajstromot, miután az hosszú, át sem olvassák, meg sem nézik ; de a mint a becsületes ember, ha véletlenül hamis bankjegy kerül kezébe, midőn megtudja, hogy az hamis, nem ad túl rajta, hanem leteszi a bíróságnál, (Zajos helyeslés a szélső balon) ugy a minister ur is, ha meg nem nézte a mandátumot, de ily hatóságok figyelmeztetik arra, hogy az hamis és egy közön­séges gonosztetnek az eredménye, többé nem hi­vatkozhatik arra, hogy ő ezen kérdésben megőrzi nevének tisztaságát. Megőrizheti magát, de ezen kérdés erre nem alkalmas. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy e ható­ság jogát annak többsége gyakorolja és akármit mondott a kisebbség, az irányadó nem lehet, mert a többség nem vette figyelembe. T. ház! Hannibál t. képviselőtársamnak tar­tozom itt, ha menengedi, egy nyilatkozattal. 0 előbb Horánszky t. barátom beszéde allatt állítani lát­szott, hogy ő is látta azon ministeri példányt és ma is fentartja, hogy a 19 taszári állítólagos szavazat helyesen van felvéve. Ezt állította a biráló bizott­ságban és nem ugyan nyíltan, de ha szemeim nem tévedtek, itt is. T. ház! Egy tiszteletreméltó férfiú állítja egy concret és poeítiv tényről az egyiket, másik két térfiú állítja ugyan arról a másikat. Kiegyenlít­hetetlen az ellentét. E két fél közül valamelyik csal, vagy téved. Más alternatíva itt nem lehet. Hogy Hannibál t. barátom — nem akarom a szót ismételni — nem mala fide nyilatkozott a biráló bizottságban és nem mala fide nyilatkozott itt, ezt hiszem és hittem akkor is; mert ha nem azt hittem volna, már akkor tettem volna lépéseket ellene, mint biráló bizottsági tag. De szentül meg voltam győződve, hogy bona fide nyilatkozott akkor és mint látjuk, bona fide nyilatkozott ma is. Hogy megnézte, elhiszem ; hogy ugy látta, azt nem hi­17-én izoMlmton. 1588. J 73 szem. Hogy bona fide mit látott ugy, azt kétség­telenül bizonyosnak tartom; de én és Horánszky t. barátom, mi megnéztük és mi maradunk állítá­sunk mellett. És miután mi ketten vagyunk és még hozzánk tartozik az a ministeri tanácsos is, a kinek szintén megmutattuk ott fent a ministerium­ban: ennélfogva Hannibál t. barátomnak vagy be kell ismernie, hogy 8 tévedett, vagy pedig mi megvárjuk tőle, mint az ország egyik törvény­hozójától, hogy itt feláll és azt mondja: lássuk hát! (Ügy van ! a szélső baloldalon.) Ha ellentét van közöttünk, ám akkor az ellen­tét objectuma hozassék be a ház asztalára, (Helyeslés, ügy van! a szélső baloldalon) vagy pedig ha nem lehet és a t. előadó és a ministerelnök urnak igaza van: akkor adassék az a biró kezébe s a biró majd megmondja, hogy kettő közül melyik tévedett. De, t. ház, nem is szükséges sem az, hogy az egész ház lássa ezen iratokot, sem az, hogy a biró lássa; nem szükséges azért, hogy a mi sza­vainkban kételkedjenek. A mi szavainkban való kételkedés lehetősége ki van zárva egymás körül­mény által, hogy épen Hannibál t. képviselő ur azon biráló bizottság egyik tagja, a ki midőn mi azt mondtuk, hogy hozzuk ide a biráló bizottság elé az iratok összes példényát, arra szavazott, hogy ne hozzuk. (Élénk derültség aszéhő baloldalon.) Azon két társával együtt, kik a biráló bizottság tagjai voltak, azt mondták, mint Omár kalifa, hogy mi szükség arra az alexandriai könyvtárra T Vagy benne van az, a mi az alkoránban, hogy tudniillik a kaposvári mandátumot igazolni keli, vagy pedig nem az van benne. — Egyik esetben felesleges, másik esetben kárhozatos : égessük el az alexandriai könyvtárt. Tartsuk meg a minis­teri példányt, de tovább ne bolygassuk s a publi­cumnak se engedjük meg a beletekintést. Ha Hannibál t, képviselő ur az 8 állításának egész komolyságára azt a súlyt fektette volna, melyet kellene hasonló körülmények között, ve­lünk együtt kellett volna követelnie, hogy azon iratok a bíróság elé kerüljenek. Ebben t. minister­elnök urnak is megadtam már a feleletet, vagy megadom, a midőn azt mondom, hogy nagy különb­ség van oly többség között, mely az iratokat nem látta, látni nem is akarja, sőt az iratok látását maga magától elutasítja s nagy különbség van oly kisebbség között, mely az iratokat tüzetesen meg­vizsgálta. Oly többség, mely az iratokat nem látva, mégis állít, oly kisebbséggel szemben, mely meg­néz mindent, hogy lelkiismeretének eleget tegyen és hogy lelkiismeretét megnyugtassa és a törvény­hozásnak tekintélyét megóvja: erkölcsi nyoma­tékkal nem birhat. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy ha mi elfogadnak gróf Apponyi Albert t. képviselő

Next

/
Oldalképek
Tartalom