Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-82
164 82. országos illés márezius 17-én, *zoinl>aton1 $88. garas-ára súlyt is helyez és kérdezem, vájjon a jogérzethez, az alkotmányérzethez és a kormányhoz méltó eljárás volt-e ezen tussolás vagy sem. (Helyeslés és tetszés a baloldalon.) A kérvény benyújtását nyomban követte — mert erről is szólanom kell pár szót a nélkül, hogy a kérdésbe belemennék — a főispáni levél nyilvánosságra hozatala. Sietek kijelenteni, hogy én megengedem azt, hogy ezen főispáni levélnek megszerzése vagy nyilvánosságra hozatala talán incorreet dolog volt — én ezt a történhetett eljárás tekintetében menteni vagy szépítem nem akarom; de azt azután állítom, hogy ha ezen főispáni levél nyilvánosságra jött, akkor azt eritica és vizsgálat alá venni sem az igazság, sem a tisztesség nem tiltja, a közérdek pedig egyenesen megköveteli. (Helyeslés a baloldalon) Ehhez annál inkább jogunk van, mert ez közállapotainkra jellemző világot vet s mert egyáltalában nem tűrhető, hogy Magyarország közügyei ugy kezeltessenek, a mint azt a főispáni levél visszatükrözi. (Helyeslés a baloldalon.) A főispáni levél után következett maga a verifieationalis eljárás. Itt van azután az, hogy az előttem szólott t. képviselő ur súlyos és lényeges tévedésben van. (Halljuk!) A verificationalis eljárás alatt, a melynek részleteiről én különben szólani nem akarok és csakis a felmerült tényekre akarok hivatkozni, mondom, ezen eljárás alatt a taszári szavazatok tekintetében vizsgálat eszközöltetvén a bizottság részérő], a hol Hannibál t. képviselőtársam szintén megtévedt, mert ő, a mint monda, benn volt a belügyministeriumban és az ott lévő példányt átnézte és abban szinte a 19 taszári szavazat csakugyan nem volt hibásan elirva, Ezt ő bizony ára tévedésből constatáltaigy, tudniillik. hogy a taszári szavazatok ott nincsenek hibásan felvéve, (Helyeslés balfelöl) mondom tehát, az eljárás kezdetén én és Eötvös Károly t. képviselőtársam arra voltunk utalva, hogy azon czélból, a saját lelkiismeretünket, az igazságot és a tisztességet minden körülmények közt megóvó eljárást kövessünk és tévúton ne járjunk: igyekeztünk odahatni, hogy a belügyministeriumnál elhelyezett példány is megtekintessék. Ez részünkről megtörtént és ekként összehasonlittatván mind három példány, kitűnt, hogy két példányban, abban tudniillik, mely a t. képviselő ur által benyujtátott, valamint a megyei példányban, a taszári szavazatok tekintetében hiba fenn nem forog, mert e hiba csak azon példányban forog fenn, mely a ministeriumnál van elhelyezve. (Mozgás a jobboldalon.) Constatálom, t. ház, ismét, hogy saját szemeimmel vizsgáltam meg azon példányt és ez igy áll. A kérdéses taszári szavazatok, melyek nem a t. képviselő úrra adattak, a ministeri példányban reá vannak írva. Ezt constatálja a főispáni levél is. Hivatkozom tehát erre is és kijelentem a leghatározottabban, hogy saját meggyőződésem szerint a dolog ugy áll, a mint mondtam. (Élénk tetszés & bal- és szélső baloldalon: Mozgás a jobboldalon.) Ha a t. belügyminister ur az igazságot ki akarja jelenteni, méltóztassék erre nyilatkozni, mert (Élénk helyeslés és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon. Le kell tenni a lajstromot a ház asztalára! Zaj) azt gondolom, hogy e differentia fölött a valóságot kideríteni maga a t. minister ur van nemcsak hivatva, de kötelezve is. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mint most már a három mandátum összehasonlításából kitűnt, hogy a taszári szavazatok hely< s számítása mellett is, a többség csakugyan Körmendyé volt: akkor szoros megvizsgálása után a szavazó lajstromnak arra jöttünk, hogy azon példány lajstroma, melyet a megválasztott képviselő ur benyújtott, meg van hamisítva. (Mozgás jobbfelöl.) Öntudatosan jelentem ki ezt, t. ház. Mert nem áll az, mit a t. előttem szólott mondott, hogy tudniillik egyik lajstromé tekintetben is csak tévesen vezette tett, vagyis az adott szavazat arra Íratott, a kire talán az nem adatott. Szó van ugyanis arról, hogy a kérdéses lapnak őt választója javításokkal a másik lapra is idegen kézzel, idegen tintával átvezettetett és a hamisítás ez által nyilván megtörtént. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És miért történhetett igy? Történt valószínűleg azért, mert a 19 taszári szavazat tekintetében fenforgott tévedés azon mandátumban egy más módon igazíttatott helyre, tudniillik egy lapnak, azaz a szennai 24 szavazatnak átírása által és hogy ezen 24 szavazat a 19 taszári szavazattal összevágjon, mit volt mást tenni, mint a másik lapra öt szavazatot átvezetni. (Ugy van! Ugy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Igy quadráltak azután a szavazatok. Ismétlem tehát a szavazati lajstrom minden jel szerint meg lett hamisítva. Hogy a hamisítás a választási actus alatt történt-e vagy azután, ennek megvizsgálására és az e feletti ítélet kimondására csakis a bíróság lehet hivatva. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon). De lényeges különbség van a kettő közt és ebben tévedett azután a t. igazságügyminister ur, midőn múltkor Eötvös Károly, t. barátom interpellatiójára felelt. Mert ha ez a választási actus alatt történt, akkor csakugyan oly cselekvény forog fenn, mely felfogásom szerint is már elévült és mely ezen felül magánvádhoz is van kötve, tudniillik a választók választási joga ellen elkövetett bűnös cselekmény. Ha azonban később történt, akkor már nem ez az eset forog fenn, hanem okirathamisítás, mely hivatalból üldözendő. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ily cselekmény forog-e fenn vagy nem, ez iránt véleményt mondani nem kívánok. De elzárni az utat arra,
