Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-82

i2. ersiágot ülés márczivt 17-án, nmmhaten. 1SSS. 166 hogy ha csakugyan hamisítás történt, azt az illetékes biró constatálja és a felett ítéletet mondjon, felfogásom szerint nem más, mint nagy tévedésből származó oly törekvés, mely a közerkölesiség javára válni nem fog. (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés a hál- és a szélső baloldalon.) Ha most már ezekből némi consequentiákat akarunk levonni, az első az, hogy a főispáni levél létezése iránt kétely nem lehet, mert az a competens helyről egyáltalán kétségbe nem vonatott, azon incidentális természettel biró válasz pedig, hogy az a t. minister ur kezei közt nincs, azt gondolom, komolyan nem vehető; hisz, ha ez nem létezett volna, lett volna ez országban lárma olyan, melynek párja alig képzelhető. (Ugy van! bálfeUl.) Továbbá, mert azon levél minden egyes, legkisebb részében is szoros összefüggésben áll azokkal, a mik a kaposvári választásnál történtek, nem fér tehát ahhoz szó, hogy e levél csakugyan létezik. Másodszor, ha ezen levél csakugyan létezik, mutatja ez akkor azt, hogy Magyarországon nem az a czél, hogy a megyék igazgattassanak, hanem, hogy politikailag meghódittassanak (Élénk tetszés balfelől. Ugy van! Ugy van!) és ha máskép nem megy, egyszerűen leveressenek, (Igaz! Ugy van! balfelől) még pedig minden áron ! És ha erre nézve minden megtörténik : akkor azután meglehet győződve mindenki, hogy nincsen oly eljárás, a melyet ne igyekeznék a kormány eltakarni és nincsen oly dolog mely élne nyerné a maga jutalmát, még pedig — sajnos — rendszerint arányban a tett erejéhez és nagyságához képest. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ha tehát most arról van szó, hogy e kérvényben azon körülmény panaszoltatik, miszerint a mandátum meghamisittatott, kérdés, hogy ezen körülménynyel szemben lehet-e egy törvényhozásnak az igazság és erkölcsök súlyos sérelme nélkül más álláspontra helyezkedni, mint arra, hogy az igazságszolgáltatásnak szabad folyás engedtessék és ha tévedés történt, ez constatáltassék és elégtételt nyerjenek azok, kik gyanusíttatnak; ha ellenben incorrect, törvénytelen és bűnös cselekmény történt, vegyék el az illetők jutalmukat. Ezzel ellenkező alapra helyezkedni valóban a közerkölcsöknek mélyre ható megingatása nélkül nem lehet. *(Igaz! Ugy van! jobbfélöl). Hiszen ha a kormányzatból az erkölcsi factorok száműzetnek, akkor a népek nemes erői öntudatra egyáltalán nem ébredhetnek, vagy ha arra ébrednek, akkor tartok tőle, hogy az nem öntudatra ébredés, de rombolás lesz ; mert a história összes tanúsága mutatja, hogy a népeket és nemzeteket szolgaságba, vagy erőszakra csak olyan politika vezetheti, midőn igazság sehol sincs. Nincs elégtétel a központi választmánynál, mert a fegyelmi eljárás a ministerium által megakadályoztatott, nincs elégtétel a verifícationalis bizottság előtt, nincsen a bíróság előtt és nincsen a parlament előtt. Ha ez így áll, t. ház: akkor valóban megrendül a nép jogérzete és ne méltóztassanak azon csodálkozni, hogy ha azon 24 szennai szavazó, kik tudják és látják, mi történt, tudják és látják, hogy ügyök ily módon eltussoltatott, látják végül, hogy mindezekkel szemben hiába folyamodnak akárhova, elkeseredik: hitük és a törvények iránti tiszteletük felmondja a szolgálatot és az önsegélyre gondolnak. (Ugy van! balfdtü). Ezt keik t. képviselőház, minden körülmények közt kikerülni. És én most már az igen t. kormánynak és a t. háznak szíves figyelmét egy történetre hivom fel. (HalljuJc!) Velem történt ugyanis 1874-ben, midőn már a parlament tagja voltam, hogy egy interpellatiót intéztem az akkori kormányhoz, mely az igazságügyministerium kebelében történt tévedésekre vonatkozott. Érdekelt ez egy kiváló férfiút —meg is nevezem, Csemegi Károly akkori t. képviselőtársamat — és interpellatiómnak eredménye az lett, hogy boldogult Deák Ferencz volt az első, a ki felállt, mert meg akarta tudni, hogy mi történt és az interpellatióra adott választ tudomásul nem vette; igen mert az igazságról volt szó és ennek felderítését elzárni nem akarta, nem akarhatta. Fájdalom, hogy e felfogások becses idejétől ma távol állunk és ennyire jutottunk! (Igaz! Helyeslés.) Ne méltóztassanak azt hinni, hogy nálam e kérdésben az ellenzéki szellem szól. Én szivesen concedálok önöknek még több mandátumot is, mint mennyivel birnak, (Derültség) csak őrizzék meg az erkölcsöket és azon illusioban sem élek, hogy a jelenlegi állapotokon bárki is változtathatna, ha azokon az eredményeken nem változtatnak; és igy nincs okom ez incidenst felhasználni: de vezet a köteles tisztességérzet és a törvény és igazsághoz való szigorú ragaszkodás, azért nincs oly eset, mely engemet arra birn?, hogy oly intézkedéshez járuljak, melynek egyedüli czélja az, hogy a visszaélés eltakartassék. (Zajos helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Épen ezen szempontból, t. ház, azon külön véleményhez járulok, melyet t. barátom, Bernáth Dezső benyújtott és melynek indokolására vonatkozólag még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy téves azon álláspont, hogy a házszabályok értelmében ezen kérvényt csakis a bírálóbizottságnak és csakis azon időpontban kellett volna az illetékes hatósághoz áttenni, melyben a verificatio kérdése szőnyegen volt. Erre nézve a házszabályok minden fentartás nélkül és világosan kimondják, hogy ha valamely bűnös cselekmény jelenségei merülnek fel, az esetek az illetékes hatósághoz tétessenek át. Hogy pedig ez nem a verificationalis bizottság appretiatiójától függ, azt a következő 77. §. még inkább bizonyítja, mely kimondja, hogy még azon esetben is, ha időközben a felek a péti-