Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-80

142 80. országos Illés márcilas 14-én, szerdáa. Í88S. mint felebbviteli fórumhoz, akkor a királyi táblán évenként 4—5 ezerrel kevesebbednek az ügydarabok száma. Hogy pedig a törvényszékek e tekintetben teljes garantiát nyújtanak erre nézve, bátorkodom az igazságügyministerium ált ai benyújtott statistikai kimutatásokra hivatkozni, a mely szerint egyes törvényszékek, melyek 12,000 ügyet intéztek el és éltből felebbezés tárgyát 80 vagy 70 képezte. A törvényszékeknéJ, mint első fokú bíróságoknál, elintézett telekkönyvi ügyekre nézve például a pesti királyi törvényszék rendeltetnék ki másodfokú hatóságnak, mint a melyhez a járásbíróságoktól a telekkönyvi ügyben felebbezés történnék, akkor körülbelül 8 — 9,000 ügyszámmal kevesebb menne fel a királyi táblához, a nélkül, hogy azt lehetne állítani, hogy a jogbiztosság megingattatott, vagy hogy afelebbezésben rejlő garantia megrontatott volna. Ha a sommás bíróságok előtt letárgyalt ügyek természetét szem előtt tartjuk, azt látjuk, hogy az ügyeknek igen nagy része olyan, a mely a királyi törvényszékekre még az írásbeli rendszer mellett is teljesen bizható. Azon ezer és ezer igényper, melyek évenkint a királyi táblához {elterjesztetnek, azon kisebb öszszegű, alig száz forintra menő perek száma körülbelül kitesz 18 vagy 20 ezer számot. Ezekkel tehát kevesebb volna a királyi táblához felkerülő ügyek száma. A királyi táblánál a hátralékok megszüntetésére nézve tehát leghelyesebb útnak az kínálkozik, mely az első fokú bíróságokat, mint felebbviteli hatóságokat jelölné meg az általam jelzett irányban azon ügyekben, a melyeket előadni bátor voltam. De legyen szabad az igen t. házat még egy más szempont figyelembe vételére is felhívni, a mely a jelenlegi rendszerrel szoros kapcsolatban áll és melyen változtatni még a végleges reformok meghonosítása előtt czélszerúnek mutatkozik. Azon felebbezési rendszer ugyanis, a mely nálunk jelenleg uralkodik, még az Írásbeliség alapján is, hogy t. i. egy ügy kétszer felülbiráltatik, bármely európai állam jogszervezetében és eljárásában hiányzik. Tehát erre akár szóbeli, akár írásbeli alapon nyugodjék is az eljárás, szükség nincs, mert ha valami megingatta egy országban a jogérzetet és képes volt a bíróságok iránti szükségszerű tiszteletet a népben alábbszállítani, akkor ez a jogorvoslati rendszer, a mely lehetségessé teszi, hogy büntető ügyekben, a hol főbenjáró büntetések mondatnak ki, három egymástól eltérő irélet hozatik, a mely ítélet helyességéről vagy helytelenségéről ehelyütt nem lehet szó. Kérdem: mivel indokolható egy oly országban, a hol a másodfokú bíróság egyesítve van, a hol a jogegység meg van, a jogorvoslati rendszernek oly alapon való fentartása, hogy ez ügyeknek egy nagy része büntető és házasági perekben hivatalból a harmadfokú bírósághoz terjesztetik fel. Ezen intézkedések magára az igazságszolgáltatásra bántólag hatnak, a jogérzetet megtámadják, de magával az eljárás nemével kapcsolatban nem állanak. Ezen szempontok vezéreltek engem a kérdéses javaslat megbírálásánál s a midőn ezt megszavazom és szintén kész vagyok megadni a t. igazságügyminister urnak azon felhatalmazást, melyet ő a törvény alapján igénybe vesz, ezt azon szükségszerűségből teszem, hogy azon ügyek, melyek a felsőbb fórumon elintézésre várnak s a melyek elintézése ezer meg ezer család jogos érdeke, mennél elébb elintézést nyerj ének. (Helyeslés a jóbholdalon.) Hódossy Imre: T. ház ! Egyszerűen az előttünk fekvő törvényjavaslatra vonatkozólag óhajtanék néhány észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) Az ellenzék évek óta sürgeti igazságszolgáltatásunk gyökeres reformját s a kormány ezzel szemben időről-időre palliativ eszközökkel, expedienssel lép fel, hogy a bajokat tapaszszal lássa el, nem pedig, hogy az igazságszolgáltatást jóvá tegye, (Ugy van! a baloldalon.) Ismét egy ily expedienssel állunk szemben. Teljes tudatává! birok én és elvtársaim ezen expediens hiányainak. Ezen expediens beleütközik az igazságszolgáltatás egyik sarkkövébe: a bírói függetlenség postulatumába, mert azon bírák, kiket az első folyamodása törvényszéktől fel fog rendelni a ministerium a a királyi táblához, ott addig fognak működni, mig az igazságügyministernek tetszik, a ki őket onnan minden perezben elmozdíthatja, visszahelyezheti; teljes tudatában vagyok tehát annak a rossznak, a mi ezen javaslatban rejlik, de az igen t. kormány, ugy mint máskor, most is akkor lép fel az ilyen expedienssel a törvényhozás elé, midőn már — hogy ugy mondjam — megfeneklett az igazságszolgáltatás, midőn már a rögtöni segély alig odázható el, alig tagadható meg. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen kényszerhelyzet az, melynél fogva én és elvtársaim nem ellenezzük ezen javaslat törvényerőre emelését. Ismétlem, teljes tudatában vagyunk annak, hogy ezen törvényjavaslat nem vezet igazságszolgáltatásunk javítására, hanem még roszszabbá tételére és csak pillanatnyi segélyt nyújt; de megszavazzuk azt, mert reméljük, hogy talán ezen líjabb tapasztalás után az igazságügyi korrnány mégis valahára rá fog térni azon útra, melyet évek óta sürgetünk: ^igazságügyünk gyökeres reformjának terére. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Teleszky István igazságügyministeri államtitkár: T. képviselőház! Nem azért szólalok fel főképen, hogy a közvetlenül előttem szólott t. képviselőtársamnak válaszoljak, hanem mert Jcllinek Arthur képviselő ur e törvényjavaslat tárgyalása alkalmából oly nézeteket fejtegetett, a melyekre nézve én ellenkező felfogásomnak ki-