Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-63 - 1887-64 - 1887-65 - 1887-66 - 1887-67 - 1887-68 - 1887-69 - 1887-70 - 1887-71 - 1887-72

72, ersz&go» ülés febrná akkori kormánynak tagjai közül néhányan, u. m. Trefort és Szapáry volt pénzügyminister, a kik a romániai vasúti egyezményről szóló nemzetközi szerződést aláírva beterjesztették, melyről azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ebben egy szó sincs Magyarországról, hanem szó van két ország, azaz Austria-Magyarország és Románia határairól. Ebből, t. ház, egy szó sincs igy. Jelen van itt a házban is az akkori ministerium egyik tagja. Behoztam az akkori iratokat, a melyek e ház könyvtárában is megvannak. Itt van az eredetileg beterjesztett törvényjavaslat is, melynek alapján azután a törvénykönyvbe beiktattatott. Jó lesz egy kissé figyelembe venni és vigyázni jövőre, hogy a törvényeket jól idézzük és ne adjunk okot, hogy mások utánunk még rosszabbul idézzenek. E törvényjavaslat, melyet akkor Bittó, Wenckheim, Pauler, Trefort, Szapáry, Bartal, Ghyczy és Szende aláirtak s mely törvényerőre is emeltetett igy szól: „0 esász. és apostoli kir. Felségének valamint Románia fejedelme ő felségének meghatalmazottjai által az 1867. évi XVI. törvényczikk III. czikkében előszabott mód szerint a szerződésben kijelölt, Orsovánál és Tömösnél csatlakozó magyarországi román vasutaknak egyidejűleg leendő kiépítése és üzletbe bocsátása tárgyában kötött és Bukarestben 1874. évi május hó 31-én aláirt vasúti egyezmény, miután az országgyűlés által elfogadtatott és az említett egyezmény utóbb mindkét szerződő fél által szokott módon megerősíttetett: ezennel az ország törvényei közé iktattatik." Felhívom a háznak minden tagját, nézze meg e szöveget, melyben tisztán a magyar kormányról és a magyar kormány és a romániai kormány közti egyezményről van szó. Kár volt a ministerelnöknek ezt ignorálni, mert ez alapja mindennek és ebből lehet következtetni, hogy a jelen törvényjavaslat milyen rossz. E törvényjavaslatot kellett volna alapul elfogadni és azt mondani a külügyministeriumnak, hogy már köttetett egy nemzetközi egyezmény, tisztán Magyarország kormánya által ratificálva és elfogadva. Minden nemzetközi egyezménynél nagyon természetes, ha mindkét országot, Austriát és Magyarországot illeti s ha a kérdésesben szó sincs Magyarországról, hanem Austria-Magyarországról, fel kell tételezni, hogy az osztrák kormány is beczikkelyezte volna a maga törvénykönyvébe. Mert ha Austria-Magyarországról van szó, nekik is kötelességük az illető törvényt beczikkelyezni. En behoztam az 1874. évi osztrák törvények névsorát és abban e vasutegyezményről szó sincs, a mint hogy az nem is tartozott Austriához. A Bittó-ministermm dicséretére legyen mondva, az megtudta e tekintetben óvni a magyar közjogot. Azt a vasúti egyezményt tisztán a magyar ir 2ö-énjssscrdáu.l888. 7 állam kötötte a román állammal és ebben arról, hogy azt Austria-Magyarország kötötte volna, egy szó sincs. Hiszen itt van az igent, közmunkaügyi minister ur, okvetlenül az ő levéltárában kell lenni e vasúti egyezménynek, mely akkor 3 példányban állíttatott ki: egyet a külügyi ministerium, egyet a magyar kormány, egyet a román kormány kapott; az osztrák kormány részére tehát nem jutott egy sem. E vasutegyezmény a legnagyobb correctséggel köttetvén, a végén meg van az is, hogy ez egyezmény a két törvényhozás, tehát a magyar és román törvényhozás hozzájárulása után lép életbe, Ama törvényjavaslatnál pedig, melyet most tárgyalunk, ez is el van hagyva. Es ez a fősérelem, mert ebből idővel az fog következni, hogy előbb-utóbb confiscáltatni fog a törvényhozásnak az ily szerződések megkötéséhez való hozzájárulási joga. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Remélem, hogy a t. háznak lesz ereje, hogy nem engedi ez utat követni és jogait minden irányban meg fogja védeni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bebizonyítottam ezzel, hogy a hivatkozott törvények, különösen pedig az 1874. román vasúti egyezményről szóló, nemcsak nem ugy állanak, mint. a hogy a t. ministerelnök ur mondta, hogy tudniillik azokban egy szó sincs Magyarországról, hanem csak Osztrák-Magyarországról, sőt ellenkezőleg — méltóztassék elolvasni bárkinek — ebben csak magyar és román államról van szó. Bebizonyítottam, hogy a t, ministerelnök ur idézete meg nem áll. Meglehet, hogy tévesen volt informálva, de a kormány padjairól elhangzott ily törvénymagyarázatot perczig sem volna szabad helyreigazítás nélkül hagyni a naplóban. Ha a ministerelnök ur ürügyet keres ejavaslat elfogadtatására, találhat ilyet Felvetheti a bizalmi kérdést s a többség meg fogja szavazni. De ne rontsa el azt, a mi jó van törvényeinkben, különösen pedig ne rontsa el azt, a mi a román vasúti egyezményben van. Mert e fontos törvény megállapította Magyarországnak jogát arra, hogy mindazon dolgokban, melyek a külfölddel szemben c*ak magát Magyarországot érdeklik, a külügyminis terium utján kizárólag maga egyezkedjék az osztrák rész mindenféle beavatkozása nélkül. (Ugy van! assélső baloldalon.) Valamint az osztrák rész szintén élvezi a jogot és mi nem is fogunk annak csorbítására törekedni. (Helyeslés balfelől.) Ezeket óhajtottam elmondani. A miket itten t. barátaim elmondottak, ahhoz teljesen csatlakozom és nekem ahhoz egyéb mondani valóm nem lévén, Győrffy Gyula t. barátom határozati javaslatát elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Már a tegnapi napon lett volna jogom szavaim félreértése czímén és személyes kérdésben felszólalni. Most is csak