Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-79

112 71. orszAgo* ülét mávezins 12-én, hétfőn. 1SSS. mok kérlelhetetlenül rámutatnak a valódi állapotokra ; hanem a tapasztaltak tárgyilagos előadására utal különösen azon meggyőződésem, hogy ha valahol, ugy épen a zárszámadásoknál szükséges a helyzetet tisztán és leplezetlenül tárni fel. (Helyeslés.) Meg kell ismernünk a létező bajokat; de ismernünk kell a haladás és fejlődés jelen? égéit is. Mert csak ezen tényezők együttes ismerete nyújt módot a bajok gyökeres orvoslására és képesít arra, hogy államháztartásunkat a jövőben helyes iránybe tereljük. (Helyeslés.) Ezen felfogás által vezéreltetve, midőn a kormány 1886. évi pénzügyi tevékenységét óhajtom bírálat tárgyává termi, csakis a zárszámadásnak a közigazgatási előírás és utalványozásban nyilvánuló eredménye s ezen eredménynek a költségvetési törvénynyel való összehasonlítása szolgáltathatja részemre a kiindulási pontot. Ezen összehasonlításból arra a tapasztalatra jutunk, hogy az előhás eredménye az előirányzattal szemben 13.160,000 frttal kedvezőtlenebb. Ebből az összegből 10.278,000 frt esik a bevételek hátramaradására és 2.882,000 frt a kiadásoknál felmerült túlutalványozásokra. A jövedelmek hátramaradása az 1886. évi kezelésnek legkedvezőtlenebb oldala. Ezen hátramaradás annál kellemetlenebb meglepetés volt pénzügyi gazdálkodásunk terén, mert az utóbbi évek zárszámadásai mindig csak jövedelmi forrásaink fejlődéséről tettek tanúságot. Előirányzott jövedelmeink nemcsak befolytak, de eredményeikben az előirányzatot jelentékenyen meg is haladták. így daczára annak, hogy 266 millió írtról fokozatosan 315 millió forintra emeltük bevételeink előirányzatát,a tényleg befolyt jövedelmek mégis 1881-ben 26.927,000 forinttal, 1882-ben 9.376,000 frttal, 1883-ban 11.577,000 frttal, 1884-ben 1.651,000 frttal és 1885-ben 2.481,000 frttal haladták meg az előirányzatot. De ha jövedelmeink hátramaradása már magában véve kedvezőtlen jelenséget képez államháztartásunkban, még nagyobb jelentőséggel bir az a jelen viszonyok közt. (Halljuk!) Mert, t. ház, bármily fontos szerepet is tulajdonítsunk a takarékosságnak pénzügyeink rendezésénél; abban, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk, hogy az magában véve még nem elegendő pénzügyi bajaink orvoslására. (Igaz! Ugy van!) A takarékosságnak meg van a maga határa, melyen túl az állam érdekeinek sérelme s az államczélok komoly veszélyeztetése nélkül menni nem lehet. Azért a pénzügyi egyensúly helyreállítására irányzott törekvésünkben első sorban jövedelmeink szaporítására vagyunk utalva. (Helyeslés johhfäöl.) És épen ezen okból bir kiváló fontossággal az a kérdés : vájjon állami jövedelmeink hátramaradása múló jelenséget képez-e pénzügyi gazdálkodásunk terén, vagy pedig állandó bajává válik államháztartásunknak és azzal, mint a financiális kibontakozás újabb s talán még az eddiginél is nehezebben legyőzhető akadályával kell számolnunk * De hogy erre a kérdésre a feleletet megadhassam, legyen szabad vizsgálat alá vennem azt, hogy az államháztartás mely ágainál és mily tényezők behatása alatt keletkeztek a kérdéses hátramaradások ? (Halljuk !) A zárszámadás sommázatából meggyőződünk arról, hogy rendes bevételi forrásainkból eredő jövedelmeink kerek számban 15 millió frt hátramaradást mutatnak fel. Igaz ugyan, hogy ezen kedvezőtlen eredmény 8.623,000 frt erejéig egyes jövedelmi ágak nagyobb jövedelmezősége által ellensúlyozva van; és ennek folytán a tiszta jövedelmi hátramaradás 5.374,000 frtot tesz. Legnagyobb a hátramaradás a pénzügyi tárczánál; hol az előirányzottnál 4.394,000 frttal kevesebb bevétel íratott elő. Ezen kivül igen jelentékeny jövedelmi hátramaradás fordult elő a közmunka- és közlekedési és a földmiveíés-, ipar- és kereskedelmi tárezák kezelésénél. Ellenben a költségvetés többi czímei alatt előirányzott rendes bevételek vagy igen csekély vagy épen semmi visszamaradást sem mutatnak fel. Ha a pénzügyi tárcza egyes csoportjait tekintjük; mindjárt az egyenes adók csoportjánál a földadó 1.886,000 frt hátramaradást mutat fel. Azt hiszem, felesleges lenne bővebben fejtegetnem azt, hogy az Í886. évi kezelésnél egy eltérés sem látszik első pillanatra oly komolyjelentőséggel birni, mint épen a földadó jövedelmének ezen nagyfokú hátramaradása. De ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a hátramaradást, arra a tapasztalatra jutunk, hogy annak semmiféle mélyebben rejlő oka nincs; és az kizárólag az 1886. év speciális viszonyaiban, nevezetesen: az egyéni felszólalások eredményeinek keresztülvezetésében, a vizszabályozó társulatokkal eszközölt leszámolások folytán, az ártér birtokosok által előző években befizetett adó ezen évbeni visszafizetésében és nagyobb mérvű elemi károk miatt járó adó elengedésekben leli magyarázatát. Meg kell még azt is jegyeznem, hogy ugy ezen hátramaradás, valamint azok a kevesebb bevételek, melyek a fegyveradó, a tőkekamat adó, a késedelmi kamatok és adóbehajtási illetékek czímén állottak elő, egyrészt ellensúlyozva vannak a a többi egyenes adók nagyobb jövedelmezősége által. Ennek következtében az egyenes adók együttes jövedelmének hátramaradása 208,000 frtot tesz; és igy tehát még azt az összeget sem éri el, melylyel a késedelmi kamatok, adóbehajtási ille-