Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-76
08 76. országos öle* márczlus 5-éa, hétfőn. 18S8. polémia itt bezáratott, nem szándékozom tüzetes fejtegetésekbe bocsátkozni, de egy két megjegyzést röviden nekem is méltóztassanak megengedni, annyival is inkább, mivel két czímen is lettem provocálva. (Halljuk!) Az általános vitába nem akarván belevágni, csak azt akarom constatálni, hogy az az álláspont, a melyet legutóbb gróf Apponyi Albert t. képviselő ur fejtett ki, szem elől téveszti a tényleges viszonyokat és körülményeket; mert egész őszintén felhívom, akármily nézete van a vámszövetség megkötésének modalitásáról és akárhogy kifogásolja a feltételeket, melyek alatt az megköttetett, ez idő szerint, ha kezébe adnák a ezukoradó reformját, ezen az alapon hogy oldaná azt meg? Erre ő egy oly törvényjavaslatra, mely tisztán a termény adót lépteti életbe, azt mondja, hogy ez rosszabb a jelenlegi állapotnál, vagy legalább olyan alapelveinél, egész intézkedésénél fogva, mely az ország érdekeinek meg nem felel. Én ezen őszintén csodálkozom. Ne méltóztassanak félreérteni. Itt a közgazdasági szempont lép előtérbe. Ennek meg van jogosultsága minden adótörvénynél s azt hiszem, hogy első sorban erre kell vigyázni. És nézetem szerint, Magyarország érdekeit ezen megoldás sokkal inkább elégíti ki, mint eddig bármely ezukoradó-törvény és egyúttal bátor vagyok állítani, hogy a mostani viszonyok között alapelveiben, főbb intézkedéseiben jobban nem is lehetett volna ezt keresztül vinni. Ez minden vitán felül áll, de ebből azt a következményt is le kell vonni. Akármilyen elfogulatlanul vizsgáljuk a törvényjavaslatot, nem lehet tagadni, vannak annak, azon viszonynál fogva, melyben Austriával vagyunk, anomáliái. Ez kétségtelen, de ezek az anomáliák a közjogi alapon álló pártokra nézve mindig egy bizonyos compromissumnak eredményei, melyeket tekintetbe kell vennünk. Hogy azok, kik a közjogi alapon nem állnak, ezeket minduntalan kiélesítik és a legélesebb világításban tüntetik fel, azon nem csodálkozom, de hogy azok akarják ezt nagy árnyképen mindenütt feltüntetni, kik % közjogi alapon állanak, azon csudálkozom. Másfelől a mi az Austriával való viszonynak ebben való hatását, tudniillik 'az egész törvény hatásának pénzügyi befolyását 4 'illeti, e tekintetben az alapintézkedésekben nem történvén változás, igen természetes, hogy annak eredményei is ugyanazok maradnak. Nem akarok számításokba bocsátkozni, mert azt hiszem, hogy minden oldalról meg van a dolog világítva, de azon pár concret kifogás, melyeket Horánszky és gróf Apponyi t. képviselő urak felhoztak, annyira érdekesek, hogy ki kell a t. ház engedelmét kérnem, hogy azokra egy-két megjegyzést tegyek. A mi különösen azon átlag számítást illeti, melyet Horánszky t. képviselőtársam Láng Lajos t. képviselőtársammal és az államtitkár úrral szemben tett, a törvényjavaslat indokolásának állítólagos következetlenségére és helytelenségére nézve, megvallom azon hitben vagyok, hogy Horánszky t. képviselőtársam egy dologban lényegesen tévedett. Nem beszélek most az átlag számítási módjáról, csak a tételek alkalmazásáról. Ne beszéljünk öt évről, vagy más évekről. Én képes vagyok hiteles adatok alapján indokolni ugyanazon három évre a 4 millió maximalis praemiumot, a mely volt az első javaslatban és indokolni az 5 millió maximális praemiumot^ a mely ezen javaslatban contempláltátik, csak egyszerűen a megfelelő tételeket ugyanazon három évi átlagos nyersezukorra alkalmazom. Ennek következtében világosan kitűnik, hogy itt semmi escamotirozás nincs, mert ha nyersezukorra átszámítjuk az összes finomított ezukrot, mely kivitetik — mert a nemzetközi forgalomban a számítás mindig ez alapon történik — a 8137°/o számítást véve fel, kitűnik, hogy az 1882 — 1885. években az átlag-kivitel 3.106,000 métermázsa volt. Ha ezt az első javaslatban a nyersezukorra vonatkozó praemium tétellel, 1 frt 26 krral szorzóm, kijön 3.939,000 frt, tehát körülbelül azon 4 millió, melyben ezen első javaslat szerint a praemium főösszege contingentálva volt. Ha most ugyanazon három év összes eredményét, a 3.106,000 métermázsát szorozom a most megállapított 1 frt 60 krral, kijön 4.970,000 métermázsa, tehát ugyanazon összeg, a melyben a praemium most contingentálva van 30,000 frt híján. Nem szükséges tehát semmi gyanúsítás és mesterséges feltevés, a számok tényleg ugyanazon eredményre vezetnek, ha a különböző tételt alkalmazzuk. Más kérdés és a felett lehet vitatkozni, helyes volt-e 1 frt 26 krban és helyesen van-e most 1 frt 60 krban megállapítva a praemium, de a számítás erre az eredményre vezet. Ez az egyik, a mit constatálni akartam. Ugyancsak a képviselő ur ellentétet vél felfedezhetni azon állításunkban, hogy beszéltünk a nyugati piacz távolságáról és aztán beszéltem keleti kivitelünkről. Méltóztassék kegyesen figyelmére méltatni, hol említettem én a keleti forgalmat. Nem beszéltem én ott átlag-számításról, hanem arról, hogy vagyunk-e érdekelve a kivitelben vagy nem, tehát absolute beszéltem; ott mondottam, hogy érdekelve vagyunk, mert keletre kivitelünk van — fel is soroltam az adatokat — tehát az indokolás magyarázatához én akkor nem szólottam. Ha t. képviselőtársain azt mondja, hogy ellentét van, ha itt nyugatról beszélünk és ott a szállítási költségről is, azt hiszem, az helyes, mert csakugyan tényleg ugy van, hogy Austria, ép ugy mint Magyarország, a nyugoti piaczoktól távolabb van, mint például Németország és Francziaország, itt tehát a szállítási költségekre valami számítás-
