Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-76

76. emftges ülés márezins 5-PB, hétfőn. 1S88. 97 tudományának még sem sikerült. Ezt kívántam mindenekelőtt constatálni. (Tetszés balfelöl.) A t. államtitkár ur továbbá a Horánszky t. barátom által odavetett irányeszméket, melyekben ő példákat hozott fel, hogy mily irányban lehetne még azon alapon, még azon bilincsek közt is, melyhez és melyekbe bennünket a már megállapított vámszerződés fűz, jobb czukoradójavaslatot létesíteni, az államtitkár ur ezen példaképen odavetett irányeszméket czukoradó-programmnak nevezte, a mely igénynyel azok fel sem lépnek (ügy van! bal felől) s azután félremagyarázta, a mennyiben Horánszky t. barátomnak azon képtelen intentiót tulajdonította, hogy a czukoradó contingentálását a mostani igen nyomorult, az ország fogyasztási viszonyaihoz absolute semmi arányban nem á'ló termelési viszonyokhoz akarná mérni. Bocsánatot kérek, ez egy egészen gratuitus feltevése a t. államtitkár urnak és valóban nem élhet senki nagy diadal érzetben azért, hogy oly valamit czáfolt, a mit az ellenfél nem állított, a mit ellenfele thesisébe csak maga képzelt bele. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De továbbá bátor vagyok a t. államtitkár urat figyelmeztetni arra, hogy Horánszky t. barátom korántsem fogadta el és helyeselte már előre a eontingentálás és dupla adótétel eszméjét a szeszadónál; hanem csak azt mondta, ha a szeszadónál a eontingentálás ég dupla adótétel elve felállíttatik : akkor egy egészen hasonló eljárást lehetne a magyar kincstár és a magyar ipar érdekében a czukoradónál is alkalmazni, (ügy van! balfelöl.) Ne tessék tehát előre escomptirozni hozzájárulásunkat és helyeslésünket a szeszadó ezen alapelvére nézve. (Élénk helyeslés a baloldalon) Kénytelen vagyok továbbá arra is kiterjeszkedni — mert azoknak csekély része én is voltam — hogy az államtitkár ur az országos kiállítás alkalmával itt működött mezőgazdasági nemzetközi eongressus irányzatait ellentétbe akarta hozni azzal, a mit mi a fogyasztási adóknál képviselünk; midőn azt a követelményt állítjuk fel, hogy igenis mindenik terület a fogyasztási adót szedje be az azon területen fogyasztott mennyiségek szerint. Azt mondja az államtitkár ur, hogy mi akkor egy, e monarchián túlterjedő, közép-Európát felölelő egységes vámterületet — pedig egységes vámterületet talán nem is contempláltunk, ^anem közgazdaságilag szorosabb viszonyban levő nagyobb területet contempláltunk — s azt mondja: milyen ellentét van a közt, hogy akkor mi ki akartuk tágítani a vámterületnek, tehát a fogyasztási területnek is nagyságát, most pedig össze akarjuk zsugorítani, szűkíteni. Bocsánatot kérek, mi akkor a közgazdasági politikának egy tágabb, egy kevésbé sztíkkörű, ugy Európa nagy közönségének fogyasztási igényeit, mint közép-Európa mezőgazdasági termeié- l KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IV. KÖTET. sének termelési igényeit kiegyeztető, nagy európai közgazdasági és vámpolitikát akartunk. Hogy ez minő szükségszerű összefüggésben állna a fogyasztási adópolitikával, azt nemvagyok képes belátni. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Hogy itt nekünk a képviselőházban a kormány egyik képviselője résaéről kelljen találkoznunk egy oly állítással, hogy vámterület és fogyasztási terület egy és ugyanaz, azon valóban csodálkozom. (Zajos helyeslés balfelöl.) Wekerle Sándor: Hisz ezt nem mondtam! Gr. Apponyi Albert: De azt tetszett mondani. Ha nem tetszett mondani, hogy akkor minő ellentétet lát abban, hogy ha valaki vámpolitika-egységre törekszik, a fogyasztási terület tekintetében pedig hazájának pénzügyi souverainitását meg akarja óvni, nem vagyok képes belátni. (Ugy van! bal felől.) És hogy e kettő között ellentét nincsen, hivatkozom Németországra, melynek államai tudvalevőleg évtizedek óta egységes vámterületet képeznek, de — hajói emlékszem — négy vagy több fogyasztási területre oszlanak. De egyáltalában, azt hiszem, hogy Horánszky Nándor t. barátomnak sikerült bebizonyítani, hogy e törvényjavaslat súlyosbítja a mi viszonyainkat Anstriával szemben még az eddigi állapottal széniben is, de megvallom, én nem tudok megelégedni annak bebizonyításával, még ha sikerült volna is, hogy e javaslat nem súlyosbítja, hanem talán némileg javítja is. Én, t. képviselőház, nem egy a fennálló rossznál esetleg valamivel jobb — ámbár nem engedem meg, hogy az lenne, de dato, non concedo — de egy jó ezukoradó-törvényt akarok az országnak biztosítani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezt a törvényjavaslatot pedig egyszerűen azért nem fogadhatjuk el, mert az azt a nagy adóforrást, mely a czukor megadóztatásában feltalálható volna, a magyar kincstár számára kellőkép nem érvényesíti; (Ugy van! balfelöl) inert az a magyar fogyasztóra oly nagy terhet rak, melynek csak kis része érvényesül a magyar kincstár javára, (Ugy van! bal/elől) mert az a magyar ezukoripar felvirágoztatására nézve kellő garantiát nem nyújt. (Helyeslés bal felől.) Ezek azon indokok, melyeknél fogva mi ezt a javaslatot el nem fogadtuk és ebben mi csak következetesek vagyunk azon eljárásunkhoz, melyet a vámszövetség megállapításánál követtünk, midőn ép a fogyasztási adó ügyének abban foglalt helytelen, az országnak ugy pénzügyi, mint közgazdasági érdekeivel ellentétes rendelkezései miatt magának a vámszövetségnek megkötéséhez sem járultunk hozzá; (Igaz! Ugy van! balfelöl) különben hozzájárulok Mudrony Soma határozati javaslatához. (Elénk helyeslés balfelöl) Hegedüs Sándor előadó: T. képviselőház! ' (Halljuk!) Miután az általános vitára vonatkozó 13