Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-76

96 76. országos ülés mírczins 5-én, hétfőn 1888. vett egy mozgalomban, a mely homlokegyenest ellenkezett azzal a tendentiával, melyet most a fogyasztási adók terén valósítani akarnak. (Élénk mozgás balfelöl.) Emlékeztetem a t. képviselő urakat azokra a tanácskozmányokra, azon mezőgazda sági eongressusokra, melyek nálunk akkor, midőn a mezőgazdasági válsággal elsőbben kezdtünk foglalkozni, mindenfelé tartattak. Mi volt azokon az irány és a tendentia ? Ott egy európai, egy a monarchia határain túlterjedő nagyobb fogyasztási területről volt szó. Gr. Apponyi Albert: Vámterületről! Wekerle Sándor államtitkár:igen,vámés egyúttal fogyasztási területről azért, mert olyan czikkekről volt szó, a melyeket nem szoktak külön fogyasztási adó alá vonni. Tehát vám-és fogyasztási területekről volt szó ilyen czikkek tekintetében. Nem akarom vitatni; de oly irány volt ez, a melynek mint politikai iránynak jogosultságát elismerem, a melyet azonban főleg a túloldalnak egyes vezérférfiai representáltak. (ügy van! jobbfélől.) És most mit kifogásolnak ők, mi az egész tenclentiájuk ? Most homlokegyenest ellenkezőleg azzal, nem tágabb körökre, hanem sokkal szűkebb körökre akarják determinálni a fogyasztási területeket. (Mozgás bál/elől.) Már, bocsánatot kérek, de én az ilyen ellentétespolitikai felfogások kizárólagos csalhatatlanságában, kizárólagos jogosultságában az érintett előzmények után nem bizhatom, (Élénk helyeslés jobbfelöl) de még kevésbé érthetein azon programnak azt a másik részét, mely a ezukeradó contingentálására bizonyos quantumnak. úgymint a szeszadónál, kisebb adótétel melletti contingentálására vonatkozik. Minden esetre köszönettel tartozom a t. képvise'ő urnak, hogy a szeszadó-előterjesztés ezen alapelvei és határozmányai iránt oly elismeréssel viseltetik, hogy a czukoradónál sem birja megtagadni ebbeli elismerését. Hanem egyet vagyok bátor felemlíteni, azt, hogy mégsemazonos a viszony a ezukoradó, meg a szeszadó tekintetében. Mert minő alapon történt és minő alapon történhetik a contingentálás? Történik az eddigi termelés arányában. Már most kérdem a t. képviselő árat, olyan nehéz bilincseket akar rárakni czukortermelésünkre, hogy azt még contingentálni is akarja? És a contingentálás alapján útját akarja szegni annak, hogy 270,000 métermázsánäl még jövőre se termelhetünk többet? Akkor, mikor ilyen elveket állítunk fel, mikor kifogásoljuk a kormány előterjesztéseit és más fogyasztási czikkeknél igen helyes eljárást a ezukoradóra is akarunk alkalmazni: akkor, bocsánatot kérek, talán mégis jó volna azon tényezővel számolni, hogy a mi ott előnyünkre van, az itt hátrányunkra lenne s megfosztana azon lehetőségtől, hogy a ezukoripar valaha is prosperálhasson. Még egyet volnék bátor megjegyezni és ez Helfy képviselő urnak szólna, a mennyiben ő engem ráfogásokkal és ferdítésekkel vádolt. Elhiszem, hogy nem ugyan szándékosan tette, hiszen a sors megbosszulta magát rajta, mert egy lényeges pontot kifelejtett felszólalásomból. Én ugyanis akkor, mikor azt mondtam, hogy a praemium megszüntetése nálunk a ezukorárak emelkedésére is vezetne, közbe tettem, hogyha megszűnnék a praemium, hogyha az osztrák ezukoripar egészben ránk nehezednék : akkor első sorban rövid időn olcsóbbá lehetne a ezukor, de mi volna a következés? Elpusztulna a ezukoripar és pedig egészen, ugy, hogy jövőre sem állhatna helyre és akkor, elzárva a külkiviteltől, mert hiszen praemiumot nem akar adni, mi volna a végeredmény? Az, hogy a megmaradt ezukorgyárak. melyeket nem befolyásolhatnának a külföldiek, monopolizálnák a ezukorárakat és végre igenis drágább lenne a ezukor. Ez tehát korántsem oly nagy ellentét. Megengedem, más és más körülmények feltételezése, de mindig olyanoké, a mely ha a feltételek beállanak, minden valószínűség szerint szintén be fognának következni. Azt sem mondtam, a mivel Horánszky, vagy Helfy képviselő ur vádolt, mintha én azt vitattam volna, hogy a praemium a mi érdekünkben van. En csak azt vitattam, hogy a praemium a mi érdekünkben is van; mert a kivitel tönkremenne, ha megszűnnék a praemium; de elismertem egész őszinteséggel, hogy az a praemium bizonyos mértékben az osztrák iparnak adott engedmény, a melynek recoinpensatiója nem itt van meg, hanem egy más adóban. Ezeket voltain kénytelen felhozni részint rectificatióképen, részint számadataim helyreigazítása végett, különben elfogadom Mudrony Soma t. képviselő ur határozati javaslatát. (Helyeslés jobbfélől.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Csak néhány észrevételt akarok fűzni az előttem szólott t. államtitkár ur beszédéhez. (Halljuk! a baloldalon.) Először constatálni kívánom azt, hogy bármennyire iparkodott ő Horánszky t. képviselőtársam észrevételeivel szemben azon számítását igazolni, mely szerint Magyarország károsodása a jelen törvényjavaslat alapján, ha az törvénynyé válik, nem válik nagyobbá, mint eddig volt, azt a 70,000 métermázsa ezukrot, a melynek adóját, ámbár az Austriában fogyasztatik, eddig a magyar kincstár szedte — minthogy az osztrák raktárakba megy — nem fogja szedni a magyar kincstár, a melylyel tehát a magyar kincstár bevétele csökkenni fog, a melyet tehát károsodásunkhoz, hozzá kell számítani, ezt a 70,000 métermázsa ezukrot a világból eltüntetni, azt megsemmisíteni, nullává változtatni (Derültség a bal- és a szélső baloldalon) az ő különben nagyrabecsült arithmeticaí