Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-76

96 76. országos ülés mírczins 5-én, hétfőn 1888. vett egy mozgalomban, a mely homlokegyenest ellenkezett azzal a tendentiával, melyet most a fogyasztási adók terén valósítani akarnak. (Élénk mozgás balfelöl.) Emlékeztetem a t. képviselő urakat azokra a tanácskozmányokra, azon mezőgazda sági eongressusokra, melyek nálunk akkor, midőn a mezőgazdasági válsággal elsőbben kezdtünk foglalkozni, mindenfelé tartattak. Mi volt azokon az irány és a tendentia ? Ott egy európai, egy a monarchia határain túlterjedő nagyobb fogyasz­tási területről volt szó. Gr. Apponyi Albert: Vámterületről! Wekerle Sándor államtitkár:igen,vám­és egyúttal fogyasztási területről azért, mert olyan czikkekről volt szó, a melyeket nem szoktak külön fogyasztási adó alá vonni. Tehát vám-és fogyasz­tási területekről volt szó ilyen czikkek tekin­tetében. Nem akarom vitatni; de oly irány volt ez, a melynek mint politikai iránynak jogosult­ságát elismerem, a melyet azonban főleg a túl­oldalnak egyes vezérférfiai representáltak. (ügy van! jobbfélől.) És most mit kifogásolnak ők, mi az egész tenclentiájuk ? Most homlokegyenest ellen­kezőleg azzal, nem tágabb körökre, hanem sokkal szűkebb körökre akarják determinálni a fogyasz­tási területeket. (Mozgás bál/elől.) Már, bocsánatot kérek, de én az ilyen ellen­tétespolitikai felfogások kizárólagos csalhatatlan­ságában, kizárólagos jogosultságában az érintett előzmények után nem bizhatom, (Élénk helyeslés jobbfelöl) de még kevésbé érthetein azon pro­gramnak azt a másik részét, mely a ezukeradó contingentálására bizonyos quantumnak. úgymint a szeszadónál, kisebb adótétel melletti contingen­tálására vonatkozik. Minden esetre köszönettel tar­tozom a t. képvise'ő urnak, hogy a szeszadó-elő­terjesztés ezen alapelvei és határozmányai iránt oly elismeréssel viseltetik, hogy a czukoradónál sem birja megtagadni ebbeli elismerését. Hanem egyet vagyok bátor felemlíteni, azt, hogy mégsemazonos a viszony a ezukoradó, meg a szeszadó tekin­tetében. Mert minő alapon történt és minő alapon történhetik a contingentálás? Történik az eddigi termelés arányában. Már most kérdem a t. kép­viselő árat, olyan nehéz bilincseket akar rárakni czukortermelésünkre, hogy azt még contingentálni is akarja? És a contingentálás alapján útját akarja szegni annak, hogy 270,000 métermázsánäl még jövőre se termelhetünk többet? Akkor, mikor ilyen elveket állítunk fel, mikor kifogásoljuk a kormány előterjesztéseit és más fogyasztási czikkeknél igen helyes eljárást a ezukoradóra is akarunk alkalmazni: akkor, bocsánatot kérek, talán mégis jó volna azon tényezővel számolni, hogy a mi ott előnyünkre van, az itt hátrányunkra lenne s megfosztana azon lehetőségtől, hogy a ezukoripar valaha is prosperálhasson. Még egyet volnék bátor megjegyezni és ez Helfy képviselő urnak szólna, a mennyiben ő engem ráfogásokkal és ferdítésekkel vádolt. El­hiszem, hogy nem ugyan szándékosan tette, hiszen a sors megbosszulta magát rajta, mert egy lényeges pontot kifelejtett felszólalásomból. Én ugyanis akkor, mikor azt mondtam, hogy a praemium megszüntetése nálunk a ezukorárak emelkedésére is vezetne, közbe tettem, hogyha megszűnnék a praemium, hogyha az osztrák ezukoripar egész­ben ránk nehezednék : akkor első sorban rövid időn olcsóbbá lehetne a ezukor, de mi volna a következés? Elpusztulna a ezukoripar és pedig egészen, ugy, hogy jövőre sem állhatna helyre és akkor, elzárva a külkiviteltől, mert hiszen praemiumot nem akar adni, mi volna a vég­eredmény? Az, hogy a megmaradt ezukorgyárak. melyeket nem befolyásolhatnának a külföldiek, monopolizálnák a ezukorárakat és végre igenis drágább lenne a ezukor. Ez tehát korántsem oly nagy ellentét. Megengedem, más és más körül­mények feltételezése, de mindig olyanoké, a mely ha a feltételek beállanak, minden valószínűség szerint szintén be fognának következni. Azt sem mondtam, a mivel Horánszky, vagy Helfy kép­viselő ur vádolt, mintha én azt vitattam volna, hogy a praemium a mi érdekünkben van. En csak azt vitattam, hogy a praemium a mi érdekünk­ben is van; mert a kivitel tönkremenne, ha megszűnnék a praemium; de elismertem egész őszinteséggel, hogy az a praemium bizonyos mér­tékben az osztrák iparnak adott engedmény, a melynek recoinpensatiója nem itt van meg, hanem egy más adóban. Ezeket voltain kénytelen felhozni részint rectificatióképen, részint számadataim helyre­igazítása végett, különben elfogadom Mudrony Soma t. képviselő ur határozati javaslatát. (He­lyeslés jobbfélől.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Csak né­hány észrevételt akarok fűzni az előttem szólott t. államtitkár ur beszédéhez. (Halljuk! a bal­oldalon.) Először constatálni kívánom azt, hogy bár­mennyire iparkodott ő Horánszky t. képviselő­társam észrevételeivel szemben azon számítását igazolni, mely szerint Magyarország károsodása a jelen törvényjavaslat alapján, ha az törvénynyé válik, nem válik nagyobbá, mint eddig volt, azt a 70,000 métermázsa ezukrot, a melynek adóját, ámbár az Austriában fogyasztatik, eddig a magyar kincstár szedte — minthogy az osztrák raktárakba megy — nem fogja szedni a magyar kincstár, a melylyel tehát a magyar kincstár bevétele csök­kenni fog, a melyet tehát károsodásunkhoz, hozzá kell számítani, ezt a 70,000 métermázsa ezukrot a világból eltüntetni, azt megsemmisíteni, nullává változtatni (Derültség a bal- és a szélső bal­oldalon) az ő különben nagyrabecsült arithmeticaí

Next

/
Oldalképek
Tartalom