Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-76

76. országos ülés mánzins 5-én, hétfőn. 188S. mert higyjékel, hogy igen sokszor belefájdulna a fejük, ha én azzal gondolkoznám. A dolog érdemére térve át, bátor leszek recapitulálni azokat, a miket mondottam. Én azt mondottam, hogy közgazdasági szempontból ezen törvényjavaslat nem hátrányos, hanem határozottan •előnyös, minthogy a terményadóra tér át. Én azt sem mondottam, hogy Helfy t. képviselő űr a terményadó-rendszer előnyét kétségbevonta, hanem azt állítottam, hogy Helfy t. képviselő úr a terményadó-rendszer absolut értékét némileg devalválta. De a t. képviselő ur, igen sajnálom, hogy akkor e miatt megharagudott, a mikor én még .annyira sem mentem, mint ő, mert ő eonstatálta akkor is, most is, hogy a termény a dó gazdasági inferioritásunkat tökéletesen megszünteti, én pedig, bocsánatot kérek, a múltkor is azt mondtam, ma is azt mondom, hogy nincsen az a terményadó, mely azt tökéletesen megszüntetné. Tehát annyira sem mentem, mint a t. képviselő ur. Igen is calmirozza, enyhíti a viszonyokat, oly állapotokat teremt, a melyek mellett, ha csak valamennyire megvannak is az előfeltételek, a czukoripar is prosperálhat, de a hátrányokat tökéletesen nálunk meg nem szünteti. Mit mondtam továbbá a jövedelmezőség, a pénzügyi szempontok tekintetéből 1 Tökéletesen azt mondtam, amit ma constatált Helfy képviselő ur, hogy igaz, hogy a monarchia másik államával szemben a mi terheink nem nagyobbodnak, hanem ugyanazok maiadnak, de nem áll, hogy a terhek súlyosabbak lesznek akár az adóösszeg, akár a praemium tekiutetében. Bocsánatot kérek, Helfy képviselő urnak nem egészen jogosult azon tiltakozása, hogy én ráfogtam, hogy azt mondta volna, miszerint e teher nagyobb lesz, hogy én őt szembeállítottam Horánszky t. képviselő úrral és a vitatkozási módot itt is kifogásolta. Hiszen az egész beszédének tenora az volt, hogy nemcsak, hogy nem segítünk a bajokon, hanem rosszabbá teszszük az állapotokat közgazdasági tekintetben, de főleg pénzügyi tekintetben. A praemium kérdéséről szólva, megkezdett egy mondatot és azt monda, hogy a végét majd elmondja Horánszky képviselő ur; tehát annyira solidaritást vállaltak, hogy egy mondatot ketten mondanak el és ha az ember szembe állítja a képviselő urakat, mégis megapprehendálnak érte. (Tetszés jobbfelöl.) A mi ezt a pénzügyi szempontot illeti, itt Horánszky t. képviselő ur azt vitatja, hogy én egy kissé magas tenorommal igen nagy hibába estem a terheltetés kiszámítására nézve. Engedelmet kérek, nem én, hanem a t. képviselő ur esett hibába. (Halljuk!) A mi fogyasztásunk tudniillik 400,000métermázsa s jövőre nézve is a 400,000 métermázsát véve fel, ebből fedezünk saját termelésünkből 100,000 métermázsát, mert az a 70.000 métermázsa, a melyet Austriába exportálunk, nem ha detailba, hanem csak ha szabadraktárba, veszik el ránk nézve, mert a kivitel ott nagyobb lesz, mint a mi átvitelünk oda. Tehát még ezt a 70 ezer métermázsát is joggal számításba vehetjük a mi javunkra, mert detailba küldünk át, ha nem is mind, de bizonyos mennyiségű czukrot. Én azonban annyira igazságos akartam lenni, hogy azt egészen számításon kivül hagytam és csakis azon 300,000 métermázsát vettem számba, a mitAustriá ból ide áthozunk. De azt csak megengedik a t. tvépviselő urak, hogy ebből a 300,000 métermá zsából, ha áll feltevés, hogy fele szabadraktárba jön, le kell vonni azt a 100,000 métermázsát, a mit külföldre exportálunk, tehát abból nem térítjük meg Austriának az adót, vagyis az a mennyiség, a mely után megtérítjük, 200,000 métermázsa. Horánszky Nándor : És ott 70,000 métermázsa után szedik be az adót! Wekerle Sándor, államtitkár: Méltóz tassék ezt számítani 13 frt 30 krajczárjával és kijön az az összeg, a melyet fizetünk. Határozottan nem áll tehát, hogy az osztrák kincstárnak nagyobb összeggel fogunk adózni. És ismételnem kell azt, hogy a mennyiben az adó emeltetik, a többlet nem oda, hanem ide fog befolyni. És nincs, t. képviselő ur, nem az a magas tenor, hanem az a halk hang, melyen elő lehetne adni azt a számítást, a melyet itt méltóztatott refutntióképen felhozni. (Tetszés jóhbfelöl.) De ha nem jogosult a t. képviselő ur felfogása ezen számítás tekintetében, bocsásson meg, én még kevésbé tarthatom indokoltnak az ő álláspontját azon programm tekintetében, a melyet a czukoradóra nézve ma kifejtett, hogy tudniillik miképen kellett volna azt a kormánynak rendezni. O először is azt kívánta, hogy eonstatáltassék az, ini fogy itt és mi fogy amott, (Halljuk!) Hát kérem, csak azután méltóztassék következetesnek maradni, mert ha constatáljuk az egyik fogyasztási adónemre és pedig a czukorra nézve, hogy mi fogy itt, akkor azután constatáljuk ezt egyéb fogyasztási adónemekre nézve, a szeszadóra, a söradóra, az ásványolajadóra s a többire nézve is. (Helyeslés jóbbfélől.) Én nem akarom most vitatni, t. ház, hogy mire vezetne az olyan politika, a mely — hogy ugy fejezzem ki magamat — minden embernek a fazekába tekintene bele (Derültség jóbbfélől Mozgás a báloldalon) s hogy mikép volna az gyakorlatilag keresztülvihető. De bocsássanak meg a t. képviselő urak, ha én a fogyasztási adóterületek ezen elkülönítésénél bizonyos idegenkedéssel fogadok minden ilyen javaslatot épen azon oldal részéről, a melynek ha nem is minden egyes tagja, de legtöbb vezcrférfia igen tevékeny részt