Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-76

94 76. országos üléí míirczhis 5 án, hétfőn. 1888. és ükkor, midőn 5 millió állapíttatott meg végösszegül, 5 év volt a calculus alapja. Ezzel a számításával és magyarázatával szemben t. képviselőtársamnak azt bátorkodom megjegyezni, hogy az hibás és én sokáig kerestem, mig meg tudtam találni a kulcsot mi vezette őt tévedésbe. Tévedésbe vezette az, hogy nem vette tekintetbe az összegeknél, hogy különböző fajta ezukor vitetik ki, raffinált és nyers ezukor, és igy hozta ki azon átlagokat, melyeket hassznált, 2.8000,000 írtnál a 3 évi és a 2.600,000 írtnál az 5 évi átlagot. Hogy ezt a két számot máskép ki nem lehet hozni, mint azon esetben, ha a nyers és a raffinált ezukrot egymással összekeveri és köztük különbséget sem tesz, azt t. képviselőtársam semmiféle okoskodással el nem vitathatja, mert ezeket máskép ki nem fogja hozni ; és ha t. képviselőtársam mégis szükségesnek látta még egyszer felszólalni, mai felszólalásával, bocsánatot kérek, ellenkezésbe jött önmagával és még több fegyvert adott nekem annak igazolására, hogy ő akkor tévedett. Mert mit méltóztatott most kihozni t. képviselő urnak? Azt, hogy a 3 évi átlag az ő számítása szerint megfelel 5.400,000, az 5 évi 5.000,000 frtnak. Azon első beszédében, melyben kifogásoltam akkori számításátii,3évi átlag mellett nem 5.400,000, hanem 4.000,000 frtot hozott ki. Tehát a képviselő ur most, mikor számítását igazolni akarja, más számokat hoz ki végeredményül, mint hozott volt ki akkor. (Elhnvnondások a baloldalon.) Ebben nincs semmi, mindenki tévedhet. És a képviselő ur akárhogyan fogja vitatni, kénytelen lesz elismerni, hogy ezen számításában tévedett. És hol van tulajdonképen tévedésének legnagyobb foka? Ott, hol abból méltóztatott kiindulni, hogy azért, mert kivitelünk átlaga kisebb, a praemiumnak végösszege nem lehet nagyobb, természetesen arányosítással azon praemiumhoz, melyet minden egyes métermázsa után adunk. Ha tehát a praemium maga nagyobb, akkor a kisebb kivitel mellett nagyobb lehet a végösszeg. Ez világos dolog. A t. képviselő urat az vezette tévedésbe, hogy ő egészben véve mindig ugyanegy számmal sokszorozott, pedig nagyon természetes, hogyha van két különböző törvényjavaslat, melyekben a praemium nagysága különböző, akkor a praemiumok végösszege kissebb átlag mellett lehet nagyobb. Én tehát arra kérem a képviselő urat, hogy méltóztassék ezen egy esetben tévedését elismerni. Mert az, hogy egyszer 2.6Co,000 és másszor 2.800,000 irtot hozott ki, másként nem lehetséges, mint ugy, hogy nyers és finomított ezukor között különbséget nem tesz. Ez oly dolog, a melyet nem lehet eltagadni; valamint nem lehet eltagadni azt sem, hogy ma más számokat hoz ki -károm évi átlag mellett, azaz öt millió forintot, mint a múltkor, mikor négy milliót hozott ki. Ez is kétségtelen. (Helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: Csupán félreértett sza vaimnak helyreigazítása érdekében vagyok bátor t. előttem szólottnak annyit megjegyezni, hogyha az ember tisztán a métermázsák számára helyezi a súlyt, akár együtt számítja a különböző fajokat

r akár összesen, a végeredmény mindig ugyanaz. (Ellenmondás jóbbfelöl.) Ha tetszik, tételenkint ki fogom mutatni. Ha aztán az ember a tételeket Összegekre teszi át

r miről én első beszédemben nem szólottam, mert csak azt akartam demonstrálni, hogy az indokolás mennyire tökéletlen, midőn a nagyobb tételekből a kisebb eredményt s a kisebb tételekből a nagyobb eredményt akaija indokolni, hogy mondom, ha a tételeket összegekre teszi át, akkor is azon szempont van igazolva, melyet én állítottam, hogy az összeg magasabb a kisebb tételek és megfordítva, kisebb a magasabb tételek szerint. Ezt állítottam és gondolom, hogy ebben nem tévedtem (Helyeslés balfélől) Wekerle Sándor államtitkár: T. ház! Én is azon kezdem, a min t. barátom, Láng Lajos kez dette, hogy nem szándékozom újabb, általános vitát provocálni ezen törvényjavaslatra nézve. Nem szándékozhatom ezt már azért sem, mert őszintén szólva, én nembirom azon nyelvet, melyen az előttem szólott képviselő urak beszéltek, használván oly kifejezéseket, hogy: „elferdítés", „ráfogás", „őszinteség hiánya", „helytelen, tökély telén előterjesztés", milyenektől hemzseg minden beszédjük. (Éllenmondások bal- és szélső balfélől.) Ily kifejezések az én szótáramban nincsenek s ezért, ha én elismerem azt, hogy önöknek jogában van itt illemtani előadásokat tartani, ezzel egyszersmind azt isconstatálnom kell, hogy erre jogot nem az én felszólalásaimból meríthetnek, melyek, megengedem, hogy határozottak, hanem meríteniök kell saját kifejezéseikből. Egyébként, t. ház, egyszer s mindenkorra vagyok bátor egyet megjegyezni, miután már Helfy és Horánszky képviselő urak többször előhozták különböző formában; az egyik beszélt az illemtanról, erős kifejezésekről, a másik pedig a hangtanról, azt mondva nagy hangon, magasan tartott accordokkal szeretek foglalkozni. Méltóztassanak megengedni az igen t. képviselő urak, hogy a vitatkozási mód megválasztását, mig az a kifejezések tekintetében a parlamentarismus korlátai közt marad, mindenki magának tartsa fenn és ne méltóztassék azt kívánni a t. képviselő uraknak, hogy én az ő fejükkel gondolkozzam. Mert bocsánatot kérek, bármily tisztelettel viseltessem is az ő fejük iránt, ezt még sem tehetem meg, mert a gondolkodás terén nekem időm az experimentatiókra nincsen. Ez az én szempontom. De nem kívánom a t. képviselő urak szempontjából sem,