Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-58
58. országm filé* febroAr 7-é», kedden. 1888. •t nak kitéve, mert sem a szellőztetés, sem az egészségi szempontok kellőképen való szemmel tartása nem volt lehetséges, akkor, ismétlem, mindig bámultam a felelősségnek azon mértékét, melyet a t. minister urak magukra vállaltak. A mire nekem ezen törvényjavaslat megfontolásánál aggályom van, az a pénzügyi szempont. Méltóztatnak ugyanis látni, hogy ezen építkezésnél is folytatjuk azon eljárást, hogy az ország erején túlterjeszkedünk, folytatjuk azon nagyzást, melylyel valahára szakítanunk kellene. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, ha az ember megolvassa ezen épületre vonatkozó részletes indokolást és azt látja, hogy 102 előszoba terveztetik — melyeknek egy részét én sem ellenzem, sőt magam is szükségesnek tartom a szolgálat azon ágánál, a hol a bírák a felekkel gyakori és sűrű érintkezésben állanak; de mely eset vagy épen nem, vagy legalább nem nagy mértékben fordul elő a polgári osztálynál — ha azt látjuk, hogy 30 teremről van szó, melyek egy részét szintén szükségesnek tartom; akkor, ha az ország pénzügyi helyzetére gondolva, azon kérdés merül fel, hogy az ország jelen pénzügyi helyzetében csak ezen egy biróság elhelyezésénél évi 99,000 forint szükséges, akkor, mondom, meg kellene gondolnunk, hogy vájjon nem nagyzás-e ez? Mert igaz ugyan, hogy a szükségnek eleget kell tennünk, de másrészről az is igaz, hogy ennek kielégítése tekintetében azon határon túlmegyünk, melyet elénk épen a pénzügyi helyzet szab. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A t. pénzügyminister ur azt mondotta, hogy itt csak 5 — 6000 frtnyi többletről van szó, szemben a jelenlegi helyzettel, a mennyiben az állam ez idő szerint 70,100 frtot fizet a bérhelyiségekért. Hát itt egy kis eorreetióval kell élnem. (Halljuk!) Itt ugyanis még 23,000 forintról is szó van, melyet a rabsegélyző alap fedez és mely az államot közvetlen nem terheli. Ez igaz, de mivolt a czélja ezen alap létesítésének? Czélja volt az, hogy ezen alapból részben börtönök építtetvén, az ország terhei e tekintetben is kevesbedjenek. (L'gy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát ezen alapot e ezélra fordítjuk, igaz, hogy ez alap viseli a 23,000 frtnyi terhet, de viszont az is igaz, hogy az állam nem szabadul meg azon terhektől, melyet most a börtönhelyiségek bérletéért fizet. T. ház ! Én azon felfogásban vagyok, hogy ha ezen épület felépítésénél igyekezett volna a minister ur oda hatni, hogy az épület csoportosítása compendiosusabb conceptióval terveztessék és eként a lehetséges megtakarítások eszközöltessenek, nincs kétségem az iránt, hogy a jelenleg 70,100 írtnak és a hozzászámított 23,000 írtnak megfelelő tőkével ezen épületet azon czél oknak, melyek még a jövőben is szem előtt tartatnak, teljesen megfelelőleg lehetett volna felállítani é* mert engem minden tétel megszavazásánál az a szempont vezet, hogy az állam jelen pénzügyi helyzetében semmi tekintetben túl ne terjeszkedjünk, hanem maradjunk azon határok közt, a melyek ngy is eléggé súlyosak: akkor én nem helyeselhetem azt, hogy ezen határokon túlmenve, az építkezés az évi többletnek megfelelő nagyobb dimensiókban eszközöltessék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én részemről sem indítványt, sem módosítványt nem nyújtok be, mert annak sorsát előre látom, de miután a t. minister ur is valószinüleg ezen összeget maximalisnak tartja, melegen ajánlom, hogy méltóztassék körültekintőleg megfontolni, vájjon nem lehetne-e ezen épületen olyan Táltozásokat tenni, melyeknek segélyével ezen évi 5 — 6000 frt többlet megtakarítható lenne, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mert az ország rá van szorulva, utalva van reá, tehát ne csak szájunkon hordjuk a takarékosságot, hanem annak tettekben is adjunk kifejezést. (Helyeslés balfelől.) Ajánlom ezeket a t. minister ur figyelmébe. (He lyeslés szélső balfelől.) Polónyi Géza: Már többször felmerült és az öt éves cyclus alatt még többször fog felmerülni azon, a túloldalról néha hangoztatott vád, hogy a vita túllépi a higgadt tárgyalás medrét és szenvedélyes, sőt nem ritkán személyes lesz. Én t. ház, a mai napot nagyon alkalmasnak tartom arra, hogy a vitában ezen stádiumot megjelöljem és azon két magyar közmondás idézése mellett, „a milyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten", és hogy „a milyen a mosdó, olyan a törülköző*, a ministerelnök urat szaván fogjam, sőt figyelmeztessem, hogy ha a ministerelnök ur egy pártról és az ellenzékről azt mondja — hogy az ellenzék ma azt mondja, halasszuk el a dolgot azért, hogy rövid idő múlva szemére vethesse, miért halasztotta el, ez olyan vád, a melyet egy méltóságáról meg nem feledkező párt csakis visszautasítással fogadhat, (ügy van! szélső balfelől.) Rólunk azt, hogy factiosus ellenzék vagyunk, senkinek, különösen pedigaministerelnöknek nem szabad feltenni, mert annyi példáját adta már ezen párt a hazafiságnak és tisztességtodásnak, hogy ily gyanúsítást senkitől, de különösen a ministerelnök úrtól nem fogadhat el. (ügy van! a szélső baloldalon.) Minthogy pedig már oly mederben indult meg a vita, „a milyen a mosdó, olyan a törülköző", én is ily mederben fogom azt folytatni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Itt egy sokkal magasabb princípium emelkedik ki, mert nemcsak arról van szó, hogy általános elvi szempontból helyes-e a kormányrendszerben a monopóliumot az iparvállalatok terén meggyökeresíteni, hanem ott egy sokkal veszedelmesebb monopóliummal állunk szemben és ez a kormánypártiság monopóliumának behozatala az ipar és a vállalkozás terén, (ügy van! a szélső baloldalon.)
