Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-58

94 58 országos filés febntáT 7-én, kedden. 188* A többség a szabadkereskedésnek hive, a mikor az adóbehajtásról van szó, mert „szabad­kezet adni az adófelügyelőnek", a szabadkereske­désnek szabadelvűi jelszava; de mikor azután a kormánypárti többség által megszavazott költségen állami épületeket kell emelni, akkor felállítják a prolii biti v-rendszert és fájdalom, a vámsorompókat a pártkérdés képezi. (Ugy van! a szélső bal­felöl) A fővárosban nem titok, hogy nagyobb vál­lalatokat csak oly ember kaphat, a ki a kormány­párti többségre adja szavazatát. (Ugy van! a szélső balfelöl.) Ebben van veszélyes jelentősége e kér­désnek, (ügy van! a szélső balfelől.) Majd rátérek beszédem végén Busbach Péter t. barátom reflexióira is s igy most kegyeskednek megengedni, hogy a felhozott észrevételek, illető­leg védvek némelyikére reflectálhassak. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Első sorban az a car­dinalis kérdés, hogy vájjon igaz-e, hogy ez a munkálat oly árban adatott ki, hogy ennél olcsóbb ár el nem érhető, mert — s ez az előadó ur és a minister ur részéről hozatott fel — ezen derék és személyileg semmiféle körülmények között nem kifogásolható építész 75 ezer írtnál többet enge­dett el az előirányzatból. A kérdés az, hogy vájjon megbizható-e ezen költségvetés: igen vagy nem? Mire tanít bennünket a gyakorlat? Kik csinálták ezen költségelőirányzatot? Tudtommal a kor­mánynak csak egy hivatalos szakközege van, a mely ily költségelőirányzatokkal foglalkozik s ez a műszaki tanács. Kérdés már most az, hogy e műszaki tanács megérdemli-e, hogy a törvényhozás elhigyje róla azt, hogy az általa előirányzott költségösszeg csak­ugyan a maximalis ? Mire tanít a tapasztalat ? Mél­tóztassék visszaemlékezni arra, hogy mikor a Felső­Duna szabályozásáról volt szó, ugyanaz a műszaki tanács 17 milliót irányzott elé a házi kezelés mellett e munkára s mikor a versenyajánlatok foly­tán a munka kiadatott, az 11 és fél millióba került. Ha már most egy ily szakközeggel állunk szemben, mely akkor, mikor házilagos kezelésről van szó, egy 17 millió forintnyi munkánál 5 és fél millióval képes tévedni, akkor nem nyughatom meg abban, hogy 1.775,000 forintnyi összegen alul ezt -az épületet előállítani ne lehessen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Már most, ha egyéb indok nem, hanem a moralitás indoka megkövetelné, hogy az állam oly módon adja ki építkezéseit, hogy az adózó közönség csakugyan meg legyen nyugtatva, hogy azok a lehető legolcsóbb árakon és a legsolidabb módon lettek előállítva. De felhozatik, hogy hát Pucher építette a rendőrségi lovassági laktanyát és a toloiiczházat. Ez teljesen való, sőt talán többet is mondok, kifogástalanul építette. De magyar­ország fővárosában a rendőrségi lovassági laktanya és a tolonczház oly monumentális dolgok-e, a me­lyek a minister urat arra jogosítják, hogy azt mondja, hogy nincs építőmester, ki ép oly jól és, olcsóbban tudja elvállalni.Méltóztassék körül tekin­teni, itt van Ybl, a ki talán csak még is épített monumentálisabb dolgot, mint a rendőrségi lovas­sági laktanya és a tolonczház. Vagy itt van Weber, ki ha vállalkozik, az építkezési összeg megint más. Attól fél a minister úr, hogy miután ő neki egy pénzintézettel szerződése, őszerinte olcsó szer­ződése van, hogy ha ő most ennek adná ki a mun­kát, e szerződésbeli haszontól esetleg elesnék. Ajánlok a minister urnak egy módozatot, a melylyel ez agálya, legyen meggyőződve róla, 24 óra alatt el lesz oszlatva. Méltóztassék egy pályázatot kiirni és azt mondani, hogy csakis azon feltétel alatt bocsátja pályázatra e munkát, ha a kijelölt 1.750,000 frton vállalkozik valaki és ahhoz cau­tiót követeljen és legyen meggyőződve, hogy 24 óra alatt 10 ajánlata lesz cautióval ellátva, amely olcsóbban fogja e munkát elvállalni. Miután a minis­ter úr felhozta, úgy, mint Horánszky barátom már helyesen repudeálta, azzal sohase méltóztassék védekezni, hogy ez a munka sürgős. Méltóztassék megnézni a képviselőház naplóit. Már a 80-as évek elején határozati javaslat fogadtatott el a törvénykezési épület felállítására. Talán az ellenzék -AZ oka, hogy 8 évig kellett tanulmányozni e kérdést, a melyet a törvényho­zás már akkor sürgősnek tartott? Ezt mentségül fel nem hozhatja a ministet ur. De miután ily fontos kérdésekben is a titokzatosság és ily mó­doni munkakiadás dívik, ne méltóztassék csodálni, hogy ha Budapesten személyét jogtalanul combi ­nátióba hozzák; mert köztudomású dolog az, hogy a Budapest VI. kerületében megindult választási actió alkalmával ugyanazon Pucher, ki most az építkezést elnyerte, annak idején a hírlapok tudó­sításai szerint — nem tudom, valók voltak e — előbb a Bobula-párt értekezletén elnökölt, később pedig a Búsbach-párt vezérletét vette át. (Nagy derültség a szélső baloldalon.) Ne méltóztassék tehát csodálkozni, hogy midőn ez a Pucher kapta meg azt az építkezést, melyet most az előadó úr támo­gatott: a főváros közönségében azon nyert felvilá­gosítás szerint bizonyára jogosulatlan gyanú me­rül fel, hogy a Terézvárosban nem arról volt szó, ki legyen képviselő, hanem arról, ki kapja meg az igazságügyi palota építését ? (Nagy derültség a szélső baloldalon.) Mindezek után mély tisztelettel kérem a mi­nister urat, ne engedje magát ily módon befolyá­soltatni. Mi az ő működése iránt nagy rokonszenv­vel viseltetünk és örülünk működésének, mely az igazságszolgáltatás terén oly eredményeket tud producálni, mint a [minőket majd hangoztatni fo­gunk e helyen. De ne engedje hozzáférkőzni az igazságszolgáltatás vezetőjéhez azt a gyanút, mely az ő tekintélyét is csorbítaná. Bennünket nem a

Next

/
Oldalképek
Tartalom