Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-57

7ft 57. országos ülés február fi-ftn, hétfőn. 1888. ben részesülnek. Mennyivel inkább van tehát hivatva, mondhatnám erkölcsileg kötelezve arra az állam, hogy a közgazdasági érdekeknek megfelelőleg kezelje az állam erdőtermékeit, vagyis hogy a termelt faanyagoknak, különösen oly vidéken, hol nagy területek erdőtlenül feküsznek, az államkincstár erdőinek fáit a nemzetgazdaság törvényeinek megfelelőleg és a közgazdaság érdekei szerint értékesítsék. Ezt tenni, t. ház, a kormánynak annál inkább kötelessége ott, a hol a fa szükséglet a geographiai, ipari, építkezési és egyéb viszonyoknál fogva teljesen megfelelni képes, az állam fatermelési arányainak; annyival inkább kötelessége az államnak tenni ezt, mennél kétségtelenebbül igaz marad az, hogy mindazt, a ki az államnak terheit viseli, annak jótéteményeiben is részesülni jogosítva van; és mennél kétségtelenebből igaz marad az, hogy ha már az állam szükségeinek fedezése czímén magának állampolgáraival szemben megenged bizonyos monopóliumokat és azt jogosaknak tartja : viszont az állam az állampolgárokat egyesek jogosulatlan monopóliumaitól megóvni, nem pedig azoknak őket kiszolgáltatni kötelessége. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Ezen szempontból veszem én fel, t. képviselőház, a eriticát az ungvári kincstár uradalmi erdő kezeléssel szemben, hol évtizedek óta azon szokás divik, hogy az összes erdőtermék, épület, tűzi, műés fűrészelt faanyagokat egyes kereskedő firmának egy tömegben szokták elárusítani és ezen manipulatio dívik ezen ungvári uradalomban közvetlenül a szomszédságban levő oly vidékekkel szemben, mely Debreczentől éjszakkeleti irányba 70 négyszög mértföldnyi területen fekszik s mely területnek a statistica kimutatása szerint is alig 5%-nyi területe van befásítva (Helyeslés a ssélső baloldalon) s mely vidék közvetlen folytatása a Hajdu-Jásznagykun-Szolnok, Békés, Csanád, Csongrád me gyeken keresztül le Torontál és Bácskáig mintegy 800 négyszögmértföldterületen teljesen erdőtlen és mely megyék mindannyian részint a Tisza folyam közlekedésével, részint a vasút által az Ungvár kincstári uradalmi erdőséggel kapcsolatban lévén, mindannyian az ungvári faanyagokat igénybe venni szokták, mert nélkülözhetetlenek. Mondhatná valaki, t. ház, hogy az államnak bizonyos fix jövedelemre lévén szüksége, garantiákat kivan az iránt, hogy fatermelése összes mennyiségében elkeljen és ezen garantiát másban, mint fatermelésének csak tömeges, együttes eladásában nem találja. Erre én egyszerűen csak azt felelem, t. ház, hogy az államnak ezen garantiát, különösen erdőtlen területen, ilyen speciális szükségletre nézve, megszerzi az általános faszükség. (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert ha viszonyítjuk a jelen költségvetési előirányzatot, az ungvári állami kezelési 560,000 forint bevételt ezen általam jelzett 70 négyszög mértföldnyi, tehát 700,000 holdnyi terület lakosságának faszükségével, hol tűzifa, épület- és szerszámfa czímen ezen összegből holdjára csak 35 krajezár esik, azt hiszem, itt már ezen bevételi bruttó összeg, ezen 256,000 forint fedezve van, mert nem képzelek birtokot, a hol minden egyes holdat ezen faszükséglet czimén legalább is 35 krajezár ne terhelne. És ha ezen eladási szükséglet némi részben fedezetlenül maradna, azt hiszem pótolnák ezen rengeteg fátlan, erdőtlen területen a cséplőgépeken kivül más gőzgépek és minden harmadik falu határán zakatoló őrlő gépek, gőzmalmok füstölő kéményei. Hát ha még kiemelem azt, hogy nemcsak e 70 négyszög mértföldnyi területen, hanem ezen túl is, le egészen Torontálig, Becskerekig, minden egyes piaezokon az ungvári fát szokták elárusítani. Ennélfogva t. ház, én lelkiismeretemben teljesen meg vagyok nyugtatva a t. kormánynak azon aggályával szemben, melyet a fatermékek kelendősége iránti garantia szempontjából minduntalan hangoztatni szokott és nem látom alapos okát annak, miért ne honosítaná meg a t. kormány különösen ezen a vidéken a fatermékek darusításának azon módozatát, mely a közgazdasági érdekeknek leginkább megfelel, a melyet maga a nemzetgazdaságtan törvénye is előir. Ezen erdőtermékeknek ilyetén tömeges eladása a dolog természeténél fogva monopóliumot szokott inaugurálni, a mely minden concurrentia kizárásával, a közgazdasági válságnak teljes ignorálásával évenként fokozódó magasabb és magasabb árakon szokta juttatni a faterméket, tehát mint első rendíí életszükségleti anyagot a fogyasztó közönség használatára. Tehát nem elég, hogy kivagyunk szolgáltatva közgazdaságilag Austriának, kivagyunk szolgáltatva sok tekintetben bizonyos állami monopóliumoknak, hanem még ezen felül kivagyunk szolgáltatva elsőrendű életszükségleti czikkekbeszerezhetése czímén a magán monopóliumnak is. De hát t. ház, a kormány ezen fatermékek el árusításánál nagyon jól igénybe vehetné a kereskedelem minden ágazatát. A világ minden részeiben előnnyel igénybe szokták venni ezen módozatot,tudniillik a közvetítés módozatát bizományi üzletek alakjában. Azt hiszem, t. ház, hogy sikerült bebizonyítanom, hogy az ungvári kincstári uradalmi fatermékek értékesítése körül a kormány a közgazdasági szempontokat teljesen mellőzte. Nehogy azonban a kormány által ezen előterjesztésemre adandó válasz állításomat megezáfolja, bocsánatot kérek, hogy az általam elmondottakat speciális indokokkal is igazolhassam. Midőn vidékünkön általánossá lett a panasz, hogy a fatermékek ára évről-évre elvisel-