Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-57
57, országos ülés február 6-&n, hétfőn. 1SS8. 71 hetetlenebb lesz, ezelőtt mintegy 4 évvel a kisvárdai gazdakör hivatva érezte magát kérvényt beadnia ministeriumhoz azon czélból, hogy a fatermékek elárusitásának oly módját rendelje el, hogy a fogyasztó közönség a tariffális árakon, legfeljebb a vasúti díjak s a regié hozzászámitásával juthasson azokhoz. Ezen kérvényre, nem a ministeriumtól, hanem az országos főerdőniesteri hivataltól érkezett válasz, a melyben az mondatott, hogy a kisvárdai gazdakör kívánságának teljesítésére két mód van. Az egyik a házi kezelés, a másik pedig a bizományi üzlet. Mind a kettíit megkísértették, de egyik sem vált be a kincstár javára s igy nem marad más hátra, mint a tömeges elárúsítás. E felelettel a kisvárdai gazdakör nem lehetett megelégedve s kérvényét a parlament elé terjesztette. A képviselő ház ezen kérvényt a kormánynak intézkedés végett kiadván, megérkezett a válasz magától a földmívelési ministertől. E válasz igy hangzik: „Hajlandó vagyok a kisvárdai gazdakör tagjainak a következő feltételek alatt a tariffális árakon épületi és tűzifa-anyagot kiszolgáltatni." Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy a kisvárdai gazdakör nem Cicero pro domo saját tagjai, hanem az összes fogyasztók számára kérte annak engedélyezését. A feltételek a következők : „Minden gazdaköri tag tartozik a jövő évi faszükségletét az előző évi szeptember 25 ikéig saját választmánya, illetőleg elnöksége útján directe hozzám felterjeszteni." Na t. ház! Maga ez az első feltétel azonos kérésünk teljesülésének lehetetlenné tételével, mert a ki szeptember 25-én tál ég le, vagy ezentúl inaugurál gazdaságában új ágakat, a melyek épületi szükségletekkel állanak kapcsolatban, miután csak a jövő év szeptember 25-ikéig terjesztheti be kívánságait, mintegy három év múlva érheti el a czélját. A második feltétel igy szól: „ Minden megrendelő gazdakörítag a megrendelt famennyiség értékének 10%-át tartozik a kincstári uradalmi hivatalnál befizetni." Na! Ez még csak hagyján. A harmadik feltétel: „Az igy megrendelt és már kikészített faanyagokról vett értesülése folytán tartozik az összes megrendelt fa összes értékét egyszerre és előre lefizetni." Ez már kissé erős dolog, különösen akkor, a midőn az a vevő kereskedelmi firma, hiszem csinos előzetes hitelben részesül és csinoshátralékes összegekben is, amit egyébiránt természetesnek tartok, mert a hitel a kereskedelemnek és forgalomnak éltető eleméül van elismerve, mert ez legtöbb esetben elkerülhetetlen, gyakran indicált, hogy a kereskedelmi viszonyok hitellel segittessenek. Ez rendjén van, de akkor, hogy ha a vevő földbirtokos gazda, a ki például egyezer holdas birtokba évi, legfölebb 400 frtnyi faszükségletére, melyet azonnal ingatlanába beépít, némi kis várakozásra igényt nem tarthatna, azt valóban belátni nem birom. Mert e I csekély összeg ingatlanába beépítvejegjobb hypothecául szolgálhatna az államnak, mig azon firma, a melyen a fa előzetes hitelek és fizetési hátralékok mellett a kereskedőnek kiadatván, azonnal ingóvá, nem gyakran illóvá is válik (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennélfogva nem látom át, hogy mért legyen kevésbé nagylelkű, illetőleg kislelktí a földbirtokos gazdával szemben, a ki ily csekély arányokban venné igénybe ez értéket hitelbe s azt ingatlanába beépíti. És most következik a 4-ik, mondhatom legczifrábbfeltétel, mely ekként szól: „Az igy megrendelt és már 10 %-nyi érték előleges befizetésével biztosított fa megrendelés azon esetben, ha az illető megrendelő elszállítani elmulasztaná, azon fának elviteléről a gazdakör választmánya és elnöke solidaris kötelezettsége mellett erkölcsi és anyagi garantiával tartozik."E feltétel szokatlanságánálfogva olyan, hogy én annak bírálatábanembocsátkozom, hanem annak megítélését a t. ház bölcseségére bízom. Annyit azonban szükségesnek látok megjegyezni, hogy e feltételek összege, azonos kérelmünk teljesítésének teljes lehetetlenítésével és azt is szükségesnek látom megjegyezni, hogy e feltételek egytől-egyig a kisvárdai gazdakör választmányának minden egyes tagjában méltó indignatiót provocál: Ezek után azon reményben t. ház, hogy sikerült bebizonyítanom azt, hogy e téren különösen és specialiter e fátlan és erdőtlen vidékkel szemben az erdő kezelésnek ilyetén manipulatiója legkevésbbé sem vall arra, mintha a komány itt a közgazdasági érdekeket tartotta volna szem alőtt, azon reményben tehát, hogy a t. házat előterjesztésem, indokaim alaposságáról meggyőzni szerencsés lehettem, bátor vagyok az államtitkár urat arra kérni, hogy e szerződéses viszony lejártával, a mi 1S9L végezetével fog bekövetkezni, méltóztassék afatermések értékesítésének oly módját inaugurálni, hogy a fogyasztó közönség méltányos tariffális árakon juthasson hozzá, mert ez alkotmányos aerában ehhez némi kis igényünk mégis csak lehet. Ajánlom kérésemet az államtitkár úr figyelmébe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szó illeti még a minister képviselőjét és az előadó urat. Josipovich Géza jegyző: Matiekovits Sándor államtitkár! Matiekovits Sándor államtitkár: T. ház! Csak röviden akarok azokra válaszolni, miket a t. előttem szólott az ungvári erdőket illetőleg felemlített. (Halljuk!) A mi az ungvári erdőket illeti, csak a kik azt a vidéket ismerik, tudják, hogy ez erdők a legszerencsétlenebb helyzetben vannak, amennyiben minden oldalról fenyegeti őket a concurrentia és a
