Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-57

57. országos ülés február 6-án, hétfőn. 188S. 69 Elnök: Ha nincs észrevétel, kimondom,hogy a rendes kiadások közt az átruházási jog megadatik. JosipOVÍCh Géza jegyző (olvassa): Bevétel. Magyaróvári gazdasági akadémia 29,930 forint. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Keszthelyi gazdasági tanintézet 17,300 frt. Elnök: Megszavaztatik. JosipOVÍCh Géza jegyző (olvassa): Debreczeni gazdasági tanintézet 2,200 frt. Elnök: Megszavaztatik. JosipOVÍCh Géza jegyző (olvassa): Debreczeni fölclmíves-iskola 31,500 frt. Elnök: Megszavaztatik. JosipOVÍCh Géza jegyző (olvassa): Kolozsmonostori gazdasági tanintézet 21,650 frt. Elnök: Megszavaztatik. JosipOVÍCh Géza jegyző (olvassa) • Kassai gazdasági tanintézet 35,920 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Rimaszombati földmíves-iskola 10,600 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Zsitvaújfalusi földmíves-iskola 8,240 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Adai földmíves-iskola 8,200 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Csákóval földmíves-intézet 13,350 frt. Elnök: Megszavaztatik. JosipOVÍCh Géza jegyző (olvassa): Szentimrei földmíves-iskola 15,400 frt. Elnök: Megszavaztatik. JosipOVÍCh Géza jegyző (olvassa) : Nagyszent-miklósi íoldmíves-iskola 3200 frt. Elnök: Megszavaztatik. JosipOVÍCh Géza jegyző (olvassa): Tarezali vinczellérképezde 4350 frt. Elnök: Megszavaztatik. JosipOVÍCh Géza jegyző (olvassa): Budapesti vinczellérképezde 3510 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Nagyenyedi vinczellérképezde 980 frt. Elnök: Megszavaztatik. JosipOVÍCh Géza jegyző (olvassa): Ménesi vinczellérképezde 5650 frt. Elnök: Megszavaztatik. JosipOVÍCh,Géza jegyző (olvassa): Összesen 211,830 frt. Állami erdők. Rendes kiadások: XVIII. fejezet 6. czíni, Rendes bevételek: VII. fejezet 5. ez.'m. Kiadás 4.271,701 frt. Balogh Géza jegyző: Liptay Károly! Liptay Károly: T. képviselőház! (Halljuk!) Nem szándékom az összes államkincstári erdők oeconomiáját rövid felszólalásomban felkarolni, mert mindazokra vonatkozólag adatok rendelkezésemre nem állanak, hanem csupán a tőlem nagyjából ismert ungvári kincstári uradalmi erdők kezelésére kívánok megjegyzéseket tenni. Lehet talán ezekből az ehhez hasonló erdőkezelésekre következtetni, vagy az ettől eltérő erdők kezelésére. Más képviselőtársam fogja legjobb tudomása szerint észrevételeit megtenni. T. képviselőház! Nem én mondom, a nemzetgazdaságtan állította fel azt a nagy elvet, hogy mindazon erdők, melyek az állam, községek vagy egyéb testületek kezében vannak, feltétlenül ugy kezelendők, a mint azt a közgazdaság érdekei megkövetelik és hogy ezek ne képezzék a nyerekedés eszközét. S ezen elv nagyon üdvösen rau igy felállítva mert a nemzetgazdaságtannak mnlj hatlan és megczáfolhatlan alapfeltétele és törvénye azt tartja, hogy a termelés legyen leghatályosabb, leggazdagabb, a jövedelem elosztása legyen legigazságosabb és a fogyasztás legészszerííbb. Ezen magasztos és hazafias elvet a t. képviselőház és a nemzet osztatlan tetszésére, a t. közmunka- és közlekedésügyi minister ur hazafiasán érvényesítette a maga ressortjában, tudniillik az államvasutak kezelésénél akkor, mikor ő a fiscalis jövedelemnek és szempontoknak némi koczkázatával, kizárólag a közgazdasági érdekekre fektetvén a fősúlyt, igyekezett azoknak kedvezni azzal, hogy a szállítási díjtételeket mérsékelte s valamint minden igaz hazafias törekvést, hasonlókép az ő hazafias törekvését is végeredményben kettős siker koronázta, Az egyik az, hogy a szállítási díjtételek leszállításával az állampolgárokon segített, a másik az, hogy az államnak 360,000 forintot meghaladó több jövedelemmel számolt be és ezért a közérdek szempontjából is én a t. közmunka- és közlekedésügyi minister urnak ezennel tiszteletteljes elismerést szavazok. Hanem, t. ház, ismertem én nagylelkű magánzókat is, a kik a közgazdasági érdekek hazafias tekintetét még saját magán ügykörükben is igyekeztek érvényesíteni és ezt nemes ambitiojuknak tartották, midőn erdőik fatermékeit, különösen pedig erdőtlen vidékeken és e szerint tehát nagybecsű termékeket életfogytiglan nem engedték egy tömegben elárusítani a kereskedők javára azon nemes szándékból, nehogy a részletes eladásnál felmagasított, fokozott mesterséges áron kerüljön eladás alá; (Helyeslés a szélső baloldalon) hanem mindenkor megengedték azoknak részletekben való eladását a vidék fogyasztói szükségleteihez mérten és azért ezen nagylelkűek azon vidék feltétlen elismerésében és tiszteleté-