Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-57

g2 57. orsuágos ülés j engedjünk a fejlődésnek szabad tért, vagy engedjük egy consortiumnak át, mert ez az állam gazdálkodásához nem való. Határozati javaslatom a következő (olvassa) : „A selyem tenyésztés czímén gubóbe váltás s pete-kiosztás ezéljairabefektetésül felvett 856,000 írt töröltetik s ntasittatik a szakminister, hogy az e czélra meghagyott 15,000 frt állami segély s az eddig tett beruházások használatának felajánlása s felügyeleti jogának fentartása mellett a selyemtenyésztés tovább fejlesztéséről magán vállalkozás s szövetkezet utján gondoskodjék." Ajánlom határozati javaslatomat a t. ház figyelmébe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Josipovich Géza jegyző: Gróf Bánffy Béla ! Gróf Bánffy Béla: T. ház! (Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselőurhatározati javaslatát nem fogadhatom e), hanem elfogadom a pénzügyi bizottság javaslatát. Elfogadom pedig azért, mert én egészen ellentétes nézpontokból indulok ki, mint t. képviselőtársam. Egyben egyezünk csak meg és ez az, hogy én is ott, a hol oly takarékosságról van szó, mely valóban és tényleg takarékosság, mindig a mellett szavaznék, hogy takarékoskodjunk, de van a takarékosságnak is bizonyos határa és talán illik a magyar példabeszéd : „afösvén}^ többet költ, a rest kétszer fárad". Itt a fösvény több költéséről lenne szó, mert itt nem egy oly iparágra áldozunk, a mely felesleges lenne, nem oly iparágra, a melynek természetes fejlődésére a talaj nem lenne meg, hanem oly iparágra, a melynek természetes fejlődése megvan, a mit bizonyít az, hogy fokozatosan halad, növekszik a selyemtenyésztés, fokozatosan növekszik a bevétel, a mit kapunk. És t. képviselőtársam talán tévedett akkor, mikor a fákon történt károkat belehozta, mint épen a selyemtenyésztéshez tartozó eorollariumot. A szederfát megfosztják leveleitől, mint az almafát megkoppasztják, ha az alma megérik. Egyszerűen azt használják fel belőlök, a mire szükség van s miután a szederfának leveleire van szükség, természetes az, hogy azokat leszedik és a fát megkopasztják. A mi másfelől azt illeti, hogy ez a 28 ezer család talán ' erőterve van arra, hogy a selyemtenyésztésben részt vegyen, bocsásson meg a t. képviselőtársam, hogy ebben én kétségben legyek, mert ha mi 28 ezer családot erőtetünk Magyarországon, hogy valamely munkában résztvegyen, bizony akkor még a robot felállításával is vádolhatnak. Azért növekedik a családok száma, a melyek e munkában részt vesznek, mert e munka keresetet nyújt nekik. Már pedig nem mellékes dolog, hogy 28 ezer családnak oly keresetet adjunk, a melylyel más munkától nem vonjuk el, a melylyel nekik bizonyos mértékig vagyon osodásukat mozdítjuk elő. Azt is méltóztatott monbraár 6-án, hétfon. 1888. dani, hogy ez az államnak milliót felülmúló költségébe kerül. Lehet. De azt el méltóztatott felejteni, hogy bevétel is van és ha a bevételt lehúzzuk abból, a mi kiadatott, bizony nagyon csekély összeg lesz a kiadás. (Helyeslés.) Még egyet vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani; és ez a következő. Magyarországon 1884-től fogva 1887-ig 63 millió frt ment ki a külföldre selyemért. Már most ha ezen ország azon helyzetben lesz, hogy ezen selyemtenyésztés oly lendületet nyerjen, hogy ezen pénzösszeg tetemes része idők folytán benmaradjon, bizonyára nem káros dolgot tettünk. Magyarországnak talaja selyemtenyésztésre igen jó. A selyemtenyésztés fejlődése nemcsak a mostani legújabb időktől, a legújabb napokban kezdődik, hanem már Mária Terézia és József császár idejében hozatott be, későbben pedig Széchenyi István, József nádor és Kossuth Lajos állottak az ügy élére és már annyira vitték, hogy a tenyésztők 800 ezer bécsi font selymet, voltak képesek eladni. Igaz, visszaesés történt, de nem a miatt, hogy nem volt talaja, hanem mert nem volt a ki gondozza, segélyezze. Minden iparnak szükséges bizonyos mértékig eleinte, hogy az állam azt segítse. És ha észre vesszük, hogy azon iparnak itt termelő talaja van és ha az már magától fejlődik, akkor megvonhatja tőle a segítséget. En részemről ezek után elfogadom a tételt. (Helyeslés.) Bernáth Dezső: T. ház! Minden hajlandóságom mellett, hogy az ország kiadásait apasztani szeretném, bevételeit pedig fokozni kivánnám, mégis találok oly tételeket, a melyekre való költségektől sohasem idegenkedem. Ezen kiadások közé tartozik a tárgyalás alatt levő tétel. Petrich Ferencz t. képviselőtársam, midőn megtagadta ezen tétel költségeit, erre czélzó indítva nyát indokoló beszédében azt mondta, hogy ha ezen iparág oly fejlett és előre haladott volna, hogy nemcsak annak hozna hasznot, a ki azzal foglalkozik, hanem kifizetné azon földbirtokosoknak fáin elkövetett rongálást és fáinak előállítására fordított befektetési költségeket, a kik e fákat termelik, akkor ő sem volna ellensége annak, hogy ezen iparág előmozdítására a költségek megszavaztassanak. Hiszen t. ház, az, a mi ezen rovat megszavazásával ezéloztatik, mondhatom, egészben véve nem nagy kiadással jár; épen az, hogy a selyemipar olyan fejlődési fokra hozathassék, hogy nemcsak a termelőnek, hanem egyúttal a fa birtokosának is megfizethesse befektetési költségeit. Vannak oly dolgok, t. ház, a melyek önmaguktól spontán keletkeznek; vannak ismét olyanok, a melyek előmozdítására nem szükséges, hogy] befektetés történjék; vannak bizonyos cultur-növények,