Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-57

ST. orsiágoi ülés február fi-án, hétfőn. 1888. g i még korai és az az erőlködés csak kidobott pénz. Egy másik t. képviselőtársunk is volt, Göndöcs Benedek, a ki mindennek, a mi szép, a mi édes és jó, csupa jólelküségből örült és azt iparkodott terjeszteni. Mivel akarta ő a selyemtenyésztés nagy hasznát bebizonyítani? Azt mondta: nem elég, ha gubóraktárakat építünk, a gubót beváltjuk, hanem szövőgyárakat is kell építenünk azért, hogy koronás királynénk, Felséges asszonyunk hazánkban készült suhogó selyemruhában járhasson. Ha ilyenekkel harczolunk és nem tudunk kézzelfoghatóbb indokokat felhozni a selyemtenyésztés mellett, akkor csakugyan még korai minden erőlködés. De mit hallottunk a mostani vitában ? Hogy az a 28,000 család egyedül a selyemtenyésztésből élne; azt hiszem, azt már megczáfoltam, erre több szavam nincs. Hallottam igen érdekes beszédet egy fiatal képviselőtársunktól, Tisza István úrtól. Mit mondott ő selyemtenyésztésünket illetőleg? Belekapaszkodott az államtitkár ur beszédébe és azt mondta, hogy az államtitkár ur azt, a mit én állítottam ellene, már agyoncsapta, tehát ő nem is szól felőle, hanem megszavazza, mert hasznos dolog; de érvet egyetlen egyet sem hozott fel. Nincs tehát más hátra, mint azt keresnünk, hogy mit mondott az államtitkár ur? Én végtelenül tisztelem az államtitkár urat s sajnálom, hogy e tekintetben is nem lehetünk egy véleményen, de beszédében egyebet nem tett. mint hogy engem kissé megcsipkedett, engem nevetségessé akart tenni, de az ügyhöz semmit sem szólt. A mit mondott, határozottan maga ellen mondta. A pénzkezelésben nem tartom magamat (kapacitásnak, de a zárszámadásokból ki fogom mutatni, hogy az államtitkár ur tévedett abban, a mit mondott, hogy a megszavazott tétel csak júniusban fog kiutalványoztatok A zárszámadásnak csak egy rovatára hivatkozom, a melyből egész tisztán fogjuk a dolgot látni. A zárszámadás 4—5-ik lapjain a következők állanak : Tényleges bevétel és kiadás 355,505 frt, hátralék a folyó év végével 383,348 frt. Tehát midőn a zárszámadás 1887-ben le lett zárva, akkor még volt 383,348 frt restantia, annyi, a mennyi ki lett utalványozva. Megjegyzendő azonban, hogy az 1887-iki zárszámadásba csak az 1886-iki eredmény van bevéve; hogy 1887-ben mi történt, arról egy betű kimutatás, egy szó sincs. De elég az, hogy 1886-ról 1887-re 383,848 frt jött át, tehát bizonyos, hogy 1887-ről 1888-ra is ugyanily arányban fog a hátralék átmenni, a mennyi ki lett utalványozva. De az is ki van mutatva, hogy 1887-re még 1885-böl is jött át 38,000 forintnál több hátralék, tehát igaz az, hogy a folyó évre utalványozott tétel csak júniusban lesz kiutalványozva, de igaz az is, hogy az 1886-iki és 1887-iki restantia is benne fog feküdni folyó évi júniusban az üzletben. Tehát nem csalódtam, midőn azt mondtam, hogy azon forgó tőkének kell kamatát számítani, mely itt a költségelőirányzatban ki lesz utalványozva, mert kiegészíti a hátralék. Ezek előrebocsátása után azt hiszem, hogy igazságom volt, midőn arra hivatkoztam, hogy nem helyes a minister urnak minden évben egyforma keretbe öltöztetett, chablonszerü jelentése. A minister ur minden évben azt mondja, hogy szavazza meg a ház a selyemtenyésztésre kért költséget, mert nem kerül többe 15 ezer forintnál. Már mégis furcsa, hogy egy törvényhozó testület igy évenkint előterjesztett chablonnal vezettetik tévútra, mert azon 15,000 forint évi segély hamis. Hamarjában még egyszer megmondom, mennyibe kerül selyemtenyésztésünk : hol 921 ezer forint van befektetve, ennek évi kamata 46,050 forint, raktárépítésre 50 ezer forint lesz beruházva, ezt az állampénztár soha sem fogja látni. Ha ehhez hozzáveszszük a 15 ezer forintot, világos, hogy a folyó évben e czímen 111,050 frtra van szükség. Ennél egy krajczárral sem kevesebb és azt hiszem, ezzel is kimutattam, hogy az én számításom helyes, ha nem azokat a hivatalos jelentéseket veszszük elő, nem a minister ur indokolásában foglalt félrevezetésre szánt előterjesztést, hanem ha elővesszük a krétát és beletekintünk a zárszámadásba, a melyeket az államtitkár, ugy látszik, nem ismer, ő nem tudta, hogy mi van benne s igy meg lehetünk győződve, hogy az én számításom, nem pedig a minister ur kijelentése igaz. hol 15,000 forintról van szó. De mindettől eltekintve, t. ház, én meglehet — ember vagyok — és tévedek, meglehet, hogy elfogultság tőlem s lehet, hogy adataim sem győzik meg a t. házat. Tegyük fel, hogy a selyemtenyésztés egészséges és életre való. Mit akarunk vele? Örökké pepecselni akarják? Most már benne van csaknem egy millióban. Még beljebb akarunk menni? Hisz ha életre való, a természetes következés az, hogy haladjon és fejlődjék a maga erejéből. Melyik az a gazdasági ág, melyet igy befektetett pénzzel akarunk fentartani? Ha minden gazdasági ágra, a mely fontosabb, milliókat akarunk befektetni, akkor, mikor már úgyis fülig vagyunk az adósságokban, rég elmerültünk volna. Miért akarunk ép e gazdasági ágba százezreket és százezreket befektetni 1 Én tehát, tekintetbe véve — lehet, hogy csalódom, de ezt el nem fogadom, mig más meg nem győz — hogy lehet az állapot egészséges : egy határozati javaslatot vagyok bátor beadni, melyben nem tagadom meg a segélyt a selyemtenyésztéstől, csak a befektetést óhajtom korlátozni. Adjuk meg a 15,000 frt segélyt, megszavazom az eddig történt beruházások általengedését is, de