Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-57

52 fii. országos ttlés február 6-án, hétfőn. 1888. Az országos levéltárnok által kiállított elismervény a képviselőház levéltárába helyeztetik. Bemutatom továbbá : a pécsi királyi törvényszék, járásbíróságok és ügyészség segéd- és kezelőszemélyzetének Perczel Miklós képviselő által beadott; a balassa-gyarmati kir. törvényszék és járásbíróság kezelő személyzetének Török Zoltán képviselő által beadott kérvényét, melyben újabbi díjszabályzat megállapítása, fizetésemelés és lakbér rendszeresítése iránt kérvényeznek. Mindezen kérvények kiadatnak a ház kérvényi bizottságának tárgyalás és jelentéstétel végett. Más előterjesztés nem lévén, következik a napirend: a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium költségvetése részletes tárgyaiának folytatása és pedig a gazdaság különböző ágainak emeléséről szóló tétel. Petrich Ferencz képviselő urat illeti a szó. Petrich Ferencz: T. ház! Már az általános tárgyalásnál bátorkodtam rámutatni költségelőirányzatunknak azon árnyoldalára, mely annak épen egyoldalúságában rejlik és nagyon sajnálom, hogy ez iránt eltérő nézetben vagyok a t. előadó úrral, a ki a bevezető beszédében érdemül rótta fel a költségelőirányzatnak azt, hogy az* egyforma keretben mozog. De, t. ház, hogy ennek az egyoldalúságnak milyen előnyei és hátrányai lehetnek, kitetszik egy jellemző tételnél, hol a rizstermelés czíme alatt igaz, hogy nem nagy összeget, de olyan térre költünk, a melylyel utóvégre már minden gazdának tisztában kellene lenni. Hiszen a rizstermelés, t. ház, oly régi, mint maga az emberiség. Magyarország történetéből látjuk, hogy többször megpróbáltak vele boldogulni, de a tapasztalás mindig azt mutatta, hogy hiába erőltetik a dolgot. A ki tudja, hogy mily óriási követelményekkel jár a rizstermelés, hogy milyen vízmennyiség szükséges ahhoz épen a legnagyobb forróság idején, hogy annak a területnek télen át teljesen száraznak kell lenni, mert őszszel, tavaszszal meg kell szántani, azután tavaszkor elvetni, kis vízzel elborítani, a mig magát el nem árnyékolja, azután a vizet róla ismét leereszteni és a mikor szárba indult, megint vizet duzzasztani fel rá s addig folytonosan vizet tartani rajta, inig a fejét nem hányja s ekkor a vizet megint leereszteni róla. Hát, t. ház, a kinek ily terület van rendelkezésére, az sokkal czélszerííbben cselekszik, ha a rizstermelésre hozandó termérdek áldozat helyett egy sokkal jövedelmezőbb gazdasági ágra, t. i. a haltenyésztésre adja magát. A kinek ilyen területe van, ne kapjon a rizstermelésbe, hanem fogjon ahhoz, a miben biztos eredményre számíthat s ez a hal tenyésztés. Azt hiszem, t. ház, nekünk már egyszer el kell döntenünk azt a kérdést, melyik terület ád nagyobb eredményt, a viz-e, vagy a föld, a viz termő értéke nagyobb-e, vagy a föld termő ereje ? De, t. ház, kinek volna hivatása ezt az ország előtt kézzel foghatólag demonstrálni ? Nemde az államnak, a kormánynak? Sajnos, hogy azon a rokonterületen, a hol ezt megmutathatná, a rizstermelésre költ, a mely pedig már régen hiábavalónak mutatkozott. Én tehát abból a szempontból, hogy a kormánynak kötelessége ezt megmutatni; s hogy ezt egy ember nem teheti meg, mert nem számíthat a törvény védelmére s ha áldoz is rá, még az elérhető jövedelmet sem bírja megszerezni; — a hogy magam is jártam, mint már a múltkor bátorkodtam elmondani — és végre, mert az eszme sincs eléggé megérve, a következő határozati javaslatot bátorkodom elfogadásra ajánlani (olvassa): „A rizstermelés előmozdítása czímén felvett4500 forint töröltetik és a viz termő értékének kipuhatolása és megállapítása végett a rendezett tavi haltenyésztés előmozdítására a kormány egy tanulmánytó szervezésére utasittatik." (Helyeslés a szélső haloldalon,) Vadnay Károly: (Halljuk!) Tisztelt képviselőház! Teljes méltánylat illeti meg, az én meggyőződésem szerint, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumot, midőn megtakarításait lehetőleg ugy intézte, hogy a gazdaság különböző ágainak segítségében ne essék valami nagyon érzékeny csorba. Gondja kiterjedt most is, hivatása szerint, minden ágra, köztük az ez idő szerint különösebb gondoskodást és védelmet igénylő bortermelés érdekeire is. Hogy a gazdasági egyletek segítése megcsappant, az eléggé indokolva van abban az elvben, hogy az egyletek fejlődését legczélszerűbb az öntevékenység fokozásától várni. Francziaországban a, gazdasági syndicatusok csak néhány éve állnak fenn, de mint a „Budapesti Szemle", tekintélyes folyóiratunk e havi füzetében is olvasható, már is tömérdek tagot számlálnak, mert talajjavítás és egyéb érdekek előmozdítása által a gazdáknak közvetlen hasznot nyújtanak. E példa mindenesetre olyan, melyet a mi egyleteinknek érdemes megismerni és méltó követni, mert követése rajtok többet lendíthet minden állami segélynél. A gazdasági ágakat segítő tételek helyességének elismerését elégségesnek találtam volna részemről csupán egyszerű szavazás által fejezni ki s óvakodtam volna csak néhány perezre is igénybe venni a t. ház drága idejét és türelmét, ha a pécsi borkereskedők egylete, a soproni kereskedelmi kamara s utánuk mint „dritter im Bunde" a budapesti kereskedelmi kamara kérvényt nem nyújtanak be a központi mintapincze megszüntetése s a bortermelők szövetkezeti czéljának meghiúsítása végett. Igaz, hogy e kérvények értékét