Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-57
57. országos ülés február 6-An, hétfőn. 1888; '5$ a mellettök eddig nyilvánult bágyadt támogatással és ajánlgatással szemben, maga a mélyen tisztelt államtitkár ur is, szombaton pedig t. barátom Láng Lajos előadói zárbeszédében már kellőleg reducálták ; mivel azonban itt a magánhaszon vágya szállt szembe a közhaszon érdekével s e magánhaszon szószólójaként azóta Steinacker Ödön képviselő ur a mintapinczét igen kedvezőtlen színben tüntette föl: számíthatok tán én is a t. ház némi figyelmére, midőn e tárgyban röviden elmondom nézeteimet, előre is kijelentve, hogy ezúttal is szerencsém van a Steinacker Ödön képviselő ur nézeteivel ellenkező állást foglalni el. Különösnek tartom már azt is, hogy az említett testületek és parlamenti szószólójuk ép akkor kérik a közérdekben istápolt intézetnek megszüntetését, midőn azt a közgazdasági ministerínm természetes, egészséges alapra fekteté, átengedve — az állam évről-évre kisebbedő segélye mellett — a bortermelők szövetkezetének s a segély fejében fentartva magának az ellenőrzés becses jogát a végett, hogy a mintapincze ezentúl is teljesítse közgazdasági hivatását. A kérvények beadói azonban ez intézetben mindenkép a magyar borkereskedés nagy kárát és sérelmét látják. Jellemző, hogy a mesterséges borgyártást eltiltani kívánó, mondhatni országos törek véssél szemben is ép eme három körből eredt az ellenzés. Akkor is, mint most, egy a hiba: borkereskedők éles ellentétbe helyezik magukat a bortermelők állandó érdekeivel, (ügy van!) holott egymás kölcsönös támogatására volnának hivatva. A nemzetgazdaság három ágát gyakorló osztályok közt támadhatnak ugyan időleges érdekkülönbségek haszon tekintetében; de a földmívelés, ipar és kereskedelem lényeges érdekei tulajdonkép mindig összhangoznak, mert hiszen egyazon talajból s ugyanazokból a gyökerekből szívják életerejüket, mint egy terebélyes fának különböző irányban elágazó sudarai. A kérdéses kérvényekben különben nem is egész osztály érdeke lép elénk, mert nem halljuk, hogy a Hegyalja, Pozsony, Arad, Miskoicz, Eger kiváló kereskedői kívánnák a mintapincze megszüntetését s az új szövetkezet szétrobbantását. Itt csak egy csomó czég több haszna van szóban, melynek kívánása ugyan saját üzleti szempontjából természetes lehet, de mert ezúttal ellentétben áll a közhaszonnal, nem számíthat a törvényhozás méltánylatára, mint a melynek az ügyet magasabb szempontból kell felfognia. (Helyeslés a jobboldalon.) A főpanasz az, hogy a mintapincze, eltérve hivatásától, csupán állami kedvezményeket élvező üzleti versenytárs lett s mint ilyen, rontja a borkereskedők üzletét. Az államtitkár ur számokban mutatta ki, hogy üzleti versenytársnak nem valami hatalmas, de még ha okoz is némely czégnek némi kárt, vájjon döntő szempont-e ez, ha a köznek használ ? Hisz ilyen osztályérdeki szempont mellett apáink sem fogadhatták volna be forgalmi eszkö. zeik közé a gőzhajót, mert azzal a rév-komáromi hajó-ácsoknak okvetlenül sok kárt okoztak; de a hazánkbeli két első vasutat, a pest-váczit és pestszolnokit sem építhetik ki, inert ezzel meg a váczi és szolnoki híres fuvarosok estek el sok keresettől ; de még a főváros sem kaphatott volna vízvezetéket, mert e miatt a dunavizet hordozó szamarak tulajdonosai üzletüket veszték el. Talán illenék is elnézést kérnem a t. háztól, hogy ilyen primitív példákra hivatkozom, de mentségemül szolgál, hogy e pillanatban kifelé is kell beszélnem, mivel érdekünkben áll a kérvényezőket megnyugtatni a felől, hogy a törvényhozás miért nem helyezkedhetikaz ő magánjellegű szempontjaikra. A döntőszeinpont itt mindig csak az lehet.hogy mit követel a közérdek. E közérdek szempontjából a mintapinczére, akár az államé maradt volna, akár bortermelők kezébe ment át, a régi két főokból még mindig szükség van. Egyik a külföldre gyakorolt jó hatás. Ha lelkiismeretlen kereskedők a külföld legfőbb piaczán elrontották és rontják még mindig a jó magyar bor hitelét, (Helyeslés) kellett keletkezni olyan hiteles, quasi hivatalos vállalatnak, mely hamisítatlan minták küldésével a megrontott hitel helyreállítására törekedjék (Helyeslés) s az ilyen feladat nem néhány esztendő munkájfi s nem könnyű munka. Az elveszített svájezi piaezot e réven sikerült nagy részben visszaszerezni s a rég elidegenített Észak-Amerikába is a mintapincze csak ép újabban tör nagyobb utat. Csalfa kereskedők hibáit teszi jóvá s mégis tisztességes kereskedők támadnak ellene. Pedig a mit mivel, nem csupán a bortermelő érdeke, hanem a solid borkereskedőé is, ki — mint előadónk is említette zárbeszédében — annál könnyebben nyerhet piaezokat, mennél jobb hitelűvé válik az árúczikk, melylyel kereskedik. Annak lehet ez csak ellenére, ki attól fél, hogy gyönge portékája nem számíthat keletre, ha egyszer az emberek megízlelték a sokkal jobbat. Megvallom, igen csodálkozom azon, hogy ilyen gyanúnak még csak látszatát is magukra idézik a pécsiek és soproniak, holott fölteszem róluk, hogy jó portékával kereskednek. A mintapincze másik fontos feladata, melyet vajha új szervezetében is mentől nagyobb mértékben teljesítene : szaktudó pinczemesterek képzése. Hogy ez szintén országos érdek, nem kell bizonyítani, mivel hogy köztudomás szerint a pinezekezelés nálunk számtalan borvidéken még mindig primitív lábon áll. Erősebb lábra állítása ismét nem csupán a termelők, hanem a solid borkereskedők érdeke is, kiknek üzlete annál jobban virágozhatik, mennél több pinczéből láthatják el magokat jó árúczikkel. Vájjon csupán e két fontos okból is nincs-e eléggé igazolva, ha a mintapincze néhány évig
