Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-56

S6. országos ülés február 4-én, szombaton. 1888. g7 melyeket nem a büntető törvénynyel, de a szövetkezeti törvénynyel szemben elkövet. És kinek kezében van e szigorú törvény applicálása ? Maga a törvény azt mondja: 1. minden egyes szövetkezeti tag fölléphet a közgyűlési határozat ellen; tehát minden egyes szövetkezeti tagnak van panaszjoga maga a társulat ellen. 2. A törvény kimondja a kisebbségnek jogát. Megvan törvényünkben, hogy a tagoknak egy tizede kívánhatja a társasággal szemben a bírói eljárást, kívánhatja, hogy bíróilag vizsgáltassék meg a társaságnak működése; és végül 3. az is ki van mondva, hogy minden érdeklett, tehát nem is szövetkezeti tag és a közigazgatási hatóság is bármikor kívánhatja a társulatnak feloszlását, azon esetben, mikor a társulat törvényellenes, illetőleg czéljával ellenes intézkedést követ el. Mindezekből azt lehet kivenni, hogy csak concret esetnek feljelentése szükséges, hogy akár egyes ember, akár maga a közigazgatási hatóság, tehát, ha tetszik, maga a ministerium is a társulattal szemben fellépjen; de concret esetek nélkül itt a képviselőházban egyszerűen azt mondani, hogy visszaélések vannak, a kormány tehát sanálja ezeket, azt nem lehet tenni. Méltóztassék concret eseteket bejelenteni s akár a törvényhatóság, akár a ministerium meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket, ha egyáltalában szabálytalanságok és visszaélések történtek. Ezeket akartam megjegyezni a visszaélésekkel szemben, még pedig azért, mert első felszólalásom folytán G-aál t. képviselőtársam jónak látta nekem szememre vetni azt, hogy kitérőleg akartam a visszaélésekről szólni. Áttérek már most mindazon egyes felszólalásokra, melyek e tárcza szempontjából egyes képviselő urak részéről történtek. Sajnálom, hogy gróf Andrássy Manó nincs itt, a ki ellenőrizhetné, hogy vájjon nem térek-e ki bizonyos felszólalások elől, a mivel ő már egyszer vádolt. Gróf Andrássy Manó képviselő ur felemlítette, a hogy fuxinos borral szemben minő eljárást követett a magyar kormány. Azt mondta, hogy alig volt kis kivitelünk a Svájczczal szemben, a kormány már is szigorú intézkedéseivel ezt megakadályozta, lefoglalta a fuxinos borokat. Én azt gondolom, hogy ez a vádja talán nem volt helyes. Ellenkezőleg: a magyar kormány épen a bor hitelének szempontjából lépett fel, hogy épen mindazon visszaélések, melyek másfelé constatáltártak, az országban is eonstatáltassanak s ennek alapján boraink hitelét, illetőleg a boraink jóságában való bizalmat a Svájezbau megóvjuk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Egy másik panasza vagy figyelmeztetése volt gróf Andrássy Manó képviselő urnak, hogy a lókiviteli tilalomnál a kormány talán nagyon könynyedén jár el az osztrák kormánynyal szemben és mintegy felszólította a, házat, hogy egész erejével támogassa a kormányt ezen tekintetben. Tájékozásul csak az szolgáljon, hogy meglehet mindenki győződve, hogy a lókiviteli tilalom tekintetében a magyar kormány szokott lenni a legtartózkodóbb, illetőleg a legkésőbben szokta csak megmondani, hogy már most a végső perez a tilalom kimondására bekövetkezett. Mert épen a lótenyésztés ügyére a magyar kormány annyit fordít, tekintettel arra, hogy a lóanyag feljavult, tekintettel arra, hogy a külföld már is piaezot keres Magyarországon és lehet mondani, az utolsó időben Magyarország csakugyan világpiaezczá lett a ló tekintetében, hogy ennek következtében meg lehetnek győződve, hogy ha a lókiviteli tilalomról van egyáltalában szó, a magyar kormány csak a legvégsőbb esetben járul hozzá az ily rendszabályhoz, (Helyeslés johbfelöl) tudatában annak, hogy ez nem lehet a magyar gazda előnyére, mert természetesen egy piacz elzárása az illető gazdáknak, a kik számítottak arra, hogy lovaik ára jó lesz, nehezen eshetik. A mi azon felszólalást illeti, hogy a magyar kormány Szerbiával szemben az állatbehozatalt egyáltalán nagyon könnyedén kezeli és megengedi, hogy álutakon, Szerbián keresztül hozathassanak be román állatok, az is oly vád, mely ily általánosságban tartva, bajosan czáfolható. Ezen hirek több izben megfordultak a lapokban; concret esetek soha sem hozattak fel, csak az volt mondva, hogy ennyi és ennyi román marha, disznó hozatott be Szerbián át. Az eljárás Szerbiával szemben a következő : A Szerbiával kötött szerződés értelmében minden állat behozatalánál származási igazolványok mutatandók fel. Ezen igazolványok az ottani hatóságok által kiállíttatván, szerbiai állatorvosok által ellenőriztetnek s a határon ismét szerb államorvosok által igazoltatik, hogy a marha Szerbiából származik s ugy bebocsáttatik. A magyar határon magyar vizsgáló bizottságok által a származási okmányok megvizsgáltatnak s ha helyeseknek találtatnak, a marhák tovább hajtása megengedtetik. Midőn a panaszok felmerültek a lapokban, hogy állítólag Szerbián keresztül román marha hozatik be, azonnal megtétettek a kormány részéről az intézkedések annak kiderítésére, hogy lehetséges és valószinű-e az ily behozatal. Ezen panasz téli időben merült fel s miután rá volt utalva arra, hogy szerb közegek állítanak ki hamis okmányokat, ezek vizsgálat alá vétettek. Tudniillik a budapesti állatvásárról, a hol a külföldi marhalevelek a belföldiekkel együtt kezeltetnek, a származási okmányok mind bevonattak és minden